Az amerikai underground halálfém színtérnek mindig is megvolt az a sajátos, fülledt atmoszférája, ahonnan időről időre felbukkan egy-egy kimondottan rothadó, lassan hömpölygő képződmény. A Besotten nevű death/doom trió pontosan ebből a sűrű tengerentúli masszából kászálódott elő. Egy korábbi demó és egy split után a srácok az elmúlt éveket a próbaterem mélyén töltötték, hogy rendesen összekalapálják az első teljes nagylemezüket.

A november 6-án debütáló Eye of the Monolithicrypt olyan zenekarok előtt tiszteleg, mint a Worm, az Undergang, a Hooded Menace, vagy épp a legendás Disembowelment. A Garth Purkett énekes-basszer által vezetett formáció két kézzel szórja ránk a sötétséget: az öt tételt felvonultató, változó hosszúságú dalokat tartalmazó anyag a klasszikus death metal koszosságát ötvözi a doom fojtogató, vánszorgó súlyával. Mivel a stúdiós munkálatokon olyan veteránok dolgoztak, mint a keverésért felelős Leon Del Muerte, illetve a dobokat rögzítő Charlie Koryn, a végeredmény egy kifejezetten arányos, de kellően bűzös hangtömb lett. A lemezt nyitó Mist Of Decay már meghallgatható.

A progresszív metal és az alternatív rock, hard rock metszéspontja nem a legtelítettebb színtér a piacon, úgyhogy itt érdemes próbálkozni a rések betömésével. A perthi székhelyű Winter on Venus pont ezért megpróbálja okosan belakni ezt a határmezsgyét, méghozzá egész ügyesen egyensúlyozva a súlyosabb riffek és a szélesvásznú, borongós atmoszféra között.

A napokban saját kiadásban landolt promós fiókunkban a srácok debütáló kislemez-trilógiájának második darabja, a Words I Never Meant. A Dylan Whiteley felügyelete alatt, az Oracle Sound falai között rögzített tétel egy kifejezetten keserű pirula. A koncepció az öngyűlölet, a megbánás és az érzelmi függőség lehúzó spirálját járja körbe; azt a jól ismert, fullasztó állapotot, amikor az ember pontosan tudja, hogy valami mérgező számára, mégsem képes elengedni a köteléket. Zeneileg ehhez a témához rendhagyó, tördelt ritmusképleteket és vastag, de melankolikus gitártémákat pakoltak össze.

A csapat a munkásságát kifejezuetten a Tool, a Karnivool vagy éppen a Deftones rajongóinak ajánlja előszeretettel.

Amikor a klasszikus, kézzel rajzolt okkult szimbólumok és a hideg, futurisztikus látványvilág összecsap, az rendszerint valami meglehetősen elborult végeredményt szül. A Wizard Tattoo projekt már pusztán az esztétikájával is a földalatti mozgalmak sötétebb ágába enged betekintést, ezt a vonalat pedig a mindent saját maga rögzítő és illusztráló Bram the Bard az október 2-án érkező, When Gods Had Hands című albumán is maximálisan kihasználja.

A Garage Fire Recordings által gondozott koncepciós nagylemez a progresszív blackened doom kimért mocsarában gázol, ahol az ősi angyali mítoszok a mesterséges istenkereséssel fonódnak össze. A zenei alapokat az egyszemélyes hadseregként funkcionáló alapító rakta össze, míg a narratív, hol vészjósló, hol mechanikusan hideg énektémákat Fausto Aurelius szállította le.

A korábbiakhoz képest jóval koszosabb zenei irányról a projekt agya a következőket osztotta meg:

„A Living Just for Dying után egy igazi kitérőt akartam, és egy teljes album erejéig szerettem volna teljesen belemerülni a black metalos oldalba. A hatások széles skálán mozognak, és egy évbe telt, mire összeállt a koncepció; eddig ez a legmesszebbre mutató alkotás a zenekartól.”

Aki a korai Anathema fájdalmas húzását, valamint a Venom vagy a Woe mocskát szereti egy kissé kísérletezős egyvelegben hallani, annak mindenképp érdemes lesz odafigyelnie erre a lassan őrlő, furcsa szerkezetre. Bár az októberi teljes megjelenésig még várni kell, tegyetek egy próbát az előzetes hanganyaggal, és merüljetek el ebben a mechanikus pokolban.

Van az a fajta fojtogató, belső útvesztő, amelyben az ember úgy bolyong, mintha saját elméjének falai zárnák körbe – ahol minden látszólagos kiút újra és újra a teljes magányba vezet. Pontosan ezt a nyomasztó, kilátástalan körforgást ragadja meg a pécsi bázisú Konok legújabb videoklipje, amely a Kiút című tételhez forgott. A szerzemény a zenekar Fény címre keresztelt lemezén kapott helyet (erről itt olvashattatok nálunk), a stúdiós munkálatokat pedig Ligeti Gyuri produceri felügyelete alatt rántották egybe.

