Így év végén az ember márpedig igenis hajlamos arra, hogy számot vegyen az eltelt év eseményeivel. A lényeg, hogy rendesen el voltunk „eresztve” ebben az évben is egy kismillió finom kis albummal. Példának okáért máris itt van a Jack. – Nyugalom, nem kell megijedni, hogy belekezdenék egy véget nem érően hosszú, és unalmas történelemórába a […]
Tovább »
Az Aeternus egy norvég csapat, akik black metal fagyos és veszélyes vizein evezve kezdték meg pályafutásukat a 90-es évek első felében, majd idővel egyre jobban a death metal felé kormányozták hajójukat. Mostanság jobbára a két stílus metszéspontján lavíroznak és mindenképp üdvözlendő, hogy nem lovagolták meg a Cradle/Dimmu nevekkel fémjelzett szimfonikus-gótos hullámot. Ők maguk nemes egyszerűséggel […]
Tovább »
Mottó: Attól még, mert kocka, lehet gömbölyű, nem? De! A hihetetlen aktív kiadó még nyáron küldte szerkesztőségünkbe a négy tagot számláló imolai brigád bemutatkozó lemezét („amihez ezúton is gratulálok!” – Elvira a Munkaügyekből), ám sajnos csak most tudok időt fordítani a róla alkotott gondolatménesem megzabolázására (amiért ezennel elnézést is kérek – én). 10 éves zenekar, […]
Tovább »
A holland No Gods No Masters négyszámos debütanyagának első taktusai, valamint maga a nyitó dal olyan benyomást keltett, mintha egy kiadatlan Eyehategod anyag került volna kezembe. Aki ismer engem, tudja jól, hogy abszolút kenyerem az effajta muzsika, így a NGNM által művelt stílus is alapvetően szimpatikus. A srácok 2012 vége felé alakultak (tehát még friss […]
Tovább »
A lengyel Chemia The One Inside c. harmadik anyaga, amit már világszerte terjeszteni fognak nagyon elkapott. Már első hallásra is volt benne valami, azután pedig egyre csak azt éreztem, hogy ezt újra és újra elő kell vennem, valamiért nagyon nekem szól. Most megpróbálom megfogalmazni miért. A csapat hat tagú, a gitáros Wojtek Balczun alapította még […]
Tovább »
Amikor tavalyelőtt híre jött, hogy a Dying Wish ismét aktivizálja magát nagyon örültem. Annak idején a csapat egyike volt azon kedvenceimnek, akikkel nem csak rajongói, hanem haveri kapcsolatom is volt. Ez meg is maradt azóta is. Bár a folyamatos változások miatt végül felfüggesztették a működésüket, a köztudatból nem tűntek el, amit bizonyított a Gothica fesztiválos […]
Tovább »
A bemelegítésért felelős Noa Rockról semmiképp nem akartam lemaradni. A tavaly alakult, a heavy/power metalt itt-ott gótikus és folkos elemekkel díszítő együttes élén a Megasztárt is megjárt Noa személyében egy ellenállhatatlanul gyönyörű fiatal frontasszony nyomul, akinek csábos idomait és méteres hajkoronáját már a Lovegunban megcsodálhattuk korábban és akibe bármely jobb érzésű férfi első látásra beleszerethet. […]
Tovább »
A holland Adeia tagjai heten vannak, mint a gonoszok. Bár inkább a mesterlövészekhez hasonlítanám őket, hisz rögtön bemutatkozásként egy mesteri albumot készítettek, Hourglass címmel. Nem pofonegyszerű zenében utaznak, ha skatulyába kellene őket tuszkolnom, akkor az avantgárd metalba férnének bele leginkább. Van hegedűsük, meg csellistájuk. Az előbbi egy hölgy, aki énekel is a vonós hangszer bűvölése […]
Tovább »
Az időjárás jelentéseket nézegetve úgy tűnik hazánkban még nem jött el a téli viharok ideje. Ellenben a brit Winter Storm második lemezének ismertetésével, aminek ezennel neki is látok! 2008-as alakulással büszkélkedhet az énekesnő vezette csapat, és egy 2010-es bemutatkozó albummal. Amit ugyan nem hallottam, de a borítója nagyon tetszik! E téren a friss, szerzői kiadásban […]
Tovább »
2012-ben Pünkösd havába lépve zeneileg leginkább az foglalkoztatott, hogy a közelgő Royal Hunt koncerten vajon melyik dalok hangzanak majd el, de nem csak a dán királyoktól, hanem az előzenekarként hazánkkal ismerkedő olasz Staminától is. Ugyanis a nálunk szinte teljesen ismeretlen Two of a Kind lemezükkel sikerült bekerülniük nálam a mentorházba. Játékosan, érthetően, de az átlagot […]
Tovább »
