Veil Piercer II – We Call to You címmel tette közzé február 28-án Feros (Uncut) címmel megjelenő EP-jének újabb videóját az ausztrál atmoszférikus sludge/post-metal trió, az Adnate.

A három dalos Feros (Uncut) a tudattalanon keresztüli utazások tételeként álmodozás közben idéződött meg, ami az Adnate kezein és száján keresztül szabadult fel. Ennek a folyamatnak a tükröződése van jelen a zenében, a várakozás fenyegető szakadéka, a dicsőség felé való felemelkedés és az önvizsgálatot követelő pusztító erő képében. Egy ismeretlen világban játszódó narratíva, amelyet nem kötnek korlátozások. Szabad forma, mely a post-rock, a doom metal, a sludge és az atmoszférikus zene műfajai között áramlik. Az EP-rel kerül korábban már nálunk is bemutatott Sovereignless//Swarm daluk is.

A névválasztás művészete külön tantárgyat érdemelne a zeneiskolákban. Amikor megláttam a dán Puke Wolf (Hányó Farkas?) nevét, elsőre nem a kifinomult, katarzisra törekvő poszt-muzsika ugrott be, hanem egy átmulatott éjszaka kevésbé dicsőséges végkifejlete valahol Koppenhága macskakövein. De hát ne ítéljünk a borító – vagy ez esetben a név – alapján, hiszen a farkasok néha hánynak, a zene meg néha fáj, és ez így van rendjén.

A dán brigád február 6-án szabadítja ránk DESCEND című debütáló nagylemezét, és a dolog komolyságát jelzi, hogy nem kevesebb, mint nyolc különböző európai kiadó fogott össze a megjelenés érdekében. A stílusmeghatározás a post-metal/post-hardcore/emo szentháromságában mozog, ami általában garancia a hosszas hangszeres merengésekre és a tüdőszaggató üvöltésekre. A banda ígérete szerint nem hagyják, hogy a műfaji korlátok gúzsba kössék őket: kapunk itt drone-os zúzást, post-rockos elszállást, blast beateket és vonósokkal kísért komorságot is. A kulcsszó a katarzis, amihez a jelek szerint idő kell: az első kislemez, a Hyena Laugh például rögtön 11 perces, nehogy a rádiók véletlenül műsorra tűzzék a reggeli csúcsforgalomban. A dalban Sophia Larsdotter és a Demersal tagjai is vendégeskednek.

A Cryptworm nevű formáció zenei elképzeléseit a harmadik nagylemezük címe is hűen tükrözi: az Infectious Pathological Waste március 27-én szabadul el a Me Saco Un Ojo Records és az Extremely Rotten Productions kooperációjában. Míg előbbi a CD és vinyl kiadásokért felel, utóbbi stílusosan a kazetta formátumot gondozza.

A banda eddig is termékeny volt, EP-k és albumok sorával árasztották el az undergroundot, de az új anyaggal még mélyebbre ásnak a mocsokban. A sajtóanyag „ízléstelen hörgéseket”, „bubópestises lüktetést” és „boncolást idéző riffeket” ígér. Ez az a fajta death metal, ami nem akarja megújítani a műfajt, „csupán” tökéletesre csiszolta a pusztítást: masszív groove-ok, thrashes agresszió és olyan töménység, ami 35 perc alatt (8 dalban) garantáltan maga alá gyűri a hallgatót.

A zenekar láthatóan (és hallhatóan) pontosan tudja, mit akar: egy olyan lemezt, ami után a hallgató hullája férgekkel borítva rángatózik – épp csak annyira, hogy még egyszer meg tudja nyomni a lejátszás gombot.

