A hazai underground körökben jól ismert black/thrash metalos Diecold a tavalyi év során megrendezésre került BFBMK Hellfest-en tért vissza, majd (ha jól emlékszem) novemberben jött tőlük egy új dal, amivel közel 16 évnyi hosszú csendet törtek meg. Úgy két hónapra rá jött egy újabb nóta (Sápadt Özvegy 1614) és vele együtt a hír, hogy az […]
Tovább »
Úgy néz ki, hogy amíg a Paradise Lost front embere Nick Holmes a vérszomj iránti vágyát a svéd Bloodbath nevű death metal zenekarban csillapítja, addig a banda emblematikus gitárosa Gregor Mackintosh, inkább a dohos kripták és a napfénytől gondosan elzárt témák iránti szenvedélyét kívánja kibontakoztatni a mellékprojektjeiben. A Greg és Chris Casket úgy gondolták, hogy […]
Tovább »
A magyar death metal egyik új üdvöskéjéről lesz szó ebben a recenzióban, és el se tudom mondani mekkora örömmel tölt el, hogy ezeket a sorokat leírhatom. Nagyon lassan, de biztosan helyet követelnek maguknak az itteni bandák az undergroundban, mégpedig a magasabb páholyokban. Tavaly a Rothadás debütáló albuma elvitte nálam a pálmát a hazai színtérről. Szerencsére […]
Tovább »
Ahogy rövidülnek a napok és a sötétség kezdi visszavenni a helyét, úgy kúsznak vissza a látókörömbe a sírgödrök aljából előkúszó muzsikák is. Ekkorra a fekete tónusok iránti szomj már annyira hajtja az embert, hogy akár körömmel is kikaparna egy sírhantot, hátha az alján lapul valami igazán testhezálló produkciót. Szerencsére a kiadók is tudják ezt, és […]
Tovább »
Ha jól emlékszek a Pirkan zenéjével legelőször a Vágtázó Csodaszarvas előzenekaként találkoztam. Viszont arra már konkrétan emlékszek, hogy mekkora hatást gyakoroltak rám az elsöprő erejű, dinamikus, pszichedelikus hatású folk és ambient elemekkel tarkított muzsikájukkal. A felállás kapcsán a tobshuur-on játszó mongol Qingele-vel (továbbá ének és torok ének) úgy éreztem, mintha egy rég várt híd jött […]
Tovább »
Körülbelül másodszor indult el a finn Gargantuan Blade lemeze, amikor Armand kolléga rám írt, hogy itt van ez a szikár, lecsupaszított vegytiszta doom, amire általában igencsak könnyen rábólintok. Az időzítése nem, de megérzése tökéletes volt ezzel kapcsolatban, hiszen idén elég kevés olyan anyag született eddig, melyre ezek a jellemzők ráfoghatóak. Nincs rossz évünk, de inkább […]
Tovább »
A világjárvány alaposan feldúlta a zenei életet, legyen szó akár a mainstream vonalról, vagy az undergroundról. Rengeteg zenész nem tudott mit kezdeni a hirtelen jött szabadidővel, akik a turnékból és bulikból várták a bevételeket, át kellett, hogy gondolják addigi teljes tevékenységüket. Míg néhányan teljesen lefagytak, mások szinte szárnyakat növesztettek a hirtelen megnőtt időmennyiségtől. Az igencsak […]
Tovább »
Crippled Black Phoenix-el egy számomra ismeretlen tájra tévedtem. Ezért óvatosan lépkedtem a számomra ingoványos talajon, de a sajátos hangvételű szerzemények kapcsán erős kapaszkodókra leltem, így bátran vetettem bele maga a banda új nagylemezének a feltérképezésébe. Azt kell mondanom, hogy végül ez egy igen élvezetes utazásnak bizonyult. Talán engem, ami a formáció kapcsán elsőre megragadott, és végül […]
Tovább »
A hazai rock és heavy metal gyöngyszemei között a legkülönbözőbb stílusú zenekarok 1-2-3 évtizedes dalait szoktuk méltatni. Magyar vonatkozása miatt helyet kap most a kontinentális dallamos heavy metal legendás csapatának a (nyugat-)német Stormwitch-nek a koncertlemeze. Amikor ez az LP, a még a ’90-es évekhez képest is is szegényes magyar kínálat idején (bár ez ostoba, történelmietlen […]
Tovább »
A művészetek korlátjainak a felrúgása lehet kifejezetten öncélú, és könnyedén átcsaphat egyfajta magamutogató produkcióvá. Viszont az előre haladáshoz nagyon is szükséges, hogy a korlátokat olykor lebontsuk és szabadon áramoltassuk az alkotás energiait. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy végig szemelőt kell tartani a minőséget és azt a művészi tartalmat, ami valamilyen formában megragadja a befogadó felet. […]
Tovább »
