A kiszáradt sivatagok és a fojtogató mocsarak határán mindig akad egy olyan eldugott, poros sarok, ahová a jóérzésű hallgató ritkán merészkedik. Ebből a hallucinogén, rozsda rágta környezetből mászott elő a kilencvenes évek vége óta aktív brit Phlefonyaar duója, hogy szeptember 18-án ránk szabadítsák a legújabb, Encyclopaedia Sociopathica címre hallgató dalcsokrukat.
A szerzői kiadásban érkező anyaghoz hozzájáruló Jim és Paul alkotta páros rutinossága és elszántsága biztosan nem lesz vita tárgya. Képzelj el egy olyan elhagyatott kísértetvárost, ahol a halálhörgés és az indusztriális sludge ridegsége találkozik az old school doom vánszorgásával. A végeredmény egy olyan koszos, olajszagú hangzásvilág, ami úgy dübörög végig a dobhártyákon, mint egy meghibásodott, lassan őrlő munkagép. A dalok tele vannak sűrű, iszapos riffekkel, miközben a legtöbb dalszöveg a nyugtalan emberi elme legsötétebb, téveszmékkel teli bugyraiban vájkál.
