Whore Candy címmel megérkezett a hazai stoner rock gurujának, vagy inkább remetéjének is nevezhető Aiwass, Whorediezel projektjének újabb albuma. Multi-instrumentalista művészünk 2010 nyarán állította pályára a psychedelic-space, progresszív jazz-stoner vonalon mozgó Urania, és a vele párhuzamosan futó, korai időkben még hagyományos doom alapú, de jócskán kísérletezős acid stoner rock hangzású Whorediezel nevű projektjeit. Hetedik sorlemeze mellé az alábbi infókat osztotta meg:
„Rossz szokásomhoz hűtlenül most végre írok ismertetőt, avagy ajánlót az új Whorediezel anyaghoz, nem csak úgy tahó módra odavágom…, szóval minden a szokásos, nincs Urania, Whorediezel van, nézzük sorban,számonként.
Cut Out: Ez egy kisujjból kivágott, teljesen ösztönös, minimális idő alatt összepakolt, minimalistára vett dolog, ami az ezen a vonalon a rám jellemző összes tipikusságot és saját klisét tartalmazza, és semmi többet. Felvezetési beetetés.
City III.: Laza funky alapokra témázgatásnak tűnik, de a nyitódallal ellentétben itt minden egyes részlet ki lett találva úgy, hogy a lehető legváltozatosabban vigye el az alaphangulatot, belvárosi, nyár éjszakai sétálgatásokhoz passzoló háttérzene.
Planetarium: Ez is egy igen tipikus, szinte rögtönzött darab, a koncepció ilyenkor az, hogy lehetőleg ne gondolkodjak azon, hogy mi legyen. A dobtéma nagyon hasonlít a Moonspell – Opium dalának alapjára, egy kis tamos felvezetés után ez folyamatosan ismétlődik, de a rá pakolt témák semmi hasonlóságot nem mutatnak az említett zenekarral – se.
Nintendo: Gyakorlatilag City IV. is lehetne, kicsit több szinti, kicsit kevesebb funky.„
„Istambul: Az utolsónak elkészült szám, ami fejben megvolt már – de csak fejben, így valamennyire szopó volt feljátszani a négy gitársávot, ami egymásra témázgat. Most sem vágtam ki utólag a hibákat – de legalább az előnyöket sem. Egy keleties alapdallam váltakozik a tipikusabb stoner részekkel, úgy ahogy a kötött szólamok is az imprókkal.
The Snatch: Egyik reggel arra ébredtem, hogy ez az alapdallam jár a fejemben – hallottam már valahol? Talán egy Tarantino, vagy Guy Ritchie filmben? Nem tudom, de a hangulatot nagyon adta. Meg lett csinálva.
The Very Pulse of the Machine: Elektro alaptémára pakolt sci-fi űrutazás.
Sunset Blvd: a legrégibb szám, konkrétan 2021 januári, igazi rádióbarát old-school diszkó-fanki alap, kicsit érzelmes, kicsit merengős.
Firebird 77.: A nyitó gitártéma akár Meshuggah is lehetne, de ez a morcosság ne ijesszen el senkit. Ha egy Pontiac Firebird-öt akar az ember megidézni, akkor nem lehet finomkodni. A gitárszólót egy zseniális, Ferrai piros, 85-ös Gibson Flying V-vel toltam fel, amiért örök hálám Hegedűs László barátomnak, az ég áldja meg ezért őket!„