A nyomtatott sajtó halálát lassan már többször jelentették be, mint ahányszor a rockzenét temették, mégis mindig akadnak olyan elvetemült fanatikusok, akik nem érik be a görgetéssel és a kékfényszűrős szemüveggel. A papírnak súlya van, illata, és ami a legfontosabb: nem merül le, amikor a legizgalmasabb résznél tartasz. Ezt a filozófiát (és valószínűleg a mazochizmus egy enyhe formáját) vallják magukénak a hazai underground egyik kultikus kiadványának, a Stygian Shadows magazinnak a készítői is.A lap 2009-ben látszólag végleg lehúzta a rolót, és azóta maximum a gyűjtők polcain porosodó példányok emlékeztettek a létezésére. De ahogy a horrorfilmekben a gonosz, úgy az elhivatott fanzine-szerkesztő sem nyugszik békében: a magazin feltámad halottaiból. Az időzítés nem véletlen, hiszen idén augusztus végén lesz 30 éve annak, hogy az első szám napvilágot látott. A jubileumot stílusosan a 17. lapszámmal ünneplik meg, ezzel is bizonyítva, hogy a hazai fanzine-kultúra még nem teljesen a múzeumba való.

A tartalom természetesen hű marad a gyökerekhez: szélsőséges zenék, földalatti mozgolódások és vélhetően nulla kompromisszum. A visszatérő számban már biztosan olvashatunk olyan zenekarokról, mint az Age Of Agony, az Ekrom, a német thrash/black veterán Desaster, vagy a hazai black metal egyik zászlóshajója, a Bornholm. Lesz interjú a dohos, bűzös budapesti pincék mélyéről felbugyborgó, Vér névre hallgató death metal szörnyeteggel és a sci-fi/occult metal Nocturnus AD vagy, ha jobban tetszik, Nocturnus zenekarral, akik 1990-es The key c. lemezükkel forradalmasították a death metalt.

A szerkesztők a modern kor vívmányait azért nem vetik meg teljesen, így elindult egy Facebook-oldal is, ahol az augusztusi megjelenésig csepegtetik majd az infókat. Aki tehát unja már, hogy a hírek két másodperc alatt eltűnnek a hírfolyamban, és vágyik valami kézzelfoghatóra, az kezdjen el helyet csinálni a polcon.

Két év után új nagylemezt adott ki a hazai EMB projekt, a CMC (Cro-Magnoni Cola) új albuma. A Szász György vezetett formáció 2019-ben tért vissza a magyar electro-industrial zene világába. Azóta három új lemezt adtak ki (Reanimated – 2020; Now – 2021; Versek a Zajban – 2022), melyeknek sorát a január 23-án megjelent Encore című albumuk követi.

A lemezről a zenekar alapító/költő/narrátor/veterán posztját betöltő Szász György az alábbiakat osztotta meg:

„Az Encore tökéletesen beleillik a 2019-ben visszatérő, majd évekig formálódó Cro-Magnoni Cola lemezeinek sorába. A CMC munkásságának íve van: a pusztulásból megmentett dalokra épített 2020-as Reanimated, a cinematikus hangzást megerősítő 2021-as Now, majd a modernkori CMC felállást megszilárdító 2022-es Versek a Zajban után az Encore új tónusokkal, bátor kitekintésekkel gazdagított a zenekar hangzását. És ez a legnagyobb erénye a lemeznek.”

„Ahogy a zenekar filmzenés atomszféráját és a tökélyre formált, sokdimenziós electro-industrial hangzása sem okozhat meglepetést senkinek, aki követi a CMC-t. Viszont az olyan gitárorientált – az akusztikus zenével kacérkodó – játékos dal, mint a ‘Bird Of Prey (rework)’, vagy a világzenés tónusok és noise-zal fertőzött experimentalista szemlélet között oszcilláló ‘God Visited Hell’, valamint a post-punk fele hevesen kacsintó ‘Static Gravity (Chrome cover)’ egy mindig megújulni akaró bandáról mesél. Sőt, a CMC a mesélés mellett gondolt azokra is, akik megmozgatnák a testüket: az ‘Encore’ néhány dala kimondottan jól szól majd a táncparketten. Ott a futurista EBM ‘Glitch’ páros, a lassan építkező, majd tánceksztázisba torkolló ‘A legkülső kör bezárul’ és a ‘Menj’, az 1989-es ‘Nincs tánc, nincs zene’ újraélesztés. Nem beszélve a három dalban is vendégeskedő Bari Máriusz aka Planetdamage disztópikus vokáljával becsempészett tömény cyberpunk hatásokról.” – írta az ipari zenékkel foglakozó Kollektiva.