Maga a dal nem egy felszínes agyalás eredménye; a srácok Jorge Luis Borges híres novellájából, az Aszterión házából merítettek ihletet. Ahogy az irodalmi műben a magányos elbeszélő keresi a saját élete értelmét a végtelen falak között, úgy a zenekar is a veszteség és az elengedés nyers fázisait gyúrta bele ebbe az anyagba.

A vizuális körítést a szegedi No Total Films stábja rakta össze, a szuggesztív, borongós képsorokon keresztül pedig Fischer Luca főszereplő viszi a hátán a koncepciót, Daróczi Brigitta instrukciói alapján. Aki fogékony a befelé forduló, elgondolkodtatóbb hazai megjelenésekre, az nyugodtan vesse bele magát ebbe a filmes utazásba, és bökjön rá a lejátszás gombra.

Megjelent az alternatív – kísérleti punk / post-punk vonalán mozgó fővárosi zenekar, a Das Lator újabb albuma, az Önkívület. A provokatív, érzelmileg intenzív és kísérleti hangzású underground formáció új albumán továbbra is személyes, valamint a társadalmi feszültségek okozta problémákra reflektál.

„A folyamatos változás a világ ablakának egyik legfontosabb zsanérja. Néha hatalmas elefántok ülnek velünk a szobában, akiket figyelmesen kerülgetünk. De mind tudjuk, hogy ott vannak és mélabús szemeik minden óvatos lépésünk figyelik. Aztán, egyszercsak elveszítjük a megszokott kapcsolatunk a külvilággal és önmagunkkal. Lehet félelem vagy szerelem, megrázkódtatás vagy ihletettség.

Így mondjuk más szóval: Önkívület.

Bomlik a tudat, bomlik az élet.

Ez itt a Das Lator ötödik felvétele. Köszönjük mindenkinek, aki bármilyen módon segített minket. Senki sincs külön kiemelve, de senki sincs elfelejtve! Fogadjátok szeretettel!”

A lemez a zenekar bandcamp oldalán hallgatható meg, de szeptembertől a Drinkin’ Beer In Bandana Records kiadásában vinyl formátumban is beszerezhető.

Új videóklipet kapott a Nevergreen 1996-os klasszikusa dala, A harang értünk szól. A dal a hazai patinás gothic / doom metal zenekar Az éj szeme című második nagylemezének 30 éves, remaszterizált – jubileumi újrakiadásáról való.

A 30 éves alapmű, Az éj szeme szeptember 11-én jelenik meg vinyl formátumban, red-black marbled korongon rajta az Imperium box részeként megjelent CD-ről lemaradt „A forradalom nemzedéke” című dallal. A kiadvány és a kapcsolódó merch már most előrendelhető.

A Nevergreen a megjelenést követő napon, szeptember 12-én az idén 25 éves (2025-ben megjelent ‘The Kingdom’ című albumával Fonogram-díjat nyert) Wall Of Sleep és az okkult doom metalos Devil Seed társaságában ünnepli a lemez jubileumát a budapesti A38 Hajón – az este programjának középpontjában Az éj szeme album áll majd.

„A klasszikus második lemez 30. évfordulója alkalmából remaszterizált hanganyaggal és frissített borítóval, különleges red-black marbled bakelit formátumban kerül újrakiadásra – a jubileumra készülve a zenekar korszerű hangzással újra rögzítette ‘A harang értünk szól’ és az ‘Idegen vér’ című dalokat, előbbihez – melynek mondanivalója ma is aktuális – vadonatúj videóklip is készült. Szeptember 12-én mindenkit szeretettel várunk az A38 Hajón, ahol barátainkkal, a 25 éves Wall Of Sleeppel és a Devil Seed közösen ünnepelünk!„

A svéd hardcore/sludge/death metal vonalas God Mother bemutatta Dopamine Wire című új kislemezét. A dal szeptember 25-én megjelenő Köttvärld albumuk fog szerepelni.

„Ez egy dal a figyelmes elme erőszakos felfogásáról. Amivel a fejedben lévő primitív szürkeállomány szüntelenül szembeszáll egy olyan korban, ahol a figyelem és az énképzet fizetőeszköz.” – mondta a zenekar a dalról.

Az előző EP-jük, a Sinneseld kaotikus mentális tájképeit folytatva a Köttvärld erőteljesen betör a „hústérbe”- ahogy a zenekar fogalmazott. Az album zsigeri módon feltárja az identitást, a célt és az én dekonstrukcióját egy egyre inkább digitalizálódó világban. A Köttvärld az embert puszta erőforrásnak tekintésének áll ellen, visszaköveteli az ént, és elkötelezi magát az érzelmek, az érzékek és az idegek által táplált lény nyers erejének.