Február 13-án adja ki új anyagát a hardcore punkban utazó budapesti Hit By A School Bus nevű formáció. Az új év első hétvégéjén forgattak videoklipet a friss dalcsokor egyik szerzeményéhez, ez a Fast Bastard. A zenekar úgy jellemzi a dalt, hogy megpróbálják kiadni benne az elmúlt évek során az emberekbe táplált összes pszichózist, legyen szó háborúról, békéről, uszításról. Hangulatos forgatás lehetett, az biztos, a banda pedig reméli, hogy a csordavokál eljutott egészen a várig!

Azt hiszem, mindenkinek megvan az a kép, amikor egy fárasztó nap után lehuppan a gép elé, és csak céltalanul bolyong valami virtuális térben, miközben a valóság szürkesége lassan felemészti a szoba sarkait. De elvihet minket a tévhitek és mesebeli boldogság világába bármilyen médium. A céltalanság és a digitális eszképizmus furcsa elegye ez, amit a holland epic black metalos Saille zenekar most egészen konkrét formába öntött. A srácok ugyanis nem elégedtek meg annyival, hogy öt év hallgatás után visszatérjenek, de a Deception of Decadence című friss dalukhoz egy olyan videoklipet rittyentettek, ami egy 3D-s videojáték stílusában készült, telepakolva a korábbi lemezeikre utaló rejtett szimbólumokkal.

A vizuális játékosság mögött azonban komor tartalom húzódik. Jesse Peetoom frontember elmondása szerint a dal a belső sötétséggel, a fájdalommal és az identitás lassú elvesztésével vívott harcot festi le. Ez a fajta egzisztenciális mélyrepülés vezeti fel a február 13-án megjelenő Forebode című nagylemezt. A korábban belga gyökerekkel is rendelkező, mára teljesen hollanddá vált csapat bevallott célja, hogy visszakanyarodjanak az első három albumuk atmoszférikusabb, vizuálisabb világához. Ehhez érdekes szerkezetet választottak: a korong négy új dala mellé újravették Haunter Of The Dark című darabjukat, valamint az Eater Of Worlds bővített verzióját.

A fizikai kiadásra vadászók (vagyis a gyűjtők és a megszállottak) még három élő felvétellel is gazdagabbak lesznek. A hangzásért a gitáros Reinier Schenk felelt, a maszterelés pedig Norvégiában zajlott, így a Carach Angren vagy a Dimmu Borgir hívei dörzsölhetik a tenyerüket: epikus, szimfonikus elemekkel tarkított fekete fémre lehet számítani, ami pont ideális aláfestés lesz a februári latyakos időjáráshoz.

Aleister Crowley híres törvénye, a „Tégy, amit akarsz, lesz a Törvény egésze” a hétköznapok szintjén a legtöbbünk számára maximum annyiban merül ki, hogy a saláta helyett mégis a zsíros falatokat részesítjük előnyben este tízkor, majd másnap bűntudattal ébredünk. A valódi Akarat, a Thelema filozófiája ennél azért keményebb dió, amibe könnyen beletörhet az óvatlanok bicskája. A görög Decipher legénysége azonban nem az óvatosság világában, hanem a fekete fém oltárán áldoz, és úgy tűnik, nekik megvan a kellő elszántságuk ahhoz, hogy a ΘΕΛΗΜΑ (Thelema) címmel ellátott új nagylemezükkel folytassák a két éve megkezdett, igencsak ígéretes utat. A friss anyag valódi, összefonódó dalcsokorként érkezik, amiről már a borítókép hasonlósága is tanúskodik.

A bemutatkozó Arcane Paths to Resurrection már jelezte, hogy itt nem a sufni-tuning kategóriában versenyeznek. A március 20-án érkező folytatás pedig tovább mélyíti a barázdákat. A görög black metalnak mindig is volt egy sajátos, összetéveszthetetlen íze: kevésbé a norvég mintára vett kásás zajmassza, sokkal inkább a dallamok és a riffelés patikamérlegen kimért egyensúlya jellemzi, amit nyakon öntenek egy adag mediterrán misztikummal. Itt sincs ez másképp.

A minőségre garanciát jelenthet a tagság rutinja is: Kostas Gerochristos (Lucifer’s Child) és Kostas Ragiadakos (Dephosphorous) pontosan tudják, hova kell tenni a hangsúlyt, ha az Emperor vagy a Rotting Christ örökségét akarják megidézni, de nem szolgai másolásként. A Nodas Chatzopoulos dobjaira épülő alapok stabilak, a Artem Grigoryev által készített borító pedig felteszi a pontot az i-re, valamint azt is elárulhatom, hogy a nyilvánosságra hozott dal mellett megmaradnak az előd monumentális darabjai is, tehát elég komplex, 6-8 perces dalokra készüljetek.

