Ha Görögországra gondolunk, a legtöbbünknek a tengerparti semmittevés, a jéghideg ouzo és a perzselő napfény jut eszébe, nem pedig a sötét, borongós világvége hangulat. Úgy tűnik azonban, hogy a mediterrán térségben is akadnak olyanok, akik a napsütés helyett inkább a gomolygó viharfelhőket és a grandiózus, már-már operai magasságokba törő drámát részesítik előnyben. A Mystfall nevű formáció például pont ebbe a kategóriába tartozik és második nagylemezükkel nem kevesebbet ígérnek, mint egy moziélménnyel felérő utazást a szimfonikus metal pátosztól tocsogó birodalmába.
A Scarlet Records gondozásában március 20-án érkező Embers Of A Dying World már a címével is jelzi, hogy hangulat tekintetében mi lesz a fő csapásirány. A csapat élén Marialena Trikoglou szoprán énekesnő áll, akinek hangterjedelme valószínűleg a repedező vakolatot is képes lenne leimádkozni a falakról, ha úgy hozza a szükség. A lemez témavilágát illetően egy alternatív dimenzióba kalauzol minket, ahol az álmok és rémálmok vívják végeláthatatlan harcukat, miközben az emberi szellem a túlélésért küzd. Igen, ez a „mentsük meg a világot, de legalábbis énekeljük meg a pusztulását” koncepció a műfaj egyik legkedveltebb toposza, amit a Nightwish vagy az Epica rajongói már álmukból felkeltve is kívülről fújnak. A kérdések súlyosak: mi marad utánunk, ha mindent elpusztítunk? Van-e remény? Ezekre a válaszokat a szűk 40 perces játékidő alatt kellene megtalálnunk, ami azért elég feszített tempót diktál a filozófiai mélységekhez, úgyhogy ne lepődjünk meg rajt, ha csak a szórakoztatás marad, de az komoly színvonalon.
A hangzásért Dionisis Christodoulatos felelt, a látványvilágot pedig az a Giannis Nakos álmodta meg, aki már olyan neveknek is dolgozott, mint a Kamelot vagy az Evergrey, így a külcsínre vélhetően nem lehet majd panasz. Az első ízelítő, a Whispers In The Tempest már elérhető, és bár a világot valószínűleg nem ez fogja megváltani az ökológiai katasztrófától, a műfaj szerelmeseinek mindenképpen kellemes, drámával teli perceket szerezhet.
