Akik számára az alábbi zenekarok nevei jelentenek valamit – Jig-Ai, Psychotic Despair, Spineless Fuckers – azok bizton állíthatják magukról, hogy egy különleges, de sokszor meg nem értett szubkultúra nemes képviselői, s ráadásként még a jóféle cseh sör is szerves része fogyasztásuknak. – Természetesen lemezismertetőm nem csak hozzájuk, hanem mindenkihez szól, hiszen a grind core egyetemleges, […]
Tovább »
Vastag, tapintásra erős CD-tok, pofás borító és konkrétan 16 oldalas szövegkönyv fényképekkel megtoldva. Az ilyen kiadványok manapság nagyon ritkák, hiszen mindenki a digitálisra esküszik (bár nem minősége, inkább olcsósága miatt), úgyhogy illik megbecsülni őket. Így fogok tenni mindenképp a lengyel Straight Hate kiadványával is, ami nemcsak a körítését illetően tekintélyt parancsoló, de a zenét sem […]
Tovább »
Amint egyből underground címkével szoktunk említeni valakit a hazai zenei paletta résztvevői közül, akkor rendszeresen előkerül a kiskunhalasi grinderek, a Jack neve is. Innen talán már sejthető, hogy Vatai Levi és bandája sohasem volt rest, hogy tanúbizonyságát tegye hallójárataink folyamatos mételyezésének. Már egészen a korai ’96-os évek óta szinte töretlenül, s mindenféle kompromisszumoktól mentesen zúdítja […]
Tovább »
A 2013-ban alakult Organ Trail tagjai rajonganak a horror filmekért és minden egyéb olyan dologért ami ezekhez kapcsolódik. Eleve már a nevük árulkodó lehet, ugyanis egy régi zombis játék után nevezték el magukat. Mindezek tetejében őrülten pusztító deathgrind-ot játszanak. Aki csak egy picikét jártas ebben a világban annak csakis egy banda juthat eszébe ha ezeket […]
Tovább »
Portugália legendás csapata a Holocausto Canibal 1997 óta bombázza az extrém zenék szerelmeseit. Mindig is megkérdőjelezték az emberi faj felsőbbrendűségét, azt a bizonyos „istenadta” jogát annak, hogy domináljon és uralkodjon minden egyéb élőlényen a bolygón. Amikor a természet vagy saját magunk pusztítjuk egymást és olyan helyzetbe kerülünk ahol a létünk a tét, ha repülnek a […]
Tovább »
Amint megláttam az amerikai Cartilage albumának a borítóját azonnal nosztalgikus hangulatba kerültem. Ezek a harsány, bántóan színes albumborítók bizony az Impetigo stílusát közvetítette felém. Ilyen ronda színekkel egyedül csak ők tudták büntetni a nagyérdeműt. Kisiskolás koromban sem voltam képes ilyen színeket kikeverni a vízfestékből pedig próbálkoztam. Ezek után pedig megpillantottam az utolsó dalt az albumon […]
Tovább »
A Svájcból származó Icare a zenei stílusok közül éppen a grindcore és a post-black metal mellett dobta nem létező lándzsáját. Mondanom sem kell, hogy nem mindennapi keveredése ez a stílusoknak. A post-black metal múltba révedő merengései, cipőbámuló maszatlolása keveredik a hiperaktív és dühös grindcore-al. Önmagában már ez felkeltette az érdeklődésem a banda iránt, aztán megláttam, […]
Tovább »
A grindcore amennyire extrém zeneileg annyira földhözragadt témáit tekintve. A mindennapi életből merítenek, a kisember soha véget nem érő basztatásáról szólnak mikródalaik. Le sem lehetne tagadni, hogy a hardcore és crust punk nagy hatással volt a kialakulására, ez általában az ő asztaluk szokott lenni. A spanyol Ruinas 2018-ban alakult meg és ők is emellett tették […]
Tovább »
Jeffrey egy olyan kisfiú volt aki nem szerette a játékait, így kalandot keresve különféle állatokat kezdett el keresni amiket hazavitt…hogy elevenen felboncolhassa őket. Így kezdődött el a Milwaukee-i kannibál azaz Jeffrey Dahmer karrierje a sorozatgyilkos szakmában. Az Illinois állambeli Macabre pont az ilyen elborult agyú sorozatgyilkosokról szeret regélni, Jeffrey pedig olyan kitüntetett figyelemben részesült a […]
Tovább »
Az amerikai Buckshot Facelift egy igazán magabiztos, megbízható zenekarként mutatkozott be nálam az által, hogy 2005 óta folyamatosan ontja magából a hallgatni valót. Persze nem úgy, mint az évente több lemezzel jelentkező egyszemélyes formációk némelyike, mivel a csapat nagyjából 2-3 éves időközöket lőtt be magának egy-egy új anyag megjelenését illetően. Minőségüknek hála egész szép kis […]
Tovább »