Ismeritek azt az érzést, amikor a házibuliban valaki megkaparintja a telefont, és a lejátszási listán a legszélsőségesebb dolgok követik egymást? Amikor a gimis pop-punk sláger után hirtelen beindul a kíméletlen darálás? Nos, a hazai KingPin zenekar ezt az élményt hivatott bemutatni a 2025-ös I. címet kapott EP-jével. A pécsi srácok legújabb videóklipje a crossover thrash legendás trolljait, a S.O.D.-t idézi meg. A March of the S.O.D. / Sargent ‘D’ and the S.O.D. egyveleghez készített kisfilmben a zenekar a bevált receptet alkalmazta: hívd át a haverokat, adj a kezükbe hangszert vagy sört, és vedd fel, ahogy mindenki jól érzi magát. Ez általában a legköltséghatékonyabb statisztaszerzési módszer, a végeredmény pedig hozza a kötelező energiát, és szerencsére a S.O.D. humoros, bunkó báját is sikerült átmenteni anélkül, hogy kínossá válna.

A Az EP egyébként a zenei skizofrénia iskolapéldája: a Linkin Park (One Step Closer, melyben vendégként DJ Bunny MF és Budavári Zoltán a Don Gatto-ból is feltűnik), a Blink-182 (Dammit) és a Wheatus (Teenage Dirtbag) slágerei mellett ott figyel az Ossian klasszikusa, Az ítéletnap is. Mindezt a pécsi FHT’78 Hangstúdióban rögzítették Friskó Péter „Fidó” vezetésével. Aki szereti, ha egy zenekar nem veszi magát túl komolyan, és bátran ugrál a stílusok között, annak érdemes tennie egy próbát a videóval.

Néha, amikor a „bővített valóság” szemüvegemet keresem, vagy csak az okoshűtőm próbál meg kioktatni a lejárt tejföl veszélyeiről, eszembe jut, hogy talán mégsem mi vagyunk a teremtés koronái, csupán átmeneti gazdatestek egy szilíciumalapú jövő számára. A londoni székhelyű Mutagenic Host pontosan ezt a kellemesen nyomasztó, technológiai apokalipszist festi le, ráadásul olyan zenei aláfestéssel, amihez képest egy bontási terület zaja altatódalnak tűnik. A csapat a „New Wave of British Death Metal” hullámát lovagolja meg, de deszkájukat a ’90-es évek floridai halálfémjének súlyából és a hardcore agressziójából ácsolták.

A január 23-án megjelent két önálló tétel, a Grotesque Union és a Chimeric Vestige egyfajta epilógusként szolgál a kritikusok által is dicsért debütáló lemezükhöz, a The Diseased Machine-hez. A sztori szerint az emberiség már elbukott, az MI átvette az uralmat, majd – mivel valószínűleg ráunt a bolygónkra – továbbállt, hátrahagyva egyetlen hibrid túlélőt. Ő a „kimerikus maradvány”, az univerzum legrosszabb viccének csattanója, aki halhatatlan páriaként kénytelen végignézni az ürességet. Vidám kis történet, pont ideális a reggeli kávé mellé, ha szeretnénk átértékelni a létezésünk értelmét.

A Mutagenic Host szerencsére kerüli a műfajra jellemző, sírból kikelt zombis kliséket, és inkább a modern kor iszonyatára fókuszál: az elnyomásra és a technológia fegyverként való felhasználására. A zene ennek megfelelően precíz, kegyetlen és mentes minden nosztalgiától. A banda jelenleg már a második nagylemezén dolgozik, miközben januárban az Egyesült Királyságot, nyáron pedig az európai fesztiválokat (például a Dortmund Deathfestet) tervezik a földdel egyenlővé tenni. Aki szereti, ha az arcába üvöltik a jövőképet, miközben technikás riffek darálják le az idegrendszerét, az tegyen egy próbát ezekkel az új dalokkal.

Hamarosan új albumával tér vissza az amerikai heavy/speed/punk banda, a Total Maniac. A future-punk, szexista zenekar második lemez Love Overdrive címmel március 27-én fog megjelenni. A nyolcdalos lemez produceri munkáját Kevin Bernsten (Developing Nations Studio) végezte, a masterelést pedig Brad Boatright (Audiosiege) végezte. Kedvcsinálóként máris itt van Drinkin Our Way To Hell daluk.

