A finn Wintersun régóta várt új lemeze Time I címmel most már nagy valószínűséggel tényleg megérkezik október 19-én a Nuclear Blast gondozásában – legalábbis az első rész, mivel dupla lemezről van már szó.
Jari Mäenpää nyilatkozata a lemez címével kapcsolatosan: „A Time két részes lemez lesz (Time I és Time II). Az ok, amiért így döntöttünk az az, hogy összességében mintegy 80 percnyi lenne az új anyagunk, nem akartunk eldobni semmit. Ha két részben hozzuk ki a lemezt, akkor hamarabb elér a rajongókhoz, ráadásul így egy éven belül jöhet a második rész, vagyis hosszabb ideig mozgolódhatunk a médiában, ami a mai világban fontos.„

_ELVALASZTO_

A Turbo énekese, Tanka Balázs neve ismerősen csenghet itteni körökben is, második nagylemezükről jómagam írtam anno egy kritikát. Balázsunk egy gyerekkori cimborájával, Kovács Bencével idén alapította a Kaldera nevű folk, blues, bluegrass, grunge formációt, amelynek az első albuma már meg is jelent és hallgatható  itt ni:

A Kaldera facebook oldalán az alábbi infókat találjuk:

_ELVALASZTO_

A Kaldera 2012-ben alakult, gyermekkori barátságból átlényegült akusztikus duett, valahol a az északi vadon és a déli országutak közti vidékről. Útszéli folk muzsika introvertált hangulatok párbeszéde gitárral és énekkel. Ha Te azt mondod, blues, mi azt mondjuk grunge. Ha Te azt mondod, grunge, mi azt mondjuk folk.

A lemezen található 11 dal gerincét Nagybörzsönyben vettük fel (amely a Börzsöny hegység kalderájában fekszik) egy vályogházban miközben odakint mínusz 16 celsius fok volt és szakadt a hó. A munkálatok 7 napig tartottak. Az így elkészült demókat elvittük Hidasi Barna hangmérnökhöz, aki látott benne fantáziát és így együtt folytattuk tovább a munkát a dalokon. Úgy gondoltuk egy-két nótának jót tenne egy kicsit színesebb hangkép, így szóltunk pár zenész barátunknak, akik segítettek véglegesíteni a lemezt. Az anyag érdekessége a hangszerelésében rejlik, a szokásos akusztikus hangszerek mellett olyanok is szerepet kapnak, mint az ukulele, a mandolin vagy a didgeridoo.

A dalok hangulata és stílusa váltakozik a blugrass, folk, és az akusztikus grunge dalok között.
A hatások között épp úgy felfedezhető Eddie Vedder Into the Wild-ja, mint a Zolnay Pál Fotográfia (1973) című filmjének zenéje, érezhetünk néhol Cseh Tamást vagy akár a seattle-i Fleet Foxes-t.

Az egri southern-stoner banda Soundcloud oldalán két új nótával örvendezteti meg a rajongókat, amiket le is tölthettek. Oldboy kollégának ajánlva. 😉  

A norvég black metalos Ragnarok a legutóbbi albumának címadó dalára forgatott klippel adott életjelet magáról. A Collectors of the King-et – a banda első hivatalos videóját –  William Brovold, Stefan E Pedersen és Lasse Roed közreműködésével készítették. 

A csapat mostanában kötött szerződést az Agonia Records-szal és már be is vonultak a svéd Endarker Stúdióba, hogy a Marduk basszer Devo (aki civilben a stúdió tulaja is) elkészítsék a hetedik nagylemezüket. Az egyelőre cím nélküli, év végére ígért llemez dob és a gitár felvételei már le is zajlottak

Egy év után végre elkészült a zenekar első videoklipje, amely az Awakening c. daluk EP verziós változatára forgott!
A klip a Skylark stúdióban készült, és a banda a 2011-es felállásában látható benne. 

A csapattal találkozhattóok jövőhéten a Rockmaratonon, ahol friss infókat tudhattok meg az ősszel megjelenő nagylemezükről.

Elkészült a gyöngyösi Reason első klipje a 2010-es Halcyon Days albumot nyitó The Healer című dalhoz. A lemez egyébként a csapat weblapján letölthető.

