Van egy jó hírem azok számára, akik szívesen hallgatnának funeral doomot, de még nem találták meg maguknak azt a fajta könnyed, emészthető kiadványt, amivel lépéseket tehetnek az érzelmi kihívásokkal táplált műfaj komolyabb, ám zamatosabb gyümölcsei felé. Ez a jó hír pedig az, hogy nem rabolom feleslegesen az idejüket (hiszen az ugye mindennél drágább): az ausztrál […]
Tovább »
Akár egy matrózt a morajló tenger, vagy egy veteránt egy elhaladó helikopter úgy engem is meg tud hatni a death metal sokarcú stílusvilága. Ha meghallom a hörgést, a vastag hangzású gitárok riffjeit, a dobok váltakozó iramú ritmikáját az számomra is legalább akkora hívószó, mint a fent taglalt egyéneknek az ő szenvedélyeik tárgya. Mert ez igazi […]
Tovább »
A doom és a hardcore jó barátok, akik remekül kiegészítik egymást, ha egyesülni kell egy zászló alatt és porrá zúzni a hallgató lelkét valamint agyvelejét. Akárcsak azt egy nagy szőrös mamut tenné velünk, akinek valamilyen oknál fogva az útját állnánk. A Saint Vitus és a Black Flag közös fellépései, turnéi egyáltalán nem voltak a véletlen […]
Tovább »
Valami történt 1996-ban, ami stílusformálóan hatott a black metal érára. A mára már ironikussá vált Ulver pályafutásának második nagylemezeként megjelentetett Kveldssanger korong elindított valamit a műfajon belül. Ugyanis ez egy tisztán akusztikus gitárokon előadott lemez volt. Ennek ellenére korán sem állt távol az addig már kialakult az „északi” fekete fém által képviselt atmoszférától. Kveldssanger számos […]
Tovább »
Elfogott a kőkemény nosztalgia a Zelfhaat hallgatása során. Ismerős névként tekintettem rá, de nem tudtam elhelyezni őket a térképen. Kis utánakeresés után viszont összeállt a kép és nem véletlenül csengett ismerősen a füleimnek ez a név. Két 2007-es demojuk nagyon sokszor elkísért a középiskolába vezető utamon. Volt egy jó másfél-két év, amikor tízből kilencszer csak […]
Tovább »
Egy olyan zsánerben utazik a francia Domadora, amely nálam bizonyos időközönként szokott meghatározó szerepet játszani. Általában az évnek a forró, fülledt nyári időszakának a háttérzenéje szokott lenni a stoner rock, és a gallok csont nélkül hozzák ezt az elszállósan dögös, fülledt stílust. Most mégis úgy hozta az élet, hogy december közepén írok egy ilyen bandáról. […]
Tovább »
Tizenkét éve tologatja elátkozott babakocsijában a sötétség gyermekét a svéd Mist Of Misery formációja, amely ez idő alatt elég sokat változott. Ez a változás azonban leginkább fejlődésnek, a tudatosság és kreatívitás kiteljesedésének lehet kiváló példája. Különösebb stílusváltásról persze nem kell beszélnünk, a zenekar szimfonikus, atmoszférikus black metalja már az első pillanatoktól adott volt, viszont a […]
Tovább »
A végtelennek tűnő lengyel black metal színtér kiapadhatatlan, fekete vizű forrásából egy újabb teremtmény szökött ki 2017-ben. A Witchfuck nevéből ítélve egy olcsó alkohollal és cigifüsttel lecsurgatott black thrash vagy akár black ‘n roll csapat képe lebegett lelki szemeim előtt. Nem is lennék túl messze az igazságtól, a Disgusting Rock ‘n Roll címre hallgató bemutatkozó […]
Tovább »
Nagyon megvezettek az ausztrál fiatalok. Bár különösebben nehéz dolguk nem volt, mivel még nem hallottam róluk és a zenéjükről, csupán a promósanyagok között keresgélve koppintottam rá a lejátszás gombra, amikor megláttam a pofás borítóképüket és kíváncsivá tettek azzal a szöveggel, hogy az Immortal, a Mastodon és a Cathedral egyesítésén munkálkodnak progresszív módon. Ez már önmagában […]
Tovább »
Az egyik kedvenc szórakozásom az szokott lenni, hogy megtippelem a borító alapján, vajon melyik zsánerben vitézkedhet az adott banda. Olcsó játék hülye gyerekeknek, de akadt párszor olyan amikor sikerült meglepnie pár alkotásnak. Meg én amúgy is szeretek elmélyülni a különböző grafikák útvesztőjében, ahol néha semmi sem az aminek látszik. Minél közelebbről szemléljük, annál jobban eltévedünk […]
Tovább »
