Albumkritikák

Holocausto Canibal – Crueza Farina (2022)

Portugália legendás csapata a Holocausto Canibal 1997 óta bombázza az extrém zenék szerelmeseit. Mindig is megkérdőjelezték az emberi faj felsőbbrendűségét, azt a bizonyos „istenadta” jogát annak, hogy domináljon és uralkodjon minden egyéb élőlényen a bolygón. Amikor a természet vagy saját magunk pusztítjuk egymást és olyan helyzetbe kerülünk ahol a létünk a tét, ha repülnek a […]

Tovább »

Navalm – Beyond The Reality (2020)

2013-ban még Mindenholottlevő kollégám foglalkozott egy fiatalokból álló, tettre kész, ám ötletekben szegényesebb death/grind hordával Navalm néven, így neki is ajánlom újra felfedezni egy kicsit ezt a csapatot. Az idő ugyanis nagy úr, az egykori grind mániások menet közben elég szépen rendbe szedték zenei repertoárjukat és immár konkrét elképzelésekkel jelentkeznek szinte évente egy-egy friss koronggal. […]

Tovább »

Samarithan – Tales Of Doom (2022)

A világjárvány alaposan megrendítette a gazdaságokat, az emberi kapcsolatokat és számtalan területen hagyott maga után mély sebet. Ugyanakkor sok helyen hozott létre olyan projekteket, amik nem valószínű, hogy más körülmények között megszülettek volna. Az internet és a gyors kapcsolattartás nemzetközi csapatokat, baráti társaságokat fogott össze egy-egy kedvelt műfaj, zenei kalandozás kedvéért, az otthon töltött idő […]

Tovább »

Cartilage – The Deader The Better (2022)

Amint megláttam az amerikai Cartilage albumának a borítóját azonnal nosztalgikus hangulatba kerültem. Ezek a harsány, bántóan színes albumborítók bizony az Impetigo stílusát közvetítette felém. Ilyen ronda színekkel egyedül csak ők tudták büntetni a nagyérdeműt. Kisiskolás koromban sem voltam képes ilyen színeket kikeverni a vízfestékből pedig próbálkoztam. Ezek után pedig megpillantottam az utolsó dalt az albumon […]

Tovább »

Dark Funeral – We Are the Apocalypse (2022)

A majd 30 éve aktív Dark Funeral a black metal svéd ágának egyik biztos és sziklaszilárd tagja. A név számomra teljesen egybeforrt black metal stabil és kiegyensúlyozott formájának képével, avagy ők egyértelműen egyike azon bandáknak akik az idők alatt teljesen azonosultak a “ha nem romlott el, ne javítsd meg” mottóval. Valóban, stílusuk gyakorlatilag érdemben semmit […]

Tovább »

Icare – Charogne (2022)

A Svájcból származó Icare a zenei stílusok közül éppen a grindcore és a post-black metal mellett dobta nem létező lándzsáját. Mondanom sem kell, hogy nem mindennapi keveredése ez a stílusoknak. A post-black metal múltba révedő merengései, cipőbámuló maszatlolása keveredik a hiperaktív és dühös grindcore-al. Önmagában már ez felkeltette az érdeklődésem a banda iránt, aztán megláttam, […]

Tovább »

Hogtooth – You Can’t Handle the Tooth [EP] (2022)

Tavaly, a különlegességeket és a rock, metal minden stílusában feltörekvő bandákat felfedező olasz WormHoleDeath kiadónál jelentkezett első albumával (EP-vel) a kanadai Halifaxból származó Hogtooth. A vadkanagyarról elnevezett csapat kissé Motörhead-es logója egy szűk harminc perces lemez borítóját díszíti és annyiban találó, hogy valóban olyan borostás és nyers zenét tartalmaz, mint az epigon. A korong azonban […]

Tovább »

Ruinas – Resurrekzión (2022)

A grindcore amennyire extrém zeneileg annyira földhözragadt témáit tekintve. A mindennapi életből merítenek, a kisember soha véget nem érő basztatásáról szólnak mikródalaik. Le sem lehetne tagadni, hogy a hardcore és crust punk nagy hatással volt a kialakulására, ez általában az ő asztaluk szokott lenni. A spanyol Ruinas 2018-ban alakult meg és ők is emellett tették […]

Tovább »

Empyrean Sky – The Snow White Rose Of Paradise (2004)

Szegény Empyrean Sky…pont akkor kellett tevékenynek lennie, amikor egy Opeth nevű banda a legszebb napjait, éveit élte és gyakorlatilag minden levegőt elszívott a progresszív elemeket death metallal elegyítő zenekarok elől, teszem hozzá, sokszor joggal. Ennek következtében még ma is elsődleges összehasonlítási alap, ha ez a műfaj szóba kerül, miközben egy John Welborn (Putrefaction, Wormwood) nevű […]

Tovább »

Saidan – Onryō II: Her Spirit Eternal (2022)

Mindenképp elismerem az egyediségét, de sokakkal ellentétben engem sosem vonzott igazán a keleti kutúra. Nem lettes anime rajongó, kimaradt a Pokemon és alapvetően rengeteg szokással, hagyománnyal nem tudok szimpatizálni, főleg Japánt illetően. Ugyanakkor a szigetországnak is van egy olyan aspektusa, ami közelebb áll hozzám, ez pedig a horrorhoz való szintén egyedi hozzáállásuk. Persze sosem szórakoztatott […]

Tovább »