Nincs is annál nagyobb öröm néha, mint amikor az ember szinte véletlenül akad rá egy jó lemezre, amelyről korábban még csak nem is hallott. Ilyenkor félretolom az amúgy is halogatott promóciós anyagokat, melyekről akkor is kell írni, ha némileg csorbult a lelkesedésem. A francia Véhémence esetében szerencsére erről szó sincs, ugyanis az egyik […]
Tovább »
Cipőbámulással és post metalos hangulattal nyit a texasi Krigsgrav ötödik nagylemezén, amit Leave No Path To Follow címmel érdemes keresnetek. A kissé sterilnek és elcsépeltnek tekinthető első percek után azonban torzul a gitár és vele torzul a lelkünk, ugyanis egy egészen jóleső black metal anyag kerekedik ki a dologból, ami ugyan végig […]
Tovább »
Ugyan 2018 áprilisában jelent meg a Panopticon The Scars Of Man ON The Once Nameless című, a sorban hetedik nagylemeze, teljes egészében a téli hónapok folyamán sikerült közel kerülnünk egymáshoz, pedig jó ideje hallgatom. Ennek okai igencsak egyszerűek: először is Austin Lunn (Agnosis, Seidr, Throndt) 2007 óta működő vállalkozását lenyűgözőnek és igencsak termékenynek […]
Tovább »
A francia Amertume egyértelműen az északi black metal feltétlen rajongója, aminek ékes bizonyítéka, hogy mindkét működő projektje ezen a vonalon mozog. A 2011 óta működő Caverne és a 2013-ban indult Nécropole is azokból az ősi elemekből táplálkozik, melyeknek az alapköveit a 90-es évek első felének csapatai fektették le. Míg a Caverne azonban a […]
Tovább »
A black metal úgynevezett második hulláma a 90-es évek elején végigsöpört a kontinensen és igencsak hamar áttételeket képzett a földrészek között is, aminek köszönhetően sokan próbáltak belekapaszkodni. Amilyen gyorsan érkezett azonban, úgy múlt el újdonság ereje és a zenészek már nem tudták pusztán a műfaji címke megjelölésével felhívni magukra a figyelmet, el kellett […]
Tovább »
Valami furcsa oknál fogva úgy éreztem, hogy a belga A Thousand Sufferings nekem már régi ismerősöm valahonnan, miközben a 2013-ban indult csapatnak csak a második, Bleakness című lemeze landolt csak nálam és amint utánajártam, rá kellett döbbennem, hogy 2015-ös debütálásuk (Burden) sem pörgött még egyszer sem. Műfajukra tekintve (black/doom metal) szintén […]
Tovább »
Izlandról szinte mindenki tudja, hogy a világ egyik legszebb helye és rendkívül kevés ember mondhatja el magáról, hogy itt él. Ennek megfelelően nehéz lenne a szigetországot zenei nagyhatalomként számon tartani, de ahogyan az izlandiak sajátos világa zenekarain keresztül a felszínre tör, az szinte mindig kecsegtet minket valami egyedi hangulattal, amit könnyedén el […]
Tovább »
Abszolút nem új jelenség az egyszemélyes projektek megléte a mai zenei felhozatban, sokan választják ezt az utat vagy lehetőségeik, vagy tényleges tudásuk és erős egyéniségük okán. Mégis képes az állam a földet verni, amikor belefutok olyan kiadványokba, amit rendszerint nagyon fiatal, mondhatni zöldfülű emberkék követnek el, olyan szinteket elérve, olyan érzelmeket megszólaltatva, amire […]
Tovább »
Mindig is röhelyesnek tartottam azt a pesszimista közhelyet, miszerint mindig minden egyre rosszabb. Eltűnnek a régi értékek és az emberek egyre gonoszabbak lesznek, valamint minden negatív irányba fordul. Ezt ugyanis csak a ma embere érzékeli így, aki mindennapi problémáival szembesül, az évszázadokra, évezredekre visszanyúló generációk, vagyis a történelmi ember ezt nem így gondolná. […]
Tovább »
A finn Yawning Void múltjában nem tudnék sokat vájkálni, mivel a négy fős black/death/doom fúzióban utazó csapat története 2016-ban kezdődött hivatalosan, eddig semmilyen hallgatni való nem került ki a kezeik közül. Ezen most sem demóval, EP-vel kívánnak változtatni, mivel a napokban jelent meg Streams Within című bemutatkozásuk, amit már idejekorán le lehetett tesztelni. A […]
Tovább »
