A Plant My Bones megjelentette Stage 1.0 című lemezét, amely az Iverse Records révén jelenleg digitális formában elérhető. A zene a rock és metal spektrumát járja be a korai progressive rock hatásait ötvözve a modern metal megszólalásával. A csapat Finnországból, Ylivieska településről származik. A sokrétegű harmóniákat Jenna Kosunen női énekes szólaltja meg, ő játszik basszuson és a billentyűkön is. Elias Ruuska gitáros alkalmanként kalapácsütés szerű játéka jól kiegészül Konsta Ruuska dobos ütemeivel. A csapat manapság Helsinkiben dolgozik lemezének népszerűsítésén.

A Steel Jungle megjelentette első dalát, a Moonwalking-ot a The Golden Cut című új albumáról, melyet az Inverse Records adott ki. A zenei kalandozás a dob és a basszus ötnegyedes ritmusával indul, furcsa lüktetést adva az egész szerzeménynek. A hangokat, például az akusztikus gitár dallamait az erősített-torzított hangszerelésbe rejtve, mintha a gravitáció határozná meg.

Az ismertető által felsorolt, szóvirágokba font zenei szakkifejezéseket azonban hasztalan lefordítani [pedig már majdnem sikerült – szer.]. A hangulatáról sokkal többet elárul, hogy a dal munkacíme Dédalosz (Daidalos) volt, ám a keverés során a téma annyira kinőtte magát és olyan magasra szárnyalt, hogy az elveszítette mitológiai hangulatát, és sokkal inkább vált egyfajta space rock dallá. A felvételek alatt teljesedett ki a csapat korábbi megszólalásához képest az új billentyűs játéka, és teremtett összeköttetést a dob-basszus-billentyű hangzása a lebegős gitár riffek alatt.

A Pelogic Records kiadásában jelent meg 2021. februárjában a francia power-trio LizZard teljes hosszúságú lemeze, az Eroded.  A csapatot 2006-ban alapította Katy Elwell (dobos), William Knox (basszer) és Mathieu Ricou (gitáros, énekes). Egy véletlen találkozás során kiderült, hogy egészen hasonló zenei világképpel rendelkeznek, így hamar összeállt a LizZard. Ahogy magukról írják, egyfajta idioszinkratikus (azaz egyedi sajátosságokkal bíró) muzsikát kívántak létrehozni a kortárs zenében, és már ismert stílus elemeket igyekeznek beépíteni muzsikájukba azok romanticizálása nélkül. Bizton merem állítani, hogy ez sikerült nekik.

A már több évtizedes progresszív rockot, némi fúziós hatással bíró „agyasabb” melodikus modern rockot a korai REM, a ’80-as évek Rush-ja, a mai Tool, a rendkívül változatos Seattle-i (és környéki) bandák hangulatát, a stoner rockot mind-mind kihallani a néha pergős, máskor melankolikus nótákból. És igen, minthogy franciáknak nevezik a zenekart talán azokat a francia és francia-kanadai könnyűzenei pop-rock előadókat is áthallani, kik a rock stílus több határán készítettek kiváló lemezeket (ld. Daniel Bélanger). Az angol nyelvű előadás még közérthetőbbé teszi a dalok üzenetét, noha a zene hangulatával franciául is komoly hatást gyakorolnának. Az indulás követő EP már maga figyelemfelkeltő volt. A zenei áttekintések azóta is szívesen emelik ki a poliritmikus hangzást, az új lemeznél különösen. Annak megalkotásában nem csak a dob, valójában minden hangszer kiveszi a részét.

A dobos, Katy Elwell így szólt az új anyagról:

„A dobolás a számomra valami elsődleges, törzsi kifejezésmód önmagam bemutatására. Imádom a ritmusfolyamot! A doboláshoz egy kicsit úgy közelítek, mint valami harcművészethez. A Bloodown-ban megjelenő játékom ennek jó példája, úgy érzem magamat, mintha egy küzdelemben lennék jelen. Egyszerűen imádom!„

A banda erőteljes megszólalása, a modern rockot és a progresszív zenei elemeket váltogató, a szellős hangzást hirtelen tömören lüktetőre kapcsoló ütemezés, ráadásul egy trió ily’ masszív előadásában mély lenyomatot hagy a figyelmes hallgatóban. S hogy a lágyabb dallamokat hogyan elegyítik ugyanezzel a háromhangszeres eszköztárral, arról bárki meggyőződhet egy korábbi daluk felvétele alapján.

Mint az új lemez ismertetőjében a kiadó írja, a zenéhez kapcsolódó artwork színvilága (ami megjelenik a videóban is) pontosan jellemzi azt a mentális és társadalmi állapotot, amiben az utóbbi évben-években élünk világ szerte. A bágyadtság és a fáradtság az elerodálódott lelkek hangulata lengi be a képet, és egyébként ez köszön vissza a video-klipek többnyire puritán, alulvilágított megjelenésében.

A LizZard dalírási gyakorlata általában a ritmizálások felépítésével kezdődik. A dallam-mintákat szervezik fogós kiállásokkal egyfajta dalfolyammá. Jóllehet, a kiadó a reprezentációs anyagában nem szűkölködik a magas hangszeres tudást, a zenei (mind zenészi, hangszerelési) és szövegírási képességeket kiemelve valójában annál sokkal jobban „beszélnek” maguk a dalok. A lemezt egyaránt megjelentették CD-n, LP és digitális formában.