   A nevadai sludge/traditional doom metalt játszó Demon Lung nemrég jelentette meg első, Pareidolia c. EP-jét, amiben okkult és horror témájú doom szörnyetegeiket szabadították a világra. Ezen az kiadványon szerepel a Lament Code c. szám, amihez most egy egyszerű, de hatásos klipet is forgattak!  A Shanda Fredrick nevű énekesnővel felálló (úgy látszik, a hölgyek a doom világában is egyre többször követenek tiszteletet) banda sok pozitív kritikát kapott, debüt lemezükre azonban még várni kell, ha csak nem magánkiadásban jelenik meg, ahogy az EP is.
A hanganyag teljes egészében meghallgatható.

Nagaarum barátunk nem tétlenkedik, a nemrég megjelent GuilThee lemez után ma kiadta Nagaarum nevű, „egyszemélyes zenei kivetülése” negyedik nagylemezét, amely az Oort címet viseli. Az ORTT-ről könnyen meg lehet jegyezni! 😀 Hősünk így kommentálja az újfent metalosabb vizekre evező albumot a honlapján, ahonnan jó szokásához híven, az eddigi kiadányaival egyetemben az új opusz is ingyenesen letölthető:

_ELVALASZTO_

Elég sok post rockot hallgattam mostanában ahhoz, hogy ezt tegyem ezúttal. Ugyanígy vagyok a doommal. A doom legtöbb változata felé is elég szép elmozdulást tettem.
Az Oort pont arra lesz jó, hogy segítsen ráhangolódni az Illés Andrissal való splitre, illetve tegyek pár lépést a felé a világ felé, amit ott szeretnénk bemutatni majd.
Hogy miért megint a Világűr? Hát mi más legyen? Az mindenhol ott van. És mindig ott van. A „hosszú” életünk során szinte semmit nem változik, fagyos és végtelen, de izgalmas és változatos.
Ez az anyag önmagamhoz képest egyértelműen túl lett csiszolva, pedig két hétig sem tartott megírnom és felvennem. Ha valaki ezen értetlenkedne, és úgy érzi, hogy amit tavaly csináltam, az jobb, megnyugtatom, lesz olyan is ismét…
A szokásos idézetet ezúttal a sajátjaim közül választom ki:

„… Az az igazán kiszámíthatatlan, ami néha az, és néha nem az…!”

Vajon kitől leste el Jimi Hendrix a foggal gitározás technikáját? Honnét kapta nevét a Rolling Stones? Melyek voltak azok a zenék, amelyek anno inspirálták a rockzene ma már legendává vált úttörőit, köztük a Led Zeppelint, a Black Sabbath-ot vagy éppen Eric Claptont? A választ az Egyesült Államok füstös bárjaiban kell keresnünk a 20. század közepén: itt találjuk meg azokat a Rhythm & Blues előadókat, akik máig hatást gyakorolnak az általunk ismert rockzenére – ám ennek ellenére sokan már nem is ismerik őket. Géczi László most megjelent, Nyitott Blues című könyve az ő életművüket foglalja össze.

Bár a rockzene az önkifejezés egyik legfiatalabb, alig néhány évtizedes történetre visszatekintő típusa, ez a szövevényes, számos különböző szálon és helyszínen futó történet közelisége ellenére is sokszor a homályba vész. A műfaj sok esetben még ma is aktív úttörői – így például a Rolling Stones, a Black Sabbath vagy éppen a Led Zeppelin – még mindig jól ismertek, sőt hatalmas tisztelet övezi őket, azt azonban már kevesebben tudják, hogy ki volt például Mick Jagger, Eric Clapton vagy Jimi Hendrix személyes kedvence, és kik voltak azok az előadók, akik a rockzene atyjait inspirálták.

Róluk, vagyis a Blues és Rhythm & Blues hőseiről szól Géczi László most megjelent könyve, mely a legfontosabb előadók életrajzait gyűjti össze, és tényszerű adatokon kívül számtalan színes információval és személyes élménnyel ismerteti meg az olvasót. A fiatalabbaknak például érdekes új információ lehet, hogy Mick Jaggerék az 1913-ban született, és a chicagói blues atyjának számító Muddy Waters Rollin’ Stone című 1950-es dalából kölcsönözték a saját bandájuk nevét. Az is kiderül, hogy a foggal gitározást ugyan Jimi Hendrix tette világhírűvé, ám a trükköt nem ő találta ki, hanem egy bizonyos T-Bone Walker nevű, 1910-ben született blues gitárostól leste el. T Bone Walker nemcsak Hendrix egyik gyermekkori példaképe volt, hanem a világ egyik legjobb gitárosa, egyben egy igazi forradalmi előadó: az első blues zenész, aki elektromos gitárt használt dalai előadásakor, s ezzel a mára hatalmas népszerűségre szert tett hangszer egyik úttörő használója.
_ELVALASZTO_

