Erik Rutan neve a death metalosok számára biztosan nem idegen. Zenei pályafutása a nyolcvanas évek elején kezdődött még a Ripping Corspe-ban. 1995-ben átigazolt a Morbid Angel zenekarba, ott két albumon hallható játéka (1995-ös Domination és a 2000-ben megjelent Gateways To Annihilation című albumokon). Mivel a morbid angyaloknál csak rövid időszakokban volt tagja, így természetes, hogy egy […]
Tovább »
Bár a Skydrive-ról rutinosabb nethasználóknak egész más ugrik be, létezik ezen a néven egy fiatal szigetvári csapat is. Az együttes tavalyi év eleje óta létezik egykori Sudden Death, Chromatica, Evermore tagokból alakulva és idei év elejére látták elérkezettnek az időt bemutatkozó anyaguk közzétételére. Szándékosan nem írtam a megjelentetés szót, hiszen a Skydrive debütálása a banda […]
Tovább »
Ha ügyetlenek vagyunk, Időnként visszanyal a fagyi, és ez különösen illik a zenei kísérletezésre. Nem árt, ha az alkotó kísérletezik a hangokkal, és nem a hangok vele. Ha ez utóbbi történik, az eklektika megbomlik, és a stílusidegen részek inkább akadályozzák, mint segítenék egymást. Kicsit ezt érzem az olasz csapat tavalyi lemezénél is… De ne szaladjunk […]
Tovább »
Pentagram, Black Sabbath, Trouble, Candlemass, Saint Vitus. Ezek a zenekarnevek röpködtek a levegőben 1989-ben, egy Carcass koncert közepén, melynek hatására megalakult a 90-es évek egyik legjelentősebb hagyományőrző doom metal csapata, a Lee Dorrian (Napalm Death) és Gary Jennings által vezetett Cathedral. Kezdetben a zenekarok extrém metál gyökereinek köszönhetően igencsak szélsőséges irányból indult a […]
Tovább »
Íme egy lemez, melynek recenziójához bizony komoly stratégiára van szükségem…Először is, soha nem hallottam róluk, egyedül azért választottam a lemezt, mert magyar nyelvű zenék területén süketnéma voltam az elmúlt években és sosem lehet tudni, mibe szalad bele az ember. Most sikerült egy heavy/power metal albumot kifogni, méghozzá édes anyanyelvemen, amit, hogy őszinte legyek […]
Tovább »
Az olasz Carcharodon közel tíz éve, 2003-ban állt csatasorba a fémzenék seregében, de eddig mindössze egyetlen albummal és pár demóval jelentkeztek. Első lemezük még 2008-ban látott napvilágot Macho Metal címmel, ami amolyan sajátos stílusmegnevezésként is szolgált számukra. Ugyan elsőre elriasztó hatású volt számomra ez a megnevezés, de valahol mégiscsak megbújik benne némi […]
Tovább »
Úgy éreztem, tartoztam a zenekarnak, és bizonyos tekintetben közeli barátaimnak is azzal, hogy megírjam ezt a kritikát. Mintegy hiánypótlás is ez egyben a Fémforgács olvasóinak. Nem mintha azt gondolnám, hogy a death metál iránt fogékony olvasók nem ismernék a New York-i Cannibal Corpse ezen lemezét; reménykedve inkább abban, hogy nosztalgiából többen előveszik néha ezt a […]
Tovább »
Az évek alatt megannyi, kisebb-nagyobb kiadó küldött már szerkesztőségünkbe promo lemezeket, hogy írjunk az istállójukba tartozó bandákról. De a mai napig találkozunk számunkra eleddig ismeretlen kiadókkal. Ilyen a logic(il)logic records is, akik egy komolyabb darabszámú pakkal leptek meg minket nemrég. Az mindenki számára – aki egy kicsit is naprakész metal fronton – világos kell legyen, hogy […]
Tovább »
Az 1996-ban alakult és lassan nagykorúvá cseperedő kiskunhalasi formáció igazi veteránnak számít a zenei életben. Három teljes album és megannyi split után idén – az amerikai székhelyű Give Praise Records gondozásában – jelentette meg legújabb, Inhumanus munkacímet viselő anyagát. A lemez felvételei a 2011-es évre kialakult formáció tolmácsolásában kerülnek terítékre. Alapvetően a Jack egy Napalm […]
Tovább »
Legelőször őszinte lelkesedéssel álltam neki a 1993-as gyökerekkel rendelkező, eddig elsősorban belső piacra törő Grimlorddal való ismerkedésnek. Tetszett a promó lemez borítója (olyan jó kis háborús és emlékeztetett a kellemes emlékeket teremtő Forr-A-Dalom Akela alkotásra), fogós volt a nóta is, amit tőlük találtam, így hát belevágtam a projektbe (de utálom ezt a szót!). Maradva a […]
Tovább »
