Az ember alapból fenntartásokkal kezd hozzá az olyan anyagok hallgatásához, ahol az alkotóról hosszasabb kereséssel se talál az interneten tulajdonképpen semmit, én is így voltam a magát az állcsont latin nevével azonosító zenekarral, a portugál Mandibvla-val. Az egyetlen reményem gyakorlatilag abban volt vele kapcsolatban, hogy több külsőség is arra utalt, hogy ők az a típusú […]
Tovább »
A huszonegyedik században már a fene tudná megmondani, hogy hol van a zenei elvetemültség határa, bár vannak azért olyan témák, amiket még mindig nagyon kevesen mernek bevállalni. Tehát ritkán találkozunk csecsemők leölésével, valamint a zsidó témát sem meri túl sok banda pedzegetni. Eszem ágában sincs biztatni senkit ezekre, és a szóban forgó anyagon sincs semmi […]
Tovább »
A Kolpot nem túl régóta ismerem, viszont a múltkori írásom óta beszereztem minden megjelent anyagukat. A zenét megíró és a hangszereket kezelő Knot érdekelt a Veérben és a Witchcraftban is, Jim Jones pedig a Veér énekese, de együtt nyomják pl. a Korpofaagiaban is, csak ott Jones Moth (moly) néven. Az előző lemezre 9,1-et adtam, aztán […]
Tovább »
Minden egy szép májusi napon kezdődött, amikor én és az amerikai Naam zenekar kölcsönös tiszteleten alapuló barátságot kötöttünk. Egy erdei táborba tartottam gyalogosan, erdőn-mezőn át és útitársamnak a hamarosan megjelenő, Vow albumot választottam, amit a zenekar hamarosan élőben is bemutat a magyar közönségnek a Trafik klubban június 7-én. Na de a reklámon túl: hosszú […]
Tovább »
Ha körültekintünk, és tüzetesen figyeljük a jó pár évtizeddel ezelőtti tendenciákat, akkor nem kell még oly’ szakavatottnak sem lennünk, hogy feltűnjön: a kimagasló és/vagy professzionális teljesítményeket nyújtó fémzenék – itt az összes stílust beleértve – főként az európai, és észak-amerikai országok kulturális, zenei terméke volt. A stílus világszintű terjedése pedig előrevetítette, hogy ez az állapot […]
Tovább »
Vaskos csomagot hozott nekem legutóbb a postás a recenzióra váró lemezek közül, a kavalkádból elsőként a német Chaos Invocation lemeznek estem neki pár előzetes fülelgetésnek köszönhetően. A halálbrigád 2004-ben látta meg a napvilágot és a Black Mirror Hours még csak a második nagylemezük (az In Bloodline with the Snake c. lemezzel debütáltak 2009-ben). Nem […]
Tovább »
Solitude Productions. Azt hiszem, ez a név ma már elég sokat elárul arról, mire is számíthatunk az éppen birtokunkba kaparintott zenei produkcióról. Ez a kiadó gondozza a 2003-ban még Evander Sinque (E.S.) egyszemélyes projektjeként indult Who Dies In Siberian Slush nevű, mára komplett zenekarrá formálódott társaság lemezeit is, akik immár másodjára szabadítják a világra depresszióval […]
Tovább »
Bahon kolléga is kifejtette nemrég, hogy Olaszországban bizony nagy mozgolódás tapasztalható metal fronton. Én is több tucat talján banda lemezéről írtam már ismertetőt. Ezek között voltak nagyon jó, jó, közepes, és gyenge eresztések is. De olyan embert próbáló produkcióhoz eddig még nem volt szerencsém (vagy inkább szerencsétlenségem?), mint a Psychofagist harmadik stúdióalbuma. A Songs of […]
Tovább »
Néha előfordul (illetve szinte mindig), hogy egy gyorsan lepontozott lemez pár hét múlva már mást ér ítélet szempontjából. Az akkori Hangpróba körben ennek az anyagnak odasütöttem a 10-est, és továbbra is kiváló nálam, csak közben kijött az új Altar of Plagues és a Massemord, amiket viszont azért valamelyest jobbnak éreztem hirtelenjében a finnek új lemezénél. […]
Tovább »
Miért is vágtam bele az olasz Septem bemutatkozó lemezének bemutatásába? Először is, mert tetszett a borító. Nem szokványos sem a kivitelezés mikéntje, sem a kidolgozás mélysége, sem pedig a témája. Legalább addig el tudok merengeni rajta, ameddig pörög a korong a lestrapált lejátszómban. És mint azt a sikertelen hódításaink konklúziójaként már megtanulhattuk (a sikeresek […]
Tovább »
