Hogy milyen terjedelmes és sokrétű a magyar underground zenei palettája, arra egy nagyon jó példa a dark/black metalban utazó Funus tevékenysége. A Mathyas által (Bódi István) létrehozott projekt 2007 óta ontja magából a Cd-r verzióban megjelent dalokat. Sajnálatos módon nekem is csak pár számba sikerült eddig belefülelnem, mivel szinte lehetetlenség volt ezeket a felvételeket beszerezni. […]
Tovább »
Megkapó, egyszerű és mégis sokatmondó. Így tudnám a legjobban jellemezni a brazil Cursed Excruciation debütáló lemezének a borítóját. És mit tesz sátán a benne rejlő sötét rituálékról is bátran el lehetne mondani ugyanezt. Trance of the Undead neve nem ismeretlen számomra, a nevére hallgató projekttel már volt dolgom egy megosztott kiadványnak köszönhetően. Abban bestiális, war […]
Tovább »
Egyre ritkábban havazik a környékünkön, pedig nagyon szeretem a magasból alászálló fehér réteget, amitől minden tiszta és egyszerű lesz. A világ olyankor teljesen más lesz, ezt a természeti állapotot csodálhatjuk általában a legrövidebb ideig. Épp ezért érdemes néha kicsit rápótolni, magunkra húzva a takarót, elbújva egy sötét zugba és nyakunkba zúdítani valami igazán kellemes fagyosságot. […]
Tovább »
„RIPPING STADIUM BATHORY METAL” – ilyen és ehhez hasonló stílusmegjelöléseket találtam akkor, amikor 2 évvel ezelőtt a The Gauntlet bemutatkozó EP-jét hallgattam. Mondhatom, hogy eleinte kicsit szkeptikusan álltam ehhez a dologhoz, pláne egy olyan korban, amikor mindenki próbálja feltalálni a spanyolviaszt, és egy saját stílust kitalálni az általa játszott zenéhez. Meghallgatva az anyagot aztán kezdett […]
Tovább »
Annak, aki távolról figyeli az eseményeket, egyik doom metal banda és lemez olyan, mint a másik. Pedig ebben a műfajban van az egyik legnagyobb potenciál egyéniség tekintetében annak ellenére, hogy viszonylag kötött eszközökkel rendelkeznek. Rá lehet sütni például a Candlemass-ra, hogy doom, de ugyanúgy a The Obsessed-re, viszont ha meghallgatod, teljesen mást kapsz. Könnyen be […]
Tovább »
Akár egy új kihívást is magam elé állíthatnék így az év elején: csak olyan albumokat hozok recenzióra, amelyeknek vörös és fekete a borítójuk. Nem is olyan nagyon sokára egy szintén Stendhall klasszikus regényének címéből inspirálódó borítójú kiadványt fogok górcső alá venni. De aztán hamar rájöttem, hogy mint minden ilyen újévi fogadalom ez is csak bosszantana […]
Tovább »
Új év, új zenék…de még egyenlőre maradjunk a tavalyi év végén, ugyanis elég sok minden történt, számtalan bombasztikus kiadvány látott napvilágot. Az meg duplán ünnep, amikor egy olyan hazai extrém metal anyag kerül terítékre, amelyik bőven megállja a helyét a sokszor túlhájpolt külföldi matéria mellett. Sőt… egy jó részét simán helyből pofánbassza. Márpedig ez történt […]
Tovább »
Nagyon nem egyszerű feladat megkülönböztetni az undergroundot a fő sodortól egy olyan világban, médiaközegben, ahol alapvetően káromlásnak minősül a fémzene kifejezés, legyen szó akár egy dögösebb hard rock kiadványról. Épp ezért általában nem is igazán szeretem műfajhoz kötni ezt a kifejezést, inkább a sokszor érdemtelen ismeretlenséget, visszhang nélküliséget tartom valóban mérvadónak. Imádok olyan műfajokkal foglalkozni, […]
Tovább »
A 2009-ben alakult olasz Wind Rose már a kezdetek óta fantasy alapokon nyugvó szimfonikus, folkos heavy/power metalt játszik. Eleinte ez még nem „korlátozódott” a J.R.R. Tolkien (és a Warhammer játékok) világában megismert törpök történeteire, a 2017-es Stonehymn lemeztől kezdődően viszont egyértelműen ez került a banda dalszövegeinek, sőt, a tagok megjelenésének is a középpontjába. A 2019-es […]
Tovább »
Annak ellenére, hogy ez még „csak” a második nagylemeze a svájci Gomorrának, nem egy kezdő vagy friss bandáról van szó, hiszen a Jonas Ambühl énekes által vezetett banda 2000-2019 között Gonoreas néven működött (ahova egyébként ő már csak az utolsó két évben csatlakozott) és már ki is adott hat sorlemezt. 2020-ban aztán nevet változtattak és […]
Tovább »
