A holland Franck Johanson (Distillator, Bellum Animi, Profligate, Aggro) sajátos zenei kísérletei válnak közkinccsé Omgeving nevű projektje segítségével. A dinamikus hangokat, folyamatosan épülű, változó tételeket ígérő alkotás a black/doom/ambient stíluselemeinek határvonalán mozogva kínál egyfajta spirituális utazást, ellazulást azoknak, akik kedvelik az egyedi hangokat és természetesen a fémzenét. A hipnotikus hangorgiát ráadásul elég érdekes borító alá csomagolta…
A német multihangszeres Albrecht Probst a death metalos Deserted Fear bandájából való kilépése után keresi a helyét, amit most saját projektjében talált meg. A black és thrash metal régi, underground stílusú házasítását tűzte ki magának cél gyanánt, melynek első eredménye Anthropocene című nagylemeze, ami teljes egészében meghallgatható.
A manapság divatos ismeretlenségbe és sötétségbe burkolta magát a kubai Shrine Ov Absurd, melyről minden információt a zenén keresztül tudunk kinyerni. A rögtön nagylemezzel debütáló csapat (?) ezek alapján atmoszférikus black metalban utazik, melyről mi is megbizonyosodhatunk a The Undeniable Possibility Of Loss meghallgatása során.
Az anyanyelvét használó Peste Noire méltán hírhedt zenekar, mely akkor sem tagadhatná le francia mivoltát, ha kínaiul csendülnének fel a szabályokra, elvárásokra magasról tevő szerzeményeik. Kezdetektől fogva átjárja munkásságukat az a fajta művészkedő sznobizmus, direkt hatásvadászat és meghökkenteni akarás, mely hazájuk alkotóit a filmrendezőktől az árufeltöltőkig jellemez. Ez van akinek bejön, van […]
Tovább »Egy thrash/black metal címke alatt futó egyszemélyes projekttől nem várnánk manapság hosszú, kimerítő zenei tételeket, viszont, ha meglessük az amerikai Jimmy Stewart, művésznevén Bifrost hatásokként felmerülő listáját, akkor már nem lepődünk meg azon, hogy a The Sunless Winter című bemutatkozása 4 dalt tartalmaz negyven percben. A Stratorus olyan zenekarok nyomdokaiban kívánja tovább taposni a havat, mint a régi Windir, vagy a korai Bathory lemezek. A teljesen meghallgatható anyagot egy laza koncepció is átszövi, mely Joseph Cambell írásaira támaszkodik és a hallhatatlan hősökről, a mitológia finom kapcsolódási pontjairól szólnak.
Még nem volt szerencsém meghallgatni a német Strigae projekt idei, bemutatkozó demóját, az Into The Void Of Everythinget, de hírszerkesztés után, főleg a hamarosan érkező nagylemez ízelítőjének meghallgatása után biztosan nekifutok majd. A hangulatos borító alá rejtett I:Collision lemezről itt a The Impact Of Collosion. Az anyag teljes egészében januárban lesz elérhető.
Strigae - The Impact of Collision (2019 - PremiereTrack)
Nem hinném, hogy pont december 31-én lenne szükségünk a Puerto Rico-i Ent második albumának hallgatására, tekintve enyhén skizoférn hangulatú, depresszív black metalját, amit immár másodszor tár a nagyvilág elé. A projektet Ton Decessus Insaner (Occult Lore, Volaticus) üzemelteti, akinek a jókedv és nyogalom, valamint a jövőbe való pozitív tekintés biztosan nem szerepel a szótárában. Minden esetre ha valahol láncra verve, halálért könyörögve találna rátok 2019, akkor alapozzatok az Acto Suicida csodás hangjaival. Ízelítőnek itt a Cursed Ent című dal.
Nemcsak a hagyományos black metal hívőknek tudom ajánlani őszintén a mai napon debütáló Odious Devotion ugyanezzel a címmel ellátott lemezét, hanem mindenkinek, aki kedveli a zord, hipnotikus erejű tételeket, melyek úgy lepik be vékonyan szúrkálós témáikkal az agykrégünket, akár a téli tájat a hajnali dér. Az elkövetőkről mindössze annyit tudni, hogy finn legényekről (legényről) van szó, aki lengyel kiadón keresztül szabadította világra elképzeléseit a fekete fém mivoltáról…
Odious Devotion - Odious Devotion (Full Album Premiere)
Semmitől sem riad vissza a 2016-ban TH és PB által indított The Wolf Garden projekt, ha hangulatteremtésről van szó. Az akusztikus kiállásokban, melódiákban bővelkedő atmoszférikus black produkció első hangzóanyaga, a The Yawning Abyss EP-dalai erre igazán jó bizonyítékul szolgálnak. A közel fél órát felölelő anyag teljes egészében meghallgatható.
Alig néhány hónapja írtam cikket a Trondheim városából áradó, többnyire névtelen bandák által játszott black metal áradatról, mely mögött feltételezhetően maximum egy tucatnyi zenész állhat. Akkor a Mare projekt érdemeit dícsértem, most Misotheist néven kaptam egy teljes egészében meghallgatható fekete fém csomagot, amit ugyanúgy tudok ajánlani a stílus kedvelőinek. A zenekartagok kiléte minden más információval együtt természetesen kinyomozhatatlan, így nem marad más nekünk, mint a pofás kép alá rejtett zene.
