2018-ban akadt egy hét, amikor görög black metal lemezekkel szórakoztattam az olvasókat, bemutatva pár klasszikusnak számító és néhány ismeretlenebb bandát. Már ott is leírtam, hogy egy Varathron, Rotting Christ, Lucifer’s Child esetében nem beszélhetünk igazán ismeretlenségről, csak ha valaki az elmúlt 20-30 évet a Zeneovi bűvkörében töltötte el a fekete fémek hatékony bányászata helyett. Ugyanakkor […]
Tovább »
Hónapokig, sőt lehet, hogy évekig tartó vita után, ami idő alatt megszületett több demó, EP és válogatás, eldőlt az olasz Burial számára bemutatkozó lemezének végleges címe. Ez szerényen így hangzik: Inner Gateways To The Slumbering Equilibrium At The Center Of Cosmos. Szerencsére nemcsak a szavakat rágták át rendesen a tapasztalt olasz srácok, akik 2012-ben álmodták […]
Tovább »
Az ősi Mezopotámia mitológiája szerint Arallu volt a neve az alvilág királyságának, ahol Nergal király és Ereshkigal királynő uralkodott valamint döntött a halott lelkek sorsáról. Ezzel már el is árultam, hogy milyen témákról szeret mesedélutánt tartani az Izraelből származó Arallu, akik már lassan veterán korszakba értek pályafutásukban. 1997 óta játsszák kicsit változó minőségben az erre […]
Tovább »
Egy igazi debütálásnak lehettek szem és fültanúi most a Forgácson, hiszen egy olyan projektet hoztam el nektek, ami otthon készült, fiókból fiókba kerülve alakult évek, évtizedek alatt, hogy egyszercsak rászabadulhasson a világra. A modernitást itt ugye gyorsan kukázhatjuk, de ez nem is volt soha opció a Thy Listless Heart kapcsán, melyet maga is egy veterán […]
Tovább »
Egyszerűen szeretem a fémzenét. Az emberiség egyik legfaszább felfedezése, hogy a fém húrokat nyúzva ezernyi hangot lehet megszólaltatni. Mindez kemény és férfias, hiszen a páncélok, a kardok ütközését hivatott kiváltani, valamint egy olyan lehetetlen feladatra is vállalkozik a kezdetek óta, mint a lélek feltérképezése. No nem a gyermeki lélekre gondolok, hanem a sebhelyektől borított, minden […]
Tovább »
Törökország a brutal death metal egyik fellegvára. A 90-es években a Cenotaph által kitaposott úton számos banda kezdett el sétákat tenni a brutalitás és kegyetlenség világába. Ez a színtér ma is él és virul, a Molested Divinity, Decimation, Decaying Purity, Engulfed csak pár nagyszerű példa erre. Az Inhuman Depravity egy viszonylag újnak számító, ám több […]
Tovább »
Kifejezetten szeretem az egyéniségeket, főleg, ha rajongásom egyik kedvelt tárgyáról, a doomról van szó. Itt leginkább az énekhangokra gondolok, mivel sokan vannak, akik a tiszta ének ellenére is olyan hangszínt képviselnek, amit keveseknek lehet elpasszolni. Számomra ezek az igazi csemegék, kuriózumok. Gondolok itt olyanokra, mint például az amerikai Well Of Souls John Calvinje, az angol […]
Tovább »
Olyan albummal járulok a mélyen tisztelt nagyérdemű elé, amitől biztosan leesik az áll. Igen, muszáj volt ellőnöm ezt a poént, a 2013 óta aktív bandaként számon tartott Pissgrave ugyanis egyike a legundorítóbb bandáknak a bolygón. Hirtelen nem is jut eszembe a death metal műfaján belül méltó kihívó az általuk képviselt morbid, bestiális és mélységes sötétséggel […]
Tovább »
Kiváltképp szeretem az időutazó anyagokat, ugyanakkor rendkívül szigorúnak is tartom magam velük kapcsolatban, mivel úgy gondolom, hogy a 70-es évek, 80-as évek történéseit igencsak jól ismerem, egészen az underground szintig. Ezért alapvetően nem győznek meg az olyan sablonszövegek, mint amivel először találkoztam az Early Moods kapcsán. Méghogy Witchfinder General, Pentagram és Trouble féle tradicionális heavy/doom […]
Tovább »
A rock és metal zene páratlanul széles palettán kerítheti hatalmába az embert. Van, akit a 80-as évek heavy metalja, thrash hulláma állított át a hangszeres zene oldalára, másokat újabb hatások értek: felszabadította teljes énjét a black metal, esetleg állati ösztöneit a death metal. Egyeseknél a gyökerek a kezdetekig nyúlhatnak vissza, mint nálam, viszonylag „fiatal” korom […]
Tovább »
