Albumkritikák

Karg – Marodeur (2025)

Április 18-án új albummal jelentkezik a post-black alapvetésnek számító osztrák Karg csapata. Előzetes elvárásaink nem maradtak kielégítetlenek, miután belemerültünk a súlyos vokálokkal és lábdokkal tarkított melódiák útvesztőjébe. Azt hiszem Michael Kogler (aka V. Wahntraum) munkásságát csak annak kell bemutatni, aki az elmúlt 15 évet egy kő alatt töltötte – vagy legalábbis az újhullámos black metaltól […]

Tovább »

Drudkh – Shadow Play (2025)

Nem egészen három év elteltével jelentkezett ismét új lemezzel a Drudkh. Ezalatt a három esztendő alatt sok minden történt az ukrán földön, sok gyász, félelem, és hosszasan sorolhatnánk. Eredendően szerettem volna ezt a történeti kontextust leválasztani a lemez taglalásakor, de véleményem szerint az érzelmi bevonódás (számomra) egyszerűen elkerülhetetlen a Shadow Play dallamaiban és atmoszférájában való […]

Tovább »

Elusive God – Ambis (2025)

Akad némi “hype” a horvát Elusive God zenekar körül már a kezdetek óta, legalábbis a legtöbb velük kapcsolatos írás ezt sugallja. Ezek szerint egy nagyon művészi megközelítésű, koromsötét és misztikus epikus doom metallal kellene találkoznunk, mely dallamaiban magába olvasztja a jellegzetes nemzeti motívumokat és úgy ánblokk az egész Kárpát-medence mélabús szellemiségét. Ezt vártam annak idején […]

Tovább »

Behölder – In The Temple Of The Tyrant (2025)

Nem sok meglepőbb és mellbevágóbb érzés létezik annál, amikor egy férfiemberrel sok-sok év barátság és nyugalom után kegyetlen játékot játszik az a hétköznapi mozzanat, mely során felhúzza s sliccét… Talán az lehet ennél is váratlanabb a mai világban, amikor a semmiből érkezik egy komplett zenekar kiforrott hangzásvilággal, ötletekkel, valamint egy teljes értékű nagylemezzel. Így jártam […]

Tovább »

Vágtázó Halottkémek – Fellázad a Semmibe Vett Öröklét…

A VHK zenéje sehogy nem definiálható. A világon egyedi és utánozhatatlan úgy, hogy közben soha nem ismétli önmagát. Idén már 50 éve, hogy az 1975-ben alakult zenekart próbálják az emberek valahová besorolni mint, sámán punk, etno punk, pszichedelikus rock, ős punk, punk rock, de egyik fogalom sem illik rájuk igazán és mégis mindegyiket valahol magába […]

Tovább »

Art of Disorder – Awakening of the Prophet (2025)

Bár a fősodorban sosem volt, de a progresszív metalnak volt egy erős időszaka hazánkban, úgy a ’90-es évek közepétől a 2000-es évek közepéig. Gondoljunk csak az olyan bandákra és minőségi lemezeikre, mint a Nemesis, Stonehenge, Perfect Symmetry, Da Capo, Eclipse, Varso, After @ll, majd később a Wendigo. Hogy csak egy pár nevet említsek. Akkoriban még […]

Tovább »

Lugubrious Hymn – To Wither Forever (2020)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Odion – Narcissus [EP]

Narcissus címmel adta ki debütáló EP-jét a hazai dark/doom/prog metalos formáció, az Odion. Tagjai több más ismert underground zenekarból álltak össze egy olyan közösség, amely a megszokottól kicsit eltérően igyekszik bemutatni érzéseit és álmait, megőrizve emellett a dark, doom és prog metal hangulatjegyeit. És, hogy kik is a tagjai a csapatnak. Igazéból fel sem kellene sorolnom […]

Tovább »

Abyssmal Sorrow – Lament (2008)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Stonedirt – Steel Is The Way (2024)

A hazai thrash/groove metal színtér régóta megbízható képviselője a Stonedirt. Nincsenek ugyan folyamatosan jelen, de megbízható koncertzenekarként viszonylag rendszeresen feltűnnek és egy-egy megjelenésük mindig élményszámba megy. A 2018-ban a Backlash-Zone lemez valahogy elment mellettem pedig most meghallgatva korrekt és kerek anyag lett. Amikor a Fáklyás műsorba érkező Wrong Eyed Messiah tagságát a csapat motorja, gitárosa […]

Tovább »