Kivételesen nem friss és ropogós anyagot reklámozok most, mivel a kanadai atmoszférikus/black/doom metalban utazó Wilt bemutatkozó nagylemeze tavaly év végén jelent meg. Azonban az eddig számonként itt-ott levadászható lemezt most egy az egyben meghallgathatóvá tette a zenekar bandcamp oldalán. A Nick Keller csodaszép borítójával ellátott Moving Monoliths lemezen 4 sötét tételt találhattok, közel 40 percben.
Történt a közelmúltban, a 90-es évek elején, hogy Andrea Picchi gitáros megálmodott magának egy zenekart, All Souls’ Day néven. Sokan megfordultak a háza táján, rendesen megrostálta a segítőit elképzelésének elérése érdekében, ami egyszerűnek tűnik, de nagyon sok hasonló próbálkozás belebukott már. Választott szerelme ugyanis az epikus doom metal volt, teljes összhangban a Candlemass […]
Tovább »Az osztrák Angor csatlakozott azoknak a bandáknak a listájához, akik az ég világon semmit sem akarnak elárulni magukról, gondolván, ez majd izgalmasabbá teszi őket. Ezen a hatalmas misztikumon túllépve azonban akad, ami figyelemre méltó is lehet, ez pedig maga a zene, amit a zenekar nevéről elnevezett bemutatkozásuk takar. A súlyos black/death/doom témákat dallamokkal is megtámogatott anyagot természetesen frissében fogyaszthatjátok, jó étvágyat.
Kitartó demózgatás és szárnypróbálgatások után megjelent az amerikai black/doom metalos Yith bemutatkozó lemeze, a Dread. Az egyetlen személlyel működő projekt karcos hangzással, sötét témákkal megtámogatott kiadványán 7 dal szerepel, ami véleményem szerint bárkinek kellemesen kellemetlenné teheti szabad perceit, ugyanis a fizikai formában limitált példányban kiadott cucc teljes egészében meghallgatható a projekt bandcamp oldalán és a videómegosztón is.
Angliában tevékenykedik Jun Sid, aki eddig egyetlen black metal projektben próbálta ki magát, majd saját utakon kezdett járni. Ennek a járkálásnak az egyenes következménye a Dysemblem névre hallgató projekt, amiben death/black/doom témák kavarognak egészséges adagokban. Némi szárnypróbálgatás után nemrég megjelentette Strength Of Giants c. lemezét, amit Francisco Goya festményével látott el. A kiadvány teljes egészében meghallgathatóvá tette, így mindenki tehet egy próbát a nyers hangokkal operáló, lendületes cuccal.
Dánia epikus doom csapata, az Altar Of Oblivion régóta beígért (és remélhetőleg szokásukhoz híven album előtti) EP-je meghallgatható a kiadó bandcamp oldalán. A gyönyörű festménnyel prezentált kiadványon 4 új szerzemény hallható, ami a rövid Serenity-t és az akusztikus Lost-ot leszámítva sajnos már csak kettő…
Rendesen rá kell gyúrniuk a franciáknak, hogy számon tartsák őket a klasszikus vagy épp az epikus doom színtéren, mivel ehhez eddig nem túl sokan járultak hozzá. Egyik ilyen próbálkozás volt a 2004-2008 között létező Weird Light nevű formáció, akiknek egyetlen, Doomicvs Vobiscvm című demóját bizony sokszor hallgattam már. Most a Shadow Kingdom azonban két eddig kiadatlan dallal toldotta meg a kiadványt és némi polírozás, portalanítás után kiadták posztumusz debütálásként. A Warning, Reverend Bizarre, Candlemass lassulásokat kedvelőknek feltétlen ajánlott, mert egy ígéretes zenekar volt az, amiből végül nem lett semmi…
Norvégiában, az Otra folyó torkolatánál fekszik a középkorban alapított kis kereskedőváros, Kristiansand, aminek nevéhez nemcsak történelmi múltja kapcsolható, hanem egy igazán kultikus norvég banda születése, méghozzá az In The Woods… nevű formációé. A zenekar hivatalosan 1991-ben alapult, de tagjai már 1990-ben összeálltak Green Carnation néven, amely banda azóta külön utakon kezdett járni. Első […]
Tovább »
Be kell valljam őszintén, először decemberig akartam várni ezzel a kijelentéssel, de az album megjelenéseket figyelve 2016-ról már bizton állíthatom, egy rendkívül doom szegény év lesz. Sajnos egyre kevesebb követője akad ennek a műfajnak, ami gyakorlatilag végigkísérte a rock, metal világ fejlődését egészen napjainkig és gyakorlatilag minden más alműfajra is hatással volt. Évről […]
Tovább »
Az amerikai The Gates Of Slumber 2011-es lemezének kritikájával debütáltam annak idején a Forgács azóta sokat nyüstölt képzeletbeli hasábjain. A nagyon bíztatónak és erősnek titulált The Wretch c. lemezről azonban akkor még nem tudtam, hogy sajnálatos módon az lesz a zenekar utolsó nagylemeze. Egészségügyi állapotára és más zenei elképzelésekre hivatkozva nem elég, hogy […]
Tovább »
