Finnország, melodikus death/folk/black/power metal. Azt hiszem, ez a „recept” senkinek sem meglepő és nem hat újonnan, főleg ha az adott ország metal zenei életét és értékét nézzük. Finnország (de a többi skandináv országot is említhetném) megannyi nagy, fontos, alap, vagy akár klasszikusnak is nevezhető bandát bocsátott már a hallgatóság számára és valljuk be, ha a […]
Tovább »
Kifejezetten komoly varázsa van az életemben a felfedezésnek, a korábban meg nem élt érzések keresésének és ehhez kiváló helyet biztosít számomra a webzine. Mindig tudok hova fejlődni és végtelen sok anyaghoz férek hozzá, amikhez korábban nehéz lett volna legális keretek közt hozzájutnom. A látókör szélesedik, a világ változik, mégis néha úgy érzem, hogy egy-egy műfaj […]
Tovább »
Nem ismerem behatóan a zenei kiadók, forgalmazók világát, főleg az underground/extrém metál vonalon, de nagyon szimpatikus amit a Solitude Productions csinál. Feltételezem, hogy rajtuk kívül is van még ezernyi olyan kiadó, akik rengeteget tesznek nagyon kicsi, vagy semennyi haszonért cserébe az underground metál népszerűsítéséért, és adnak lehetőséget sok együttesnek a megjelenésre, természetesen nekik is respect. […]
Tovább »
Valószínűleg a Cannibal Corpse-on edződött death metal rajongók körberöhögnek, de nekem a death metalt anno az Amon Amarth vagy a korai In Flames jelentette. Előbbitől a The Crusade című albumukat hallgattam őrjöngve hónapokon keresztül, és nagyjából a Surtur Risingig követtem is a munkásságukat. Utóbbiaktól igazán a Come Clarity, Soundtrack to Your Escape vagy a Reroute […]
Tovább »
Mindig kifejezetten várom a Godz Ov War által küldött promós anyagokat, mert rengeteg régi sulis, mocskos death/black cuccot lehet közülük kikanalazni, épp ezért lepett meg igazán, amikor a sátán-halál-koponyák-vérfertőzött patkánymajmok és egyéb borítók között ráleltem egy meglehetősen szelídre, ami a Grieving zenekar bemutatkozását rejtette. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy itt semmi embergyűlölő aprítással […]
Tovább »
A valahol a death/doom-funeral doom határain szlalomozó Aphonic Threnody a stílusban megszokott átlag 5-7 éves ciklusokhoz képest igen termékeny együttesnek számít. 2012-es megalakulása óta egy EP-t, négy studióalbumot, és 3 split lemezt is letettek az asztalra. A 2013-as First Funeral és a következő évben megjelent When death comes személyes kedvenceim. Pár éve 2017 környékén amikor […]
Tovább »
Mikor a szerkesztőség átküldte az anyagot izgatott lettem, mert rég hallgattam black metált, de egy időben a műfaj rajongójának is mondhattam magam. Az extrém metál, ezen ágát a Children of Bodomon keresztül ismertem meg akiknek Something Wild című albumukat rongyosra hallgattam. Későbbi nagy kedvenceim voltak az Immortal, olyan mesterművekkel mint az Art The Heart Of […]
Tovább »
Manapság egyre többször találkozok olyan zenekarral, ami a black metalt próbálja ötvözni a doom metallal. Persze ez nem lenne újdonság, ha nem a hagyományosabb, időnként már-már stoner irányba csapó vonalról lenne szó. Sötét death/doomot elegyíteni még feketébb zenével nem nagy kunszt, de az emelkedettebb hangulatú tradicionális végzet bizony nehezen összeegyeztethető a fekete fémmel. Úgy tűnik […]
Tovább »
Kevés olyan zenekart ismerek, aminek olyan hányattatott sorsa lenne, mint az amerikai Hour Of 13-nak, de ennek ellenére mégis egy termékeny projektről beszélhetünk. Ez leginkább Chad Davisnek (Anu, Mountain Of Judgement, Olde, The Sabbathian, The Ritualist, Chains, Obscurae stb…) köszönhető, az elvetemült doom rajongónak, aki minden ízben elképzelése mellett, miszerint az Egyesült Államokban, ahol alapvetően […]
Tovább »
Nyolc percnél alig hosszabb merülésre csalogat a magyar Undersea Field háromszámos EP-je. A Blue három rövid szerzeménye a szeptember körül érkező Underwater Observer című nagylemez előfutáraként jelent meg, az utóbbin pedig tíz dal lesz hallható. A Föld nagy vizeinek titokzatos univerzuma rendre megihleti a zenészeket – elég csak az oly nagy népszerűségnek örvendő Chthulu-mítosz sötét […]
Tovább »