Az olvasmányos stílusban megírt életrajzok segítségével megismerhetjük a korai idők legfontosabb amerikai előadóit (Muddy Waters, Sonny Boy Williamson, Howlin’ Wolf, Otis Spann, B.B. King…), majd a tanítványok kerülnek sorra, amelyek többsége Nagy-Britanniából indult világhódító útjára a hatvanas években: az Animals, a Yardbirds, a Them, a Pretty Things, a Rolling Stones, a Ten Years After, Gary Moore és a Colosseum tartozik ide többek között.

Végül megismerhetjük a nagy „Brit Invázió” visszacsatolásaként elinduló amerikai előadók, vagyis az Allman Brothers Band, Johnny Winter, a Mountain, és Stevie Ray Vaughan pályafutását is. Természetesen nem maradnak ki a korszak olyan meghatározói alkotói sem, mint Jimi Hendrix és Janis Joplin.

A több mint 40 életrajzot tartalmazó kötet digitális és nyomtatott formában is elérhető: megvásárolhatjuk az alábbi weboldalon: http://konyvaruhaz.info/products-page/geczi-laszlo/nyitott-blues .

A szerzőről:

Géczi László jóformán egyidős a rockzenével, diákéveiben valóságos zenei „kábító-SZER”-ként hatott rá és kortársaira mindaz, ami Luxembourgból és Münchenből érkezett – vagyis a Szabad Európa Rádió adása. Annak a zenei underground közösségnek volt a tagja, mely külvárosi rockfanatikusként már akkor is csak a saját bandáinak koncertjeire járt el, és hidegen hagyták az államilag menedzselt hazai beatzenekarok. Szalagos magnóik segítségével megszállottan gyűjtötték, cserélték az itthoni rádiókban sosem hallott dalokat, albumokat, amelyek forrását többnyire a csempészett bakelit – vagy akkor mondták: – jugólemezek jelentették.

1986-1991 között a Kálvin téri Városkapu Üzletház igazgatójaként ingyenesen megtekinthető rock, jazz, blues koncerteket és utcazenész fesztivált is szervezett. Később a Magyar Rádió zenei szerkesztő-műsorvezetőjeként készített műsorokat „Lélekből soul”, „Rock líra” és a „Nyitott blues rejtelmei” címen. „Fekete rhythm & blues fehérben” című sorozatában bemutatta a műfaj fekete és fehér óriásait, s ez a sorozat 1994-ben könyv formájában is megjelent, mely részben a jelen kiadvány alapját is képezi. A 21. században Géczi immár az interneten tevékenykedik: www.rockhalo.hu címen saját rockmagazint ír és szerkeszt, nap mint nap kivetve hálóját a nemzetközi rockvilág vizeire, majd átnyújtva olvasóinak a sokszor kincseket rejtő fogást.

Korábban ugyan csak arról volt szó, hogy az idei évet a projekteknek szenteli a Seattle-i prog alapcsapat, s ennek megfelelően a banda zenészei Rising West néven koncertezni is kezdtek a Crimson Glory frontemberével. Geoff Tate pedig szólókarrierjére koncentrálva szerződést kötött az InsideOut kiadóval soron következő szólólemezére. Azonban nemrégiben már elkezdődött a nyilatkozat háború, a sárdobálás, amiben a családtagok is aktívan részt vettek, s mindezt koncertlemondással is fűszerezték. Aminek vesztesei természetesen a rajongók voltak.
Ezek után nem meglepő a végkifejlet, ami szerint a csapat és Tate útjai elváltak, s a zenekar viszi tovább a nevet, jelen állapot szerint a frontember az a Todd La Torre lett, akivel Rising West néven az első öt QR lemez anyagával koncerteztek.

Természetesen várjuk a fejleményeket, mert ilyenkor ritka, hogy az érintett felek csendben maradjanak. addig is az alábbi két videón meggyőződhettek az új felállás élő teljesítményéről:
_ELVALASZTO_