A hangpróbák magasztos méltatásával kell kezdenem ezt az írást, mert a jobb-rosszabb lemezek tengerében fulladozva időnként horogra lehet akadni elég rendesen, méghozzá nem mindig megmagyarázható okkal. Történt ugyanis, hogy a fullasztó júniusi melegben kellett belefutnom Lengyelország északkeleti vidékének mágikus black metal zenéjébe rögvest egy mázsányi súlyú doom lemez után… Megjegyeztem, hogy jó […]
Tovább »
Számomra gyk. a semmiből bukkant fel a talján Fuel From Hell hajlakkos, tupírfrizurás, fejkendős, zakós legénysége. Pedig a bio szerint már 1998 óta zenélnek, a jelenlegi album pedig immár második a sorban. Debütalbumukról a Vampira klipjét állítólag egész nagy ováció fogadta, mindamellett pedig egy Mötley Crüe tribute albumon is leróhatták tiszteletüket példaképeik iránt. Egyik-másik tag […]
Tovább »
Nem véletlen az „Álmodtam egy világot magamnak…” szövegrész a beköszönő részben, mivel ez igaz a Nomad Son teljes eddigi pályájára, különösen a most tárgyalt, harmadikként érkező The Darkening lemezre. Történt ugyanis, hogy a nemrég bemutatott Forsaken zenekar basszusgitárosa és fő dalszerzője, Albert Bell tollában sokkal több tinta volt, mint amit az anyazenekar ritkán megjelenő […]
Tovább »
22 éve Málta szigetének legjelentősebb underground zenekaraként működik a kezdetektől stabil felállással bíró Forsaken zenekar, akik viszonylagos ismeretlenségüket nem a játszott zene minőségének köszönhetik, inkább a stílusnak, aminek elkötelezték magukat ez alatt a hosszú idő alatt. Ez nem más, mint az epikus doom metal, amiből a legtöbb metalos nem ismer többet a Candlemassnál és a […]
Tovább »
Nem tökéletesen végrehajtott gyakorlat a felemás korláton – adná magát a mondat, ha szertorna versenyen töltöttem volna a vasárnap estét. De mert valójában a Leprous harmadszori magyarországi zeneestjére voltam hivatalos, inkább előszónak azt kellene írnom, hogy felejthető este – igazi csemegékkel és mélypontokkal. Be kell vallanom, még nem jártam korábban az A38 hajón, emiatt kicsit […]
Tovább »
Halálra csócsált téma már a zeneipar döglődése, illetve az azon belüli visszásságok, furcsaságok. Ezért a témát próbálom új szemszögből megvilágítani. Előre láthatólag nem lesz egy népszerű írás, nem is az a célom vele, hogy sokan hátbaveregessenek, hogy jól megmondtad, szívünkből szóltál… stb… Tömör leszek, és első sorban azokat fogom most bántani, akik a legkevésbé számítanak […]
Tovább »
Régóta adós volt már egy koncerttel a honi progresszív rajongóknak a stílus egyik ikonikus figurája, aki The Moveable Feast fedőnéven futó turnéja keretében végre eljutott kis hazánkba is, egyben öt éve a zenekari busz tropára menése miatt elmaradt fellépését hivatott pótolni. Régóta szeretett volna amúgy Magyarországra jönni, mivel Queenes barátai (Brian May, Roger Taylor) állítólag […]
Tovább »
Igen-igen, kicsit rég volt már nálunk New Model Army koncert. A magát az Oliver Cromwell féle hadseregről (amelyik három angol polgárháborút is vívott, valamint meghódította Írországot) elnevezett legendás bradfordi csapat amúgy visszatérő vendégnek számít magyar földön; többször koncerteztek már nálunk, hol fesztiválon, hol önállóan. Amikor tudom, megsasolom, mert szimpatikusak, zenéjük pedig évtizedek óta szívem csücske. […]
Tovább »
Lehet tagadni, de fölösleges: a KoRn egy stílusteremtő/alapító banda. Leginkább hozzájuk köthető, tőlük eredeztethető a nu metal műfaj, amely jelzőt, skatulyát természetesen nem ők aggatták magukra. Ez a sokak által istenített, és legalább annyi metalos (főleg a trú arcok) által szidalmazott stílus mára teljesen kiment a divatból, szinte írmagja sem maradt. Hol vannak már a […]
Tovább »
Micsoda kezdés! Stílusdömping a kohászati szakmai napok hangulatért felelős talpalávaló-előállító ötöstől, kérem! Itt az idő? Mire? Acélvároskodni? Nem is rossz ötlet! Legalábbis bizonyos ideig nem rossz. Az olasz elsőlemezes Steel City akár magyar is lehetne. No nem a P. Mobil ’84-es felállása, mert az már kőbe vésetett. Zenei Történelemkönyvbe. Inkább egy hazai feltörekvő, stílusvegyítő, gyermekbetegségeit […]
Tovább »