Épp a napokban hallgattam egy albumot, ahol az előadók laza 33 évet hagytak ki a bemutatkozásuk után, így néhány év várakozás már nem is tűnik soknak egy-egy lemeznél, persze egy rajongó szemszögéből minden perc katasztrófa. A skót Cnoc An Tursa esetében ez a türelemjáték nyolc évig tartott, ami zeneipari léptékkel mérve már majdnem felér egy kisebb halállal. Szerencsére a srácok nem a kihalás útját választották, hanem visszatértek a ködös felföldről, hogy A Cry For The Slain címmel április 24-én az arcunkba tolják mindazt, amit a hazájuk folklórjáról és a sötét, esőáztatta legendákról tudni érdemes.

Aki ismeri a 2013-as The Forty Five lemezüket, az tudja, hogy nem a vidám kocsmai mulatós folk metalt tolják, hanem a karcosabb, black metallal átitatott, epikus vonalat. A promóciós szövegek ígérete szerint most visszakanyarodnak a gyökerekhez: kevesebb szintetizátoros maszatolás, több gitárközpontú zúzás. Ez mindenképp jó hír, főleg ha olyan témákat dolgoznak fel, mint a The Caoineag (a felföldi banshee, aki nem éppen altatódalokat dúdol), vagy a Cailleach And The Guardians Of The Seven Stones, ahol a tél istennője kalapálja formára a tájat. Mindehhez Robert Burns költészete szolgáltatja az irodalmi aláfestést, ami azért valljuk be, ad egyfajta bájosan morbid eleganciát az egésznek.

A hangzásért az a Jaime Gomez Arellano felelt, aki a Paradise Lost vagy a Primordial lemezeinél már bizonyította, hogy érti a dolgát, ha mélységet kell adni a hangjegyeknek. A borító pedig Olga Kann munkája, aki vizuálisan is megteremtette azt a miliőt, amiben a Szürke Ember (Am Fear Liath Mòr) kerget minket a hegygerincen. Ha hiányzik a Saor vagy a Winterfylleth hangulata, és szereted, ha a történelemóra mellé kapsz egy tisztességes adag torzítást is, akkor ezt a dátumot érdemes feljegyezni.

Az utunkba kerülő embertársainknak hála gyakran ülünk le egy-egy szörnyfilm elé, hogy az aktuális tenger rémnek szurkolunk a veszettül sikoltozó statisztákkal szemben, a norvégoknál ez a fajta pusztításvágy viszont nem csupán hobbi, hanem lassan nemzeti sport, főleg ha a zenei aláfestést olyan veteránok szolgáltatják, akik a sognametal zászlóvivőiként már három évtizede borzolják a kedélyeket. Öt év stúdiócsend után ugyanis a Vreid visszatért, ahogy korábban hírt adtunk róla a From These Woods című dallal karöltve.

Március 6-án érkezik az új nagylemez, a The Skies Turn Black, melynek felvezetőjeként most a Kraken című tételt szabadították ránk. A dal különlegessége, hogy egy azonos című, nemzetközi blockbuster hivatalos betétdala lett. Igen, a black metal úgy tűnik, végleg bevette a mozikat is, úgyhogy a popcorn mellé lehet „csináld magad” arcfestőkészletet árulni a vetítéseken. A dalhoz természetesen egy filmszerű videoklip is társul, hogy a vizuális ingerek se maradjanak el.

A lemez persze nem csak a szörnyekről szól. Akad itt egy David Lynch munkássága által inspirált, nyolcperces rémálomutazás is Loving the Dead címmel, ahol Djerv vendégszereplése teszi még kísértetiesebbé az összképet, a teljes lemez pedig a különféle hangulatok igazi tárháza lesz. A borítóért Kim Holm felel, akinek kézzel rajzolt alkotása üdítő kivétel a manapság divatos, lélektelen MI-generált pacák tengerében.

Ha Görögországra gondolunk, a legtöbbünknek a tengerparti semmittevés, a jéghideg ouzo és a perzselő napfény jut eszébe, nem pedig a sötét, borongós világvége hangulat. Úgy tűnik azonban, hogy a mediterrán térségben is akadnak olyanok, akik a napsütés helyett inkább a gomolygó viharfelhőket és a grandiózus, már-már operai magasságokba törő drámát részesítik előnyben. A Mystfall nevű formáció például pont ebbe a kategóriába tartozik és második nagylemezükkel nem kevesebbet ígérnek, mint egy moziélménnyel felérő utazást a szimfonikus metal pátosztól tocsogó birodalmába.

