Immáron harmadik lemezéhez érkezett az argentin Estampida zenekar, akik a melodikus death és thrash metal zászlaját tűzték ki hajójukra, bár ez mennyire felel meg a valóságnak, magam sem tudom. Külön-külön egyikhez sem sorolnám amit a srácok művelnek, a melódiákra várnunk kell, death hangulat sehol nincs, a piszkos thrash meg gondolom a tempó miatt ragadt rájuk. […]
Tovább »
Még nem találkoztam a Spreading Dread nevével korábban, ami nem is véletlen. Jelen album a 2007-ben alakult prágai banda debütáló korongja, mellyel próbálnak kiemelkedni a cseh underground színtérből és feltörni a nemzetközi vizekre. Nem feltétlenül fogja megváltani a zenekar a világot, főleg, hogy választott szívszerelmük, a thrash metal jelenlegi másodvirágzása is […]
Tovább »A hazánkból kiszakadt Ektomorf zenekar akusztikus lemeze után ismét a groove/thrash vonalat erősíti tovább, ugyanis ma, augusztus 31-én jelenik meg új, Black Flag című energiabombájuk a Dragon Productions jóvoltából, amiről pár számot már kiszivárogtattak a videomegosztóra. A borítóból és címekből ítélve Farkas Zotyáék most a vallás témakörét tárgyalják (üvöltik) körbe. A lemezbemutató turnénak Budapest lesz az utolsó állomása, november 1-én találkozhatnak velük hazai rajongóik az A38-on.
| 1. | War Is My Way |
| 2. | Unscarred |
| 3. | The Cross |
| 4. | Cut It Out |
| 5. | Black Flag |
| 6. | Private Hell |
| 7. | 12 Angels |
| 8. | Enemy |
| 9. | Fuck Your God |
| 10. | Never Surrender |
| 11. | Sick Love |
| 12. | Feel Like This |
| 13. | Kill It |
| 14. | The Pretender (bonus track) |
Nincs visszatérés! Vagy mégis? A 23 éve létező francia thrash/death horda hosszú tevékenysége folyamán összesen 8 teljes albumot tudhat magáénak, ezt az időszakot komoly hullámvölgyek és tagcserék jellemezték, mára csak egyetlen eredeti tag maradt a zenekarban, méghozzá a gitáros, Alain Clement. Új énekes debütál jelen korongon is (már az ötödik dalnok), ami igencsak jót […]
Tovább »
Hm. Egész jól kezdődik ez az új Machine Head lemez! Már az első albumuk óta várok, hogy végre kiadjanak valami olyan kötetes gyűjteményt, ami felér a debütalbummal. A nyitó tétel középtempós, de a skacok hamar jelzik, hogy itt nem nagyon lesz szó kórusokról, megaszintiszőnyegekről, finom, érzelgős dalokról. Ez a Rob Flynn csóka még mindíg dühös! […]
Tovább »
