Ritkán olvasok értékeléseket, véleményeket olyan albumokról, amikről én is írni szeretnék, hogy ne befolyásoljanak és természetesen ne borítsanak ki néhány hatalmas butasággal. Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok mindig tárgyszerű, mert az írás mögött mindig ott áll egy adott ember egy adott ízléssel, úgyhogy ameddig nem üzemeljük be itt a Forgácsnál a fejlesztés […]
Tovább »
A Lord Vicar új anyagának olvasottságán felbuzdulva előtúrtam néhány régi lemezt, melyek nagy részét gondolom nem sokan ismerhetik, amit maguknak az előadóknak lehet leginkább köszönni. Ilyen például az amerikai Orodruin zenekar, mely 1998-ban született, hogy aztán egy évre rá felfüggessze működését, majd 2002-ben ismét aktív státuszt vegyen fel. A Tolkientől eredő név, […]
Tovább »
2013-ban szinte a semmiből került elém az amerikai Magic Circle bemutatkozó anyaga és akkor bizony két vállra fektetett. Bátran párhuzamba állíthattam az akkor megjelent Sabbath lemezzel és simán kihoztam volna kettőjük párharcából az amerikaiakat győztesnek. Ennek okai nagyon egyszerűek: nagyszerű dalokkal felszerelkezett, nem csak másolatnak tekinthető heavy/doom lemezt tettek le az asztalra sajátos […]
Tovább »
Egyre érdekesebben alakul a bulgáriai Obsidian Sea tevékenysége, akik lépésről lépésre egyre jobb lemezeket tesznek le az asztalra. 2009 óta folyamatosan követem őket, leginkább azért, mert első kiadványukra még az epikus doom metal jelzőt aggatták. Abban az évben igencsak szegényes volt a felhozatal a műfajban, így nagy lendülettel vetettem rá magam a Between […]
Tovább »Az angliai Somerset megye ködös titkai és évezredekre visszatekintő, rejtélyekkel tarkított múltja bőven szolgáltat táptalajt a metal különböző ágai számára, így nem meglepő a doom jelenléte sem. Innen származik például a bemutatkozására készülő Doomicidal zenekar is, akiknek neve nem tanúskodik sok önálló gondolatról, a zenéjük viszont kétség kívül minőséginek ígérkezik. Már meghallgatható Murdermaids című daluk például egyenesen a nemrég fejét vesztő legendára, a Pagan Altarra emlékeztet.
Az amerikai Kings Destroy már igazán rutinos csapatnak számít, mivel 2010-es megalakulásuk óta már szép kis diszkográfiát alakítottak ki maguknak…és természetesen a rajongóknak, akik szeretik az időnként elszállós, máskor kőkemény témákat. A zenekar produkciójában nagyon okosan keveredik a stadionrockra jellemző slágeresség, a pszichedelikus hangulat és a hagyományos doom lassulás, aminek hatására igazán érdekes dalokat képesek összehozni. Nincs ez másképp most megjelent Fantasma Nera című, egyébként negyedik nagylemezükön sem, amit David Bottrill (Tool, Stone Sour) segítségével rögzítettek.
Alaposan megváratott új nagylemezével a dán Altar Of Oblivion, akik 2005-ös megalakulásuk óta bíztatnak arra fokozatos fejlődésükkel, hogy vissza-vissza térjek az anyagaikhoz. Második, Grand Gesture Of Defiance című, azóta agyonhallgatott anyagukról volt szerencsém írni még 2013-ban, azóta viszont csak hitegetés zajlott a folytatást illetően a zenekar részéről. 2014-ben már beígértek egy teljes anyagot, […]
Tovább »Albert Bell két nagyszerű doom metal bandában játszik a basszusgitáron, a Nomad Son és a Forsaken keretein belül, ám néhány éve ezt túl szűkösnek kezdte el érezni és létrehozta saját, egyszemélyes „hobbi” projektjét, ami Sacro Sanctus névre hallgat. Kezdeti híreknek és a szép borítónak bedőlve újabb epikus doomot sejtettem mögötte, ám hamar rá kellett döbbennem, hogy itt egész másról van szó. Ugyan a kezdeti sokk miatt a barátság elmaradt, de Albert nem adja fel elképzeléseit, mivel befutott a Liber III: Codex Templarum lemez, amin továbbra is a heavy/doom metallal fűtött piszkos, mocskos rock zenét és ős metalt próbálja megzabolázni.
Bármennyire keserű pirula és egyeseknek még kellemetlen szorulást is tud okozni, az emberiség velejárója a kezdetektől az erőszak, agresszió, sőt a többség által perverznek, helytelennek tekintett viselkedési formák. A társadalom jelentős részének vajmi keveset mondanak olyan szavak, mint becsület, erkölcs, tisztesség, vagy meglehetősen egyedi látásmóddal értelmezik azt. Ne higgyük, hogy kegyetlenkedés, brutális […]
Tovább »Úgy látszik, a brazil Tenebrario power/heavy/doom fogata nem hajlandó semmit sem a szemetesbe dobni, főleg, hogy több, mint 20 éves pályafutásuk alatt eddig csak egy lemezt tudtak összehozni. Most azonban itt a Second Act: Pain kiadvány, melynek dalai gyakorlatilag 2006 óta készülnek és már 2007-ben megjelent nagy részük egy elég gyenge hangzású demó formájában. Az új lemezen tehát megkapjuk az elmúlt évtized termését, ráadásul néhány extrával sem spóroltak.