A Scarlet Records gondozásában március 20-án érkező Embers Of A Dying World már a címével is jelzi, hogy hangulat tekintetében mi lesz a fő csapásirány. A csapat élén Marialena Trikoglou szoprán énekesnő áll, akinek hangterjedelme valószínűleg a repedező vakolatot is képes lenne leimádkozni a falakról, ha úgy hozza a szükség. A lemez témavilágát illetően egy alternatív dimenzióba kalauzol minket, ahol az álmok és rémálmok vívják végeláthatatlan harcukat, miközben az emberi szellem a túlélésért küzd. Igen, ez a „mentsük meg a világot, de legalábbis énekeljük meg a pusztulását” koncepció a műfaj egyik legkedveltebb toposza, amit a Nightwish vagy az Epica rajongói már álmukból felkeltve is kívülről fújnak. A kérdések súlyosak: mi marad utánunk, ha mindent elpusztítunk? Van-e remény? Ezekre a válaszokat a szűk 40 perces játékidő alatt kellene megtalálnunk, ami azért elég feszített tempót diktál a filozófiai mélységekhez, úgyhogy ne lepődjünk meg rajt, ha csak a szórakoztatás marad, de az komoly színvonalon.

A hangzásért Dionisis Christodoulatos felelt, a látványvilágot pedig az a Giannis Nakos álmodta meg, aki már olyan neveknek is dolgozott, mint a Kamelot vagy az Evergrey, így a külcsínre vélhetően nem lehet majd panasz. Az első ízelítő, a Whispers In The Tempest már elérhető, és bár a világot valószínűleg nem ez fogja megváltani az ökológiai katasztrófától, a műfaj szerelmeseinek mindenképpen kellemes, drámával teli perceket szerezhet.

Új EP-t adott ki az amerikai grindcore zenekar, az Anal Trump. A Trump paródia, illetve tiltakozó projekt, amelyről azt pletykálják, hogy a Cattle Decapitation és a Pinback tagjai alkotják, eredetileg Donald J. Trump első ciklusa alatt jött létre, és kezdeti fennállása alatt nagyjából 100 dalt adott ki. A zenekar új EP-je, a Fuckin’ Bitch tíz számot tartalmaz, valamivel több mint 1 perces játék időben, melyekben az amerikai elnök újra beiktatása óta született rendeleteire, intézkedésire reflektálnak. A zenekar az EP teljes bevételével a Bevándorlásvédelmi Projektet és a Nemzeti Bevándorlási Jogi Központot támogatja. (Jöhetne egy Anal Orbán is)

Két friss videójával indította a 2026-os évet a melodikus black metalban utazó amerikai Uada. Elsőként az év első újholdja alkalmából (január 19-én) 2018-as daluk, a The Purging Fire újragondolt neo-folk akusztikus feldolgozását, majd pár napra rá a Nirvana ”Something in the Way” dalának élő akusztikus verziójával lepték meg rajongóikat. A dalokhoz videók is készültek, melyeket a zenekar kommentárjának kíséretében az alábbiakban nézhettek meg.

„Az év első Újholdját követően, a Farkas Hold ciklusának közepén kiváló alkalomnak tűnik, hogy bemutassunk az Uada katalógusából egy soha nem látott feldolgozást.  Valamit ilyen radikálisan különböző és egyedi módon újraalkotni olyan kihívást jelentett számunkra, amely már régóta váratott magára. Erre a kihívásra egyszerűen muszáj volt reagálni. Habár a tétel szerkezeti alapja már megvolt, a kivitelezés maga egy rögtönzött session formájában zajlott, amely lehetővé tette a természetes esszencia szabad és jelentős kibontakozását. A népzene és a népművészet mindig is mély hatással volt ránk, és bár ezt a művet két és fél évvel ezelőtt vettük fel, a népzenei elemek jelenléte életünkben és zeneszerzői munkánkban ma sokkal hangsúlyosabb, mint valaha. Feltételezésünk szerint a legtöbb ember nem érti teljesen, miért volt szükségünk erre az adaptációra, de reméljük, hogy a hallgatókban egy ősi ébredést fog kiváltani: keressék az ősi utakat, és merészkedjenek be egy olyan múltba, amely a világ jelenlegi állapotában egyre inkább feledésbe merül.”

„Az Uada megalakulásakor kikötöttünk egy szabályt: nem lesznek feldolgozások, hogy egy teljesen független hangot tudjunk kialakítani. Ám, ezúttal engedélyeztük magunknak, hogy eltekintsünk ettől a szabálytól. Meghívtunk egy csellistát ehhez a projekthez, amely egy szokatlan összhangot eredményezett. Egy olyan pillanatot, amikor tisztelettel adózhattunk az egyik legmeghatározóbb és leginkább regionális hatással bíró zenei stílusnak, amely fiatalkoromra oly’ nagy hatással volt. Miközben hűek maradtunk az eredeti hangszereléshez, lehetővé tettük, hogy interpretációnk felvegye saját, komor, jeges súlyát, amely visszhangzik a dal időtlen szomorúságában.”

Február 6-án Atoned in Metamorphosis címmel adja ki négy dalos EP-jét a post-sludge/doom metal vonalas, női-frontos belga zenekar, a Predatory Void. A Pelagic Recordsnál megjelenő anyagról az alábbiakban New Moon és Contemplation in Time dalaikkal ismerkedhettek meg.