Az aktuális hét anyagait listázzuk nektek, hogy szemmel tudjátok tartani az ízléseteknek potenciálisan megfelelő albumok megjelenését.

Aeon Temple – Resurfaced (pszichedelikus doom metal/rock)
Agarthan Key – Secrets Beneath the Frost (nyers black metal/dungeon synth)
Aghar – Cellar of the Castle (black metal)
Agónica – Reinicio violento (thrash metal)
Ajana – Alter Ego (progresszív doom metal)
Andvara – Midnight Mysticism (progresszív stoner metal)
Arcane Warrior – And the Path Lead Me Nowhere… (black/thrash metal)
Atramentum – Atramentum (black metal)
Axe Victims – Hypnotized (heavy metal)
Backcraft – Faster than You Run (thrash metal)
Banisher – Metamorphosis (technikás/experimental death metal)
Beth – Flagellants (experimental death metal)
Blackwater Holylight – Not Here Not Gone (doom metal/pszichedelikus rock)
Bone Reaper – From Junkie to Narc: The Embarrassing Story of… (thrash metal)
Bone Storm – Daemon Breed (death metal)
Büddah – Amyotrophy (death metal)
Circular Ruin – A Sermon in Tongues (black/death metal)
Course of Fate – Behind the Eclipse (progresszív metal)
Crevure – V – Schwarzes Lothringen (black metal/grindcore)
Damnation Overthrowne – Raze Hell in Blood (thrash/heavy metal)
Danolarth – Observing the Undead Dogs (black metal)
Daugrop – Tyst Pakt (black metal)
Death of Antares – Nihilism (progresszív metal)
Death Vomit – Thou Shalt Behold (brutális death metal)
Deathmarch – Violent Retaliation (death metal)
Defaced – Icon (death metal)
Divicious Execution – Severely Dilapidation in Horrendous Lunatic (slam/brutális death metal)
Dreamkillers – Proiphys Cunninghamii (thrash metal/crossover/HC punk)
Effigy – Hail to Thy Dark Lord Resurrected (death metal)
Ehtëk – Nikhté (atmoszferikus post-black metal)
Eisenherz – Gift (industrial/gótikus metal)
Elurra – Angleichung ans Tote (black metal)
Epuration – Eradikation (black metal)
Every King Has a Clown – Every King Has a Clown (heavy metal/hard rock)
Exil – Karga (depresszív/post-black metal)
Eximperitus – Meritoriousness of Equanimity (brutális/technikás death metal)
For Ruin – Painted in the Colours of War (melodikus black/death metal)
Forced Organ Extirpation – Recollections Of A Distorted Psyche (slam/brutális death metal)
Fortress – Death Is Your Master (heavy metal)
Frigid – Contempt of Decay (death/thrash metal)
Galdorcræft – Upland Life (experimental black metal)
Gavran – The One Who Propels (sludge/doom metal)
Gibbeting – Execution Rampage (brutális death metal/goregrind)
Goatseed – Black Cavalry (black metal)
Gorrch – Stillamentum (black metal)
Grein – In My Darkest Moods (atmoszferikus/depresszív black metal)
Hällas – Panorama (hard rock/progresszív rock)
Hellmaze – Dead Flesh Rising (thrash/groove metal)
Hieron – From the Temple to the Grave (black metal)
Hüe – Agonic Days (depresszív black metal)
Incarcerated – Necrosphere (death/thrash metal)
Indica Blues – Universal Heat Death (pszichedelikus doom metal)
Invictus – Nocturnal Visions (death metal)
Kosuke Hashida – Moment of Silence (thrash/death metal/grindcore)
Lily of the Valley – Adorn the Earth (doom/post-metal)
Lone Wanderer – Exequiae (funeral doom metal)
Lord Elephant – Ultra Soul (pszichedelikus stoner/doom metal)
Lycanny – The Awakened (death metal)
Malignant Aura – Where All of Worth Comes to Wither (death/doom metal)
Mascharat – Ars Aurea Mortis (black metal)
