A svéd doom metal legenda a Sorcerer sok zenekarhoz hasonlóan kihasználta a világjárvány nyújtotta inspirációkat, vagy inkább a bezártság időszakát és készülő lemezük bemelegítőjeként egy digitális cover EP-t hoztak ki. Reverence című anyagukra az általuk is nagyra tartott négy zenekar egy-egy klasszikus dala került fel, amelyeket a tavaly szeptemberben első ízben közzétett Rainbow feldolgozásuk videójával […]
Tovább »
Nehéz sorsa volt a rövid életű horvát Castrum zenekarnak, amely igazából csak 1995 és 2002 között volt aktívnak tekinthető. Maga a projekt két úriember fejéből pattant ki: Insanus gondoskodott a gitárok zúzmararezegtető pendítéseiről, Morsus Sordahl pedig a túlvilágról felénk acsarkodó, sikolyokkal és őrülettel átitatott vokáljával kényeztette a nagyérdeműt. Mindemellett a dobokat és a zenében amúgy […]
Tovább »
Amikor az Egyesült Államokra gondolunk, nem feltétlenül a black metal jut róluk elsősorban az eszünkbe. A death metal letarolta az undergoundot és csak kevesen próbálkoztak ezzel az eredetileg európai műfajjal. Azonban lassan de biztosan a pocsolyán túl is egyre népszerűbb lett ez a sötétséggel teli műfaj. Mára már az amerikai black metal szcéna vetekszik az […]
Tovább »
Ritkán hoz már lázba az elcsépeltté vált progresszív jelző, azonban van egy szűkös réteg, amikor még megadom a lehetőségét annak, hogy valami újdonsággal kényeztessenek. Ilyen például, ha az adott zenekar olyan országból származik, ahol alapvetően nem tartozik az élmezőnyhöz az extrém zenék támogatottsága. A török Baht kifejezetten ilyen, hiszen amint meghalljuk, honnan érkeztek, elkezdünk kombinálni […]
Tovább »
A black metal rengeteg formában tudja manifesztálni magát. Az extrém zenék világában talán a leginkább személyre szabható, ahol a legtöbb lehetőség van az egyedi megoldások és ízek hozzáadásához. A portugál fekete fém számomra eddig legfőképp a nyers black metal zsánerben hívta fel magára a figyelmet, a most bemutatásra kerülő Benthik Zone viszont nagyon más utat […]
Tovább »
A francia Aephanemer nevével már találkoztam korábban az előző, 2019-es Prokopton lemezük megjelenésekor, de belemélyedni nem igazán mélyedtem a zenéjükbe. Aztán tavaly az új lemez első két előzetes dala (és a hozzájuk tartozó klipek) alapján: Antigone és Panta Rhei, egyből sokkalta jobban felkaptam a fejem rájuk. Mondtam is magamban, hogy nem teljesen ilyen zenére emlékszem […]
Tovább »
Bizonyára meglepően hangozhat a dark ambient berkeibe tévedt szak-avatatlan hallgató számára, hogy jellegzetes különbségek vannak a különböző formációk között. Joggal merülhet fel a részéről az a fajta véleményformálás, hogy bizony ez csak zörejek, morajlások kakofóniája. Viszont különleges fogások iránt fogékony hallgatók számára, akik kellő mélységet éreznek lelkük legbelső vonulataiban, hogy ezen zenei tájakon csemegézzenek egyértelműen […]
Tovább »
Régóta kallódó lemezként került a kezeim ügyébe az Argesh debütáló korongja. Sajnálatos módon fizikai formája már jó ideje lapult szótlanul a fiókom egy félreeső szegletében. Persze, amikor hozzám került a zenekar CD-je, szinte első hallásra beleszerelmesedtem, kívül-belül jól megforgattam, akárcsak egy olcsó vásári portékát, de amint beteljesült az álom hanyagul félredobtam, amely így megcsalatva várt […]
Tovább »
Az egyszemélyes „bandák” iránt mindig is volt bennem egy csodálat, mivel mindegyik hangszert úgy kell megszólaltatni, hogy még véletlenül se tűnjünk amatőrnek és ez nagy feladat. Általában a hálószobás black metal bandáknak a terepe ez a dolog, sokszor megkérdőjelezhető minőségben. Az ausztrál Brisbane városából származó Chris Anning azonban a vérgőzös deathgrind mellett tette le a […]
Tovább »
Előre le kell szögeznem: maximálisan elfogult vagyok a bandával szemben! A Monastery ifikorom egyik legmeghatározóbb bandája volt, köszönhetően az idén 30 éves Far From Christ debütáló lemeznek. Azt a kazettát rongyosra hallgattam, a léggitárjaim és légdobszerkóim szétzúztam miatta, a hangszálaim megfájdultak a sok hörgéstől. Abban az időben nagyon sok jó banda mozgolódott itthon: Extreme Deformity, […]
Tovább »
