Albumkritikák

Folk Stone – Folk Stone – 2008

Az olasz Folk Stone még egy igencsak fiatal banda az európai folk metal véráramban, hiszen három évvel ezelőtt alakultak, és mindösszesen egy nyúlfarknyi demó van a hátuk mögött, na meg persze a most górcső alá vett nagylemez, melyet előzetesen már sikerült elég komoly slunggal beharangoznia a zenei szakmának, de ahogy a jó bornak sem kell […]

Tovább »

Detrimentum – Embracing This Deformity – 2008

Folytassuk a listát egy újabb Grindethic Records termékkel, az angol fura nevű Detrimentum-mal. Gondolom mondanom/írnom se kell, ez is death metal, hiszen romboló nevű kiadónk csak eme műfaj szerelmeseinek szerez örömöt. Sok újítást egyik termékük se hoz a világra, azonban mind minőségi csapat, remek hangzással és komplex tudással. A Terrordrome-mal ellentétben a Detrimentum (nem tudom […]

Tovább »

Astrodust – A kezdet a vég – 2008

A banda második nagylemeze jelent meg áprilisban A kezdet a vég címmel. A debütáló album a Jégbe zárt világ még 2005 decemberében jött ki. Azóta bőven történt változás a csapat körül. Az akkori dobos Racs „Dagatt” Attila (1KillEmbrace, Cross Borns, ex-Killing Art) helyét először Takács Tamás (Ideas) vette át, majd Horváth Gábor (lásd még Depths […]

Tovább »

Terrordrome – Vehement Convulsion – 2008

A görög Terrordrome korántsem az epikus oldaláról mutatja meg országának kulturális múlthalmazát, inkább egészséges mennyiségbe pakolja ki beleit az asztalra az imént felmetszett gyomrából… a thessaloniki srácok 2001-ben hívták életre a csapatot, jó pár tagcserén átestek, s közel 7 évet kellett várniuk mire kijött az első nagylemez, a Vehement Convulsion (melyről éppen most olvasol), a […]

Tovább »

Opeth – Watershed – 2008

Az Opeth vitathatatlanul napjaink egyik legfontosabb és megkerülhetetlen zenekarává nőtte ki magát az évek során. Az út, amit bejártak kétséget kizáróan elismerésre méltó. Kevés olyan zenekar létezik, ahol albumról albumra ennyire nyíltan és tisztán nyomon követhető a zenészek jellemfejlődése, a világhoz, és magához a zenéhez való viszonyuk változása. Az Orchid-dal megkezdett út minden egyes állomása […]

Tovább »

Sodom – The Final Sign of Evil – 2007

A gelsenkircheni Sodom talán még a metalban nem feltétlenül érdekelt közönség részéről is hallomásból ismert lehet. Ez a német thrash/speed banda 1982 óta van a köztudatban és keseríti meg az egyházi méltóságok nyugodt mindennapjait. A legendás Tom Angelripper zenekara bizony megszámlálhatatlanul sok zenekarnak volt a hátszele és hatott az inspiráció erejével a thrash metal harcosokra. […]

Tovább »

World to Ashes – Of What There Is To Come (EP) – 2007

A World to Ashes debüt kislemezét nézegetve első ránézésre külsőségeiben inkább jutott volna eszembe valami misztikus black metal vagy gothic csapat jelzője, mint éppen a melodikus death metal. Pedig nagyon is az, a freiburgi srácok 2005-ben hívták életre a csapatot, mely fura nevén kívül nem hinném, hogy túlságosan nagy mélységeket fog megnyitni a zenei berkekben. […]

Tovább »

Puissance – Mother of Desease [Remastered] – 2008

A svéd Puissance neve ismerős kell, hogy legyen mindazoknak, akik a gitárcentrikus zenék mellett, a sötét neofolk, neoklasszikus, ipari és ambientek szférájában is otthonosan mozognak. Dióhéjban azért némi biográfiai kört lerónék azok kedvéért is akik, esetleg nem ismerik a két művészúr alkotta Cold Meat Industy istállójából szárnyra kapott csapatot, illetve azok kedvéért is, akik csak […]

Tovább »

Elffor – Son Of The Shades – 2008

Azt hiszem, az év egyik nagy koppanásaként könyvelhetem el első találkozásomat az Elffor névre hallgató „zenekarral”. Minden előzetes jel (borító, logó, képek Eöl-ről) arra engedtek következtetni, hogy valamiféle korrekt raw black metál támadásban lesz részem, ám már az elég hosszú intró alatt éreztem, hogy valami bűzlik Dániában (vagy inkább Spanyolországban) és biztosan nem az asztal […]

Tovább »

Leverage – Blind Fire – 2008

A Leverage egy 2005-ben alakult finn powermetál banda. Első albumuk a Tides is tele volt jobbnál jobb dalokkal, a Dreamworld című nóta hatalmas nagy kedvencem, azonban a Blind Fire album übereli rendesen. Két dal kivételével az összes zenét és szöveget Tuomas Heikkinen jegyzi, így tud a lemez megfelelően homogén lenni. (Ezt nem tudtam magyarosabban leírni) […]

Tovább »