Midnight Odyssey – The Cold and Distant Oracle (EP) (ambient black metal/ambient)
Milton – Milton (doom metal)
Møl – Dreamcrush (post-black metal/shoegaze)
Moribund of the Scrotalic – Secluded Horrificator Preys… (slam/brutális death metal/goregrind)
Music Distroyer – After Death (black metal/ambient/noise)
Na Zarot – Todesverse (black metal)
Nebelfaust – Die Krähenfüße des Winters (black metal)
Obscurity – Ascheregen (melodikus black/viking/death metal)
Old Sorcery – The Outsider (dungeon synth/black metal)
Ominess – Ominess (sludge/doom metal)
On Neginoth – Church Burner (black metal/ambient)
Orgg – Indomita (black metal)
Pagan Abomination – Comulgando el maligno (black metal)
Perforation – Sepulchral Queen (melodikus death/black metal)
Perisher – Making the Most of a Dying World (atmoszferikus/post-black metal)
Pillar Amongst Willows – Kindred Odyssey (atmoszferikus black metal)
PissChalice – Wrath of the Narcissist (nyers black metal/punk)
Pits – Macabre Luxuria (progresszív post-black metal)
Profane Elegy – Herezjarcha (black metal)
Rave in Fire – Square One (heavy metal)
Redwood – Time to Lose (stoner metal/rock)
Rioter – Legalized Mind Control (thrash metal)
Rusted Crown – The Epitome of Death (death metal)
Sagenbringer – Zwischen den Welten (folk/pogány metal)
Sanctvs – De l’abîme au plérôme (black metal)
Scalding Coffee Cup – Betelgeuse (progresszív/melodikus death metal)
Shine – Wrathcult (black/death metal)
Sidious – Malefic Necropolis (black metal)
Skulld – Abyss Calls to Abyss (death metal/hardcore)
Sol Iustitiae – REM Rebound: Torino, Laigueglia, Venaria: Unreal (atmoszferikus black metal)
South of Hell – Hellfernùm (death metal)
Stabbing – Eon of Obscenity (brutális death metal)
Stone of Scone – The Blackest Sin (black metal)
Strunkiin – A Past That Never Was (atmoszferikus black metal)
Strunkiin – Kingdom of Frost (atmoszferikus black metal)
Sturmvorhut – Magna Caedes Agni (black metal)
Sugoi – Reset (heavy/power metal)
Supplices – De l’Infâme et du Trépas (black metal)
Swarmhole – Visceral Void (slam/brutális death metal/deathcore)
TarLung – Axis Mundi (stoner/sludge/doom metal)
Teutonic Slaughter – Cheap Food (thrash metal)
The Exit Wound – Shadows Retreat (progresszív/melodikus death metal)
The Hirsch Effekt – Der Brauch (mathcore)
Theatre of Human Woe – Through the Fog (depresszív/post-black metal/shoegaze)
Therion – Con Orquesta (live) (szimfonikus metal)
Those Who Live in Death – Lampwood Apocrypha (black metal)
Too Stoned – Drugs, Anger, Politiks (progresszív stoner metal)
Torso Rape – Morbid Fascination with Decapitation (slam/brutális death metal)
Traumor – Fearscapes (black metal)
Udręka – Nieistnienie (black metal)
Unholy Kill – Znamení Hoří (nyers black metal)
Urne – Setting Fire to the Sky (stoner/sludge metal/metalcore)
Válvera – Unleashed Fury (thrash/heavy metal)
Vampiric Oath – Doctrines of Withering Nature (black metal)
Vandor – The Ember Eye Part II: The Portal of Truth (power metal)
Vaulderie – Sanguinoctum (blackened thrash metal)
Vault – Forced Evolutionary Virus (brutális death metal/grindcore)
Vertebrae Fetish Totem – Transmogrification (death/doom metal)
Viamaer – In Lumine Lunae (atmoszferikus post-black metal/shoegaze)
War Därmen – Colonization (death/thrash metal)
Wicked Leather – Season of the Witch (heavy metal)
Wolfenstein – Death Brigade (thrash metal)
XenoVenous – Face of War (heavy/speed metal)