Minden tiszteletem és rajongásom megérdemlik az olyan zenekarok, mint a Below, Spirit Adrift, Monasterium, a svájci Pylon és a rövid felsoroláshoz ténylegesen most kapcsolódó amerikai Crypt Sermon, mert bevállalják a hagyományokat és mindemellett minőséget képviselnek. Az elmúlt tíz évből csak ezt a néhány zenekart tudom kiemleni, mint megbízhatóan tevékenykedő új csapatot egy adott […]
Tovább »
A Lord Vicar új anyagának olvasottságán felbuzdulva előtúrtam néhány régi lemezt, melyek nagy részét gondolom nem sokan ismerhetik, amit maguknak az előadóknak lehet leginkább köszönni. Ilyen például az amerikai Orodruin zenekar, mely 1998-ban született, hogy aztán egy évre rá felfüggessze működését, majd 2002-ben ismét aktív státuszt vegyen fel. A Tolkientől eredő név, […]
Tovább »
Ha valaki kedveli az epikus, tradicionális doom metalt, annak remélhetőleg nem kell bemutatnom az egyik legöregebb német bandát, a Dawn Of Wintert. Még akkor sem, ha a zenekar épp nem termelékenységéről híres, ugyanis a négyes sajátos munkafelfogásban „szórja” lemezeit: minden tizedik évben megjelentetnek egy új kiadványt. Ennek bármiféle misztikum és mögöttes tartalom mellett […]
Tovább »Be kell vallanom, az egyik kedvenc zenekarom a svájci illetőségű doom metal banda, a Pÿlon. Mindez annak ellenére, hogy nem kapcsolódik a nevükhöz teltházas koncert, legendás és megismételhetetlen lemez, sem pedig más zenekarból ismerős, mellékes megélhetést kereső gitárfejedelem. Egyszerűen megnyerő az, hogy underground bandaként, egy igencsak alulértékelt közegben folyamatosan, megbízhatóan képesek lemezt megjelentetni, […]
Tovább »Hetedik lemezéhez készülődik a svájci Pylon zenekar, akikről már olvashattatok nálunk. A nem túl ismert, mégis minőségi zenét játszó zenekar kis kalandozás után (a legutóbbi, Homo Homini Lupus albumon Matt Brand pihentette a hangját és a Nomad Son főnök Jordan Cutajar énekelt helyette) most visszakanyarodik egészen a Doom lemez világáig, teret engedve a mágiának és pszichedeliának. Az A Lament c. lemez július 17-én fog napvilágot látni, az első meghallgatható dalt pedig már közzétették Cosmic Lizard címmel.
A svájci Pylon zenekar június 3-án jelenteti meg hatodik lemezét, amit Homo Homini Lopus névre kereszteltek. Az előző kiadások nyomvonalán haladva viszik tovább doom metal világukat, azonban az előző lemezen több dalban is feltűnő Jordan Cutajar (Nomad Son) énekest több szerephez juttatva megtették fő dalnoknak, míg Matt Brand többnyire a gitárokkal fog foglalkozni. A 7 dalt tartalmazó doom csokor érdekessége lehet még, hogy az utolsó szerzemény szokás szerint feldolgozás lesz, azonban most nem Black Sabbath, vagy Candlemass dalt választottak, hanem a Slayer South Of Heaven c. munkáját. A lemezt a Roxx Records gonozza majd.
Dalok:
1. Crowned
2. Al Ha’Har
3. SALIGIA
4. Ils se donnent du mal
5. Crucifer
6. The Curse Of Eden
7. South Of Heaven
(Slayer cover)
Ízelítőnek egy korábbi feldolgozás:
Az ismeretlen In Aevum Agere egyszemélyes projektként indult 2005-ben egy olasz zenész, Bruno Masulli révén. Sok demó és még két tag bevétele után érett zenekarként debütáltak december 7-én a Pure Steel Recordsnál The Shadow Tower c. lemezükkel. Már a demók is garantálták, hogy minőségi zenét kapunk a zenekartól, ezt most be is bizonyítják. Az albumon 11 epikus, power doom metál tétel található, méghozzá minőségi kivitelben. Úgy debütáltak, hogy ha beszerzem a lemezt, a Candlemass és Memory Garden közé helyezem…próbálkozzatok vele!
Kezdjük a lényeggel: a kedvenc metál stílusom a régimódi, tradicionális doom muzsika. Azért, mert szeretem az egyszerűségét, őszinteségét és földhöz vágó riffjeit és a mocsarat, amiben bolyongásra késztet. Véleményem szerint ez egy olyan műfaj, aminek szégyen bárminemű újítás, ezért nagyon szűk keretek között mozog, aki az újdonságok kedvelője, az bizony kimarad ebből […]
Tovább »