A sokhangszeres svéd Per Wiberg 2021. május 14-én új EP-t jelentet meg a kicsit sem vidám All Is Well In The Land Of The Living, But For The Rest Of Us… Lights Out címmel a Despotz Recordsnál. A kiváló zenei iparos Wiberg számos csapattal lépett már színpadra, többek közt az Opeth, Spiritual Beggars és a Candlemass zenekarokat erősítve, de játszott a Clutch/The Bakerton Group,  a Switchblade, és a Kamchatka dalaiban is.

Per szóló karrierje leginkább egy zenei odüsszeia, immáron három évtizede tart. A Classic Rock egy cikke így említi őt: „néha olyan, mintha ő győzné le a távolságot köztünk és Steven Wilson között, máskor azt a hatás kelti, mintha megelőzte volna a Nine Inch Nailst.”

S mithogy a lemezről előzetes még nem jelent meg, csak digitálisan előrendelhető, addig meg kell elégedjünk az alkotó régebbi anyagaival. Mit tudhatunk az új EP-n található dalokről? Nem csak címükben (és mondavalójukban), de a zenei megvalósítással is felfedező jellegű rockzenének hallanak. Olyan megoldásokat alkalmaz, amik szokatlanok ahhoz, hogy egy stílusban gondolkodhassunk, a festők a fény-árnyék játékával szoktak hasonlót elérni.

Az All Is Well olyan, mintha egy prog-rock útra tért Young Gods játszaná avantgarde stíluselemekkel , míg a But for The Rest Of Us rész az Alice Coltrane/Sun Ra sötét oldalait tárja elénk. Az In The Land Of The Living pedig King Crimson/Hawkwind hangulatú sziporkázó dallamképeket vetít elénk. Sötét kavarodás, néha már-már monolitikus zenei falak között – írja egy bemutató anyag a korongról. Az egész alkotás mégis az összetett és összefogott progresszív rock egységes hangzásával ragadja meg a hallgatót.

Per Wiberg – All Is Well In The Land Of The Living, But For The Rest Of Us… Lights Out

(Despotz Records)

1. All Is Well

2. In The Land Of The Living

3. But For The Rest Of Us…

4. Lights Out

A Graham Robertson – szaszofon és effektek, Partin Whitaker – dobok és Crews Carter – basszus és effektek felállásal működő avant-rock trió, az Odd Circus április folyamán jelentette meg Mantha című EP-jét a Good Idea Musicnál, amiről az alábbiakban Amarok videójukat láthatjátok.

„Amikor az ember mélyen elmerül az improvizációban, be van zárva, a zene valami varázslatos dolognak tűnik, mintha csak betoppanna egy látogatásra. A Manthá-n minden dal egy rövidke látogatást szimbolizál. Amarok (az inuit-eszkimók mitológiai óriásfarkasa, aki magányos vadászokat tekint prédájának) egy jól passzoló metafora egy ilyen felfedett pillanatra. Egy hosszú és parttalanul zajos jammaelésből így született meg az Amarok és amint testet ölt készen áll felfalni minket.” – kommentálták videójuka.

Az orlandoi zenekar téren és időn átívelő utazásra hívja hallgatóit. Improvizatív muzsikájuk határtalannak tűnik, a zenében megvalósított tájképfestészetként hat, és sosem tudni, hová tart. A kiadó alaposan körbe forgó iránytűt ad a felfedezéshez: a zenészek együttműködése valamiféle kísérleti jellegű pszichedelikus art-rock, a garázsrock és a fúziós stílusok fura keveréke, new wave, noise és sci-fi prog-rock elemekkel.

Az Aztec Sun, Bad Luck Gold, Tuff Lover, Astrocero, a Prison Wine, We’re So Hip, Diocious, illetve Savi Fernandez Band zenekarokkal, projektekkel nevet szerzett zenészek 2019-ben adták ki első teljes hosszúságú lemezüket Lunatic Children címmel. A Mantha három élőben felvett improvizációból született. A felvételeket maga a zenekar rögzítette és végül Crews Carter (basszer) keverte. A hangmérnök szerepét Joseph Carra látta el a melbourni Crystal Mastering sútidóból. A lemez artwork-jét Katharina Maisenbacher készítette. Az EP április 2-től digitálisan elérhető a Good Idea Musicnál míg fizikai példányban előrendelhető.

A 2017-ben alakult görög Scream Collision rock és metal feldolgozások eljátszásával töltött két év után 2019 májusában jelentette meg első kislemezét Rolling a Dice címmel. A rendkívül játékos hangulatú dalra egy szerény képi világú video klip is készült.

Végül 2021. márciusában nagylemezzel jelentkeznek. A Worm Hole-nál megjelentett hét dalt tartalmazó Memories című lemezen kiváló, néha lekerekített power hangzással átszőtt, alapvetően dallamos progresszív zene hallható. A csapat felállása: Giannis Pantelaios – ének , Johnie Chorianopoulos – gitár, Evgenios Diamantidis – basszus, Georgios Christodoulou – billentyűk, George Labrakos – dobok. A dalok első hallásra sok mindent felölelnek, amit a dallamos hard rockra épülő progresszív zenei stílusokban eddig megismerhettünk. A fiatal, még alakuló stílusú banda zenéje kiváló szórakozás mindazoknak, akik a Rush-t, a Dream Theater-t már az első lemezeiknél megszerették. Az elgondolkodtató szövegek alatt kellemes hangulatú, technikás gitárszólókkal tarkított, billenytűvel átszőtt zene hallható. Biztatom az olvasót, hogy keresse, mikor lesz elérhető banda csatornáin!