Albumkritikák

ERRA – Silence Outlives the Earth (2026)

ERRA egy 2009-ben alakult amerikai progresszív metalcore zenekar Birmingham-ből, Alabama államból. A zenekar műfaja egy újkori kiemelkedő képviselője, stílusukra jellemző a súlyos “djent” hatású gitárriffek, a dallamos ének és a hörgés váltakozása, valamint a komplex technikás előadásmód. A zenekar láthatóan kinőtte a modern metalcore skatulyát, és egy olyan érettebb, filozofikusabb irányba fordult, amelynek beteljesedése a […]

Tovább »

Selvnatt & Draugveil – Blades & Roses (2026)

A Këkht Aräkh színre lépésével ért el a “romantic black metal” szélesebb körökbe, a maga egyedi stílusával. A stíluson belül megkülönböztethető egy komplett alkotói kör: az Ukrán romantikus black metal, olyan projektekkel, mint a már említett Këkht Aräkh, a Felvum, Mrtva Vod, Kristaliis, továbbá a jelen album esetében fontos, Selvnatt és Draugveil. A stílust összeköti […]

Tovább »

Angus McSix – Angus McSix and the All-Seeing Astral Eye (2026)

Már írtam korábban is, hogy a zseniális első lemez kiadása és megturnéztatása után rendkívüli módon sajnáltam és valamelyest értetlenül álltam a 2024-es év végi hírek előtt, miszerint Thomas Winkler úgy döntött, a háttérbe vonul, hogy minél több időt tudjon tölteni a családjával – amit természetesen teljes mértékben megértek. Viszont akkoriban úgy gondoltam, hogy így az […]

Tovább »

Backyard Mortuary – Lure Of The Occult (2012)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Ernte – Der schwarzen Flamme Vermächtnis (2026)

Több okból sem szeretek negatív kritikát megfogalmazni és írni. Egyrészről, valószínűleg fele olyan jó dalszerző sem vagyok, mint az általam pellengérre állított zenészek, ami miatt valahol mélyen álszentnek érzem magam amikor ráhúzom a vizes lepedőt egy előadóra. Másrészről megbántani sem szeretnék senkit, aki esetleg kötődik valamilyen formában a kritika tárgyához. Ehhez elég az is, ha […]

Tovább »

Stellvris – Shatter and Bloom EP (2025)

A Stellvris szintet lépett az új EP-vel -inkább egy tükör, amibe nem mindig mersz belenézni. „Üvöltő fájdalom és éteri remény-megmutatja a lélek kettősségét”– és ez most nem túlzás.Itt tényleg a kettősség beszél. Az a fajta düh, ami nem póz, hanem belülről szakad ki. Az a fajta tiszta ének, ami nem díszítés, hanem kapaszkodó. A dalok […]

Tovább »

Kalisia – Cybion (2009)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Echoes of Oblivion – The Fall of All Morality (2026)

Az Echoes of Oblivion egy 2024 óta aktív görög dungeon synth projekt, ami a műfajon belül a dungeon doom stílust erősíti. Ez a stilisztikai elköteleződés rendkívül erős a projekt zenéjében, ugyanis a dungeon synth-re jellemző misztikus és varázslatos légköre itt egészen nyomasztóvá és kísértetiessé lett átformálva. Ez megnyilvánul például az egyes dalok címeiben is (amik […]

Tovább »

Decameron – My Shadow…(1996)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Oraculum – Hybris Divine (2026)

Olyan sokszor méltattam már a dél-amerikai csapatokat, hogy azt gondolhatnátok, direkt nyomatom őket. Pedig most is a puszta véletlen műve, hogy a promós listákat böngészve, a szokásos módon belehallgatással válogatva kiszúrtam magamnak a kontinens partvonálan, mondhatni „csíkban” végighúzódó ország közepén található Rancagua városának szülöttjét, a nem túl kreatív néven futó Oraculumot. Pofás borító, dohos death […]

Tovább »