Albumkritikák

after@all – A.C.I.D. (2001)

2000 és 2005 között a Miskolci Egyetemre jártam. Ez az időszak nagyjából egybe esett a városban ténykedő progresszív zenekarok „aranykorával”. Közülük három banda neve számomra szinte egybeforrt. Mai napig csak úgy emlegetem őket, mint a miskolci prog. rock/metal triumvirátus. Ők voltak az Eclipse, a Varso és az after@all. Legszorosabb kapcsolatba a Varso-val kerültem, lévén három […]

Tovább »

Them – Return to Hemmersmoor (2020)

Tagadhatatlan, hogy rengeteg banda tekinti (elsődleges) inspirációjának a Mercyful Fate és maga King Diamond rendkívül egyedi zene- és hangulatvilágát, nem véletlenül. És vannak olyan zenekarok is, akiket ez olyannyira megérint(ett), hogy tribute bandákat alapítottak, ezzel is ápolva a „Király” örökségét (ha már az elmúlt több mint 10 évben sajnos elég szűkös volt a Király diszkográfiája […]

Tovább »

Ockultist – Festering Wounds (2020)

Hallottatok már a fura nevű svéd Ockultist zenekarról? Nem? Akkor ez így van rendjén, illetve csak volt, mert a Festering Wounds érdemes arra, hogy változtasson ezen a tényen. A 2013 óta létező, sludge/death/doom szentháromságot éltető második nagylemeze ugyanis igencsak betalált, úgyhogy nem is sajnálom tőle a hasábokat még akkor sem, ha egy tavalyi kiadványról van […]

Tovább »

Damnation – Majesty In Degradation ’EP (2021)

Ha van létjogosultsága a magyar underground kontextusában a szupergroup kifejezésnek, akkor a tavaly nyáron alakult Damnation esetében bátran használhatjuk ezt a fogalmat. A makói bázisú ötöst Juhász János gitáros-dalszerző (ex-Thy Catafalque, Gort) alapította 2020 folyamán a magyar underground metal olyan tapasztalt zenészeivel, mint Szenti Árpád (Ahriman, Athame, Evil’s Tears,  Mörbid Carnage, Sentio Ergo Sum) dobos, Gáspár Péter (Gort) basszusgitáros, Forczek Ádám (Needless) szöveg/ének, és Bárány Tamás (Needless) gitáros. Megemlítendő a […]

Tovább »

Carcolh – The Life and Works of Death (2021)

Ezúttal nagy fába vágtam a fejszémet. Nem csupán azért, mert eddig nem hallottam a szóban forgó zenekarról, hanem azért is, mert nagyon kevés doom stílusú metal zenét hallgatok. Fogalmam sincs, miért alakult ez így, minden esetre az a néhány album, amit ismerek és szeretek – a műfaj igen széles palettáját figyelembe véve – igazi mesterműnek […]

Tovább »

Millstone – Isle (2021)

Aktuális lemezismertetőm tárgya ezúttal Oroszországból tette tiszteletét nálam, az Isle névre keresztelt újszülött megteremtője, a Millstone nevezetű zenekar ugyanis Szibériából, egészen pontosan Krasznojarszk városából indult hódító útjára. A lemezen átívelő koncepció által egy nagyon érdekes lemezzel van dolgunk, mivel magát az album címét, és a dalok témáját egyaránt a Lakott sziget című tudományos-fantasztikus regény ihlette. […]

Tovább »

Sing Sing – Életfogytig Rock ‘n Roll (1990)

A Sing Sing a ’90-es évek egyik legsikeresebb hazai dallamos hard rock zenekara volt. Dalaik a fiatalok életével, aktuális kisseb-nagyobb gondjaival, mint például a szerelem, bulik, katonaság témájával foglalkoztak. Dallam és legfőbbként gitárcentrikus zenéjükre tagadhatatlanul nagy hatással voltak a Skid Row, Bon Jovi, White Lion és a Dokken amerikai ízű hard rock zenéi. A zenekar 1988-89 környékén alakult meg […]

Tovább »

Zatrata – Zatrata (2020)

A borítóképet megpillantva azt hittem, hogy ismét olyan, fehérre meszelt arcú, hullasminkes „true” erdei harcosokkal akadtam össze, akik szónikus mészárlással kívánják leróni hódolatukat a nagyra becsült patás előtt. A borítón fekete-fehérben emberi bőrt lakmározó kecske láttán másfajta muzsikát nehéz lenne elképzelni. A boroszlói Zatrata zenéje kétségtelenül nem a szofisztikált fajta, azonban nem is black metal, amit az ötös […]

Tovább »

Vallendusk – Heralds of Strife (2021)

Manapság már nem lepődünk meg azon, hogy az észak jeges talajáról sarjadó fekete fémzene magjai egzotikus helyeken is gyökeret eresztettek, amik alapvetően nincsenek rajta az zenei arculat ismert, nemzetközi térképén. Az Indonézia, Jakarta városából származó Vallendusk esetében nem a melengető trópusi-varázs kényeztető érzésével, hanem sokkal inkább az anorák viseletével kell számolnunk. Ugyanis ezek a srácok […]

Tovább »

Thoth – From The Abyss Of Dungeons Of Darkness (2008)

Könnyű dolog papolni az előítéletességről és annak kerülendő mivoltáról, de az az igazság, hogy mindenkiben jelen van ez a tulajdonság, még bennem is. Ennek legkézenfekvőbb jele, hogy időnként egy-egy lemezt csupán a megjelenése miatt tologatok, halogatok, mivel valahogy nem várok tőle semmit. Pont ezért tud meglepetést okozni és hatalmasat ütni egy jól hangzó demó, vagy […]

Tovább »