Régóta készülök erre az interjúra az olasz frontemberrel, dalszerzővel, beugró énekessel, basszerossal. Az első élményem egy olyan zeneművel, amiben részt vállalt, a Hortus Animae három lemezes box-setje volt, és az amerikai Thrash Corner Records gondozta. Idén már másodízben tűnt fel az orosz dalszerző hölgy Alisa Coral agymenésében a Space Mirrosrorsban, mint énekes, de egy EP-gyűjtemény is […]
Tovább »
Bár pont aznapra még jutott a magyaroknak egy Soilwork/Keep Of Kalessin koncert és egy The Ocean/Tides From Nebula fellépés, nem volt kérdés, hogy inkább a Year Of The Goat megmozdulását választom. Az okkult ősrock hullám bár északabbra és nyugatabbra már egyre felkapottabb, nálunk még korántsem toborzódott akkora rajongótábora. Ugyan az irányzat legfőbb éllovasát, a Ghostot […]
Tovább »
Dregen elsősorban a svéd garázsrocker vagy még inkább glam rocker/sleaze metalos Backyard Babies-ből, illetve a The Hellacopters-ből lehet ismerős. Ez utóbbit az Entombed-ből ismerős Nicke Andersonnal alapították, s a szólólemezen ismét együtt zenélnek. De nézzük csak, kikkel is dolgozott még első szólólemezén. Nicke Andersson tehát három dalban – amit közösen is írtak – is dobolt, […]
Tovább »
Hamarosan jubilál a Hangpróbánk, és úgy alakult, hogy én is elérkeztem a 250. írásomhoz. Ezt a kerek számot mindenképp egy olyan zenekar/kiadvány számára tartogattam, amely zeneileg, érzelmileg megérint. Úgyhogy pont kapóra jött a negyedik GuilThee lemez! Előre borítékolom, hogy az albumról megjelenő recenziók többsége nem fogja nélkülözni azt a kulcsmondatot, miszerint az Eklektika címnél találóbbat […]
Tovább »
Mostanában úgy tűnik egyre több EP érkezik szerkesztőségünkbe. Kislemezről írni egyrészt könnyű, mivel a játékidő rövidebb volta miatt többször végig tudja pörgetni az ember. Másrészt, pont ugyanezen oknál fogva nehéz is, mert hamarabb válik unalmassá 4-5 dal folyamatos hallgatása. Ráadásul pár számról nem egyszerű egy tisztességes hosszúságú recenziót írni… Persze nem mondom, hogy nagylemezeknél nem […]
Tovább »
A természet megpihenésével úgy tűnik én is egyre gyakrabban horgonyzok le a nyugalom vizein. Sűrűsödnek azok az alkalmak, amikor olyan együttesek alkotásai fordulnak meg a lejátszómban, amelyek a szomorú-érzelmes kategóriából kinyúlva masszírozzák meg elfáradt tagjaim. Csak párat említek meg, a teljesség igénye nélkül: Noumena, Officium Triste, Omnium Gatherum, Dawn Of Tears, Falkenbach, Believe, Wine From […]
Tovább »
Szomorú apropója van ennek az írásnak. Marianne „LSK” Séjourné alig egy hónappal ezelőtt felakasztotta magát. A német trió (időnként kvartett) ezen lemezén szerepelt egyedül basszusjátékával valamint a hangját is hallhatjuk rajta időnként. A csapatba Philipp sG Jonas 1997-ben szállt be, és azóta ő az egyetlen tag, aki minden Secrets of the Moon anyagon szerepel. 2001-ben, nem sokkal a […]
Tovább »
Amikor olyan promók érkeznek, amiből nincs fizikai példány, mindig nehezebb nekikezdeni az írásnak. Magyar bandáknál mondjuk az ember kötelességének érzi, hogy mindenképpen írjon róla, de a külhoni formációk esetében én ezt csak akkor teszem meg, ha nagyon tetszik, amit hallok. Hát ez nagyon tetszik. Ez a csapat közel tíz éve praktizál, és szállítja a […]
Tovább »
Csodálkoztam, amikor átvettem a 9000Sanyi által küldött promo-pakkot, hogy vajon miért nagyméretű borítékba rakta főszerkesztő kartárs a lemezeket. Nos, a francia, In the Guise of Men miatt. Ugyanis egy majdnem A/4 méretű, függőlegesen kettéhajtott, fekete-fehér keménypapírba bújtatták Ink című kislemezüket. Tehát nem a kereskedelmi forgalomban lévő borítóval ellátott EP-t kaptuk meg. Hanem egy pofás, és […]
Tovább »
Ez a Parallax az ukrán Parallax. Merthogy ezen a néven több zenekar is metalkodik. Az ukrán sereg 2011-ben azzal a céllal jött létre, hogy ők legyenek hazájuk első oriental metal bandája. De úgy alakult a dolog, hogy zenéjük egyre fémesebbé, progosabbá vált, így manapság leginkább progresszív metalként definiálható a stílusuk, amibe némi hazai ízt […]
Tovább »
