Egy régi nagy szerelmem, Caspar David Friedrich (sok-sok doom és black metal lemezen futhattatok már össze vele) festő kellemesen nyomorúságos hangulatú festményével takarta el új lemezét a The Howling Void, ami nem más, mint az amerikai Ryan Wilson egyszemélyes vállalkozása. Igazán régi ismerősként tér vissza Ryan a Nightfall lemezzel, mivel […]
Tovább »
Fekete eső. Az biztos olyan, hogy néger gyerekek potyognak az égből – hát lehet szegénységi bizonyítvány, de első látásra pont ennyi ép gondolatom támadt az egyébként egészen világoskék esőcseppet ábrázoló lemezborítóra nézve. Illetve, hogy a zenekari logó, ami nagyon trükkösen épül fel, mert a B betű egy fordított R, na nem az orosz verzió, hanem […]
Tovább »
Általánosságban kijelenthető, hogy szeretem a népi metált, az oroszföldről származó folk metált különösen, a maga fennkölt, hideg szomorúságával. A Tatár Köztársaságból érkező Grai legújabb, Mlada (kb. szép, fiatal leány) című lemeze is nagyrészt a borongósabb, komorabb fajtából való, nem kell tehát a Korpiklaani féle dáridó vonulat megjelenésétől tartani. Ők is ezt állítják a promóciós levelükben, […]
Tovább »
Tolkien világa sok zenekart megihletett, ilyen-olyan formában. Akadnak, akik egész albumokat szentelnek a híres nyelvész-mesélő történeteinek megzenésítésére. Mások megelégednek azzal, ha a bandájukat egy, a tolkieni mitológiában szereplő hősről, vagy antihősről, illetve emblematikus helyszínről nevezik el. A francia Dungortheb az utóbbi kategóriába tartozik. A névválasztás miatt hajlamosak vagyunk egy prekoncepciót felállítani, miszerint biztos valami fantasy […]
Tovább »
A francia, Arcania úgy gondolom, hogy nem sok mindenkinek csenghet ismerősen. Én biztosan nem találkoztam még a nevükkel, habár a csapat már a 15. életévét tölti idén. Elnézve a diszkográfiát, az angers-i négyesfogat kijárta a klasszikus iskolát az elmúlt másfél dekádban. A két demo, egy élő felvétel, egy EP által felvezetett nagylemezes bemutatkozás számomra szimpatikus […]
Tovább »
Pont egy esős, borús, szomorkásan induló reggelen tettem be először lekagylózni az Edenian kettes sorszámú albumát. A jelenleg duó felállásban működő (a promófotón még négyen vannak) ukrán zenekar muzsikája pont passzolt is az akkori aktuális időjáráshoz. A cd-n 10 db szerzemény található összesen és egyik sem kúszik 6 perc alá. Ebben a stílusban mondjuk nem […]
Tovább »
Súlyos albumokat rengeteget hallottam már, de úgy gondolom, ez itt teljesen más távlatokat nyit és használ, kiforrottan, minőséget képviselve. Nem egy hétköznapi album, nem is igazán metal, rengeteg elemből építkezik, de közös metszéspontja a zaj és a kíméletlenség. Egyedül talán a Skullflower-hez (műfaj: apokalipszis), vagy a Khanate-hoz lehetne hasonlítani, bár előbbinél jóval kimunkáltabb és […]
Tovább »
A pofátlanul fiatalnak tűnő enyingi Prey zenekar – nyugodtan mondhatom – szinte a semmiből bukkant fel, ráadásul igencsak meggyőző teljesítménnyel. A banda nem tekint vissza hosszú múltra, hisz idén ősszel még mindössze három éve zenélnek ebben a formációban. Sőt, a jelenlegi felállásban majd csak 2015 tavaszán lesznek együtt három éve. A Mátyás Gábor – […]
Tovább »
Nem vagyok nagy heavy metal fan. Tizenéves koromban még faltam a klasszikus fém stílusában fogant lemezeket. Aztán szép lassan felnőttem… Zeneileg is. Ez persze nem azt jelenti, hogy alapból elutasítom a műfajt, hisz ha egy olyan heavy koronggal futok össze, ami megfog, akkor ugyanúgy tudok lelkesedni érte, mint mondjuk egy míves prog. albumért. És láss […]
Tovább »
Az indusztriál black / death bandák számomra mindig is érdekes halmazát képezték az extrém zenék világának. Egyrészt mondhatjuk azt, hogy az elektronika iszonyatosan messze áll a metaltól, szöges ellentéte mindennek, amit ez a vonal képvisel. Másrészt az is igaz, hogy kevés olyan zenei / hangkeltési eszköz létezik, ami képes ennyire zord, technokrata és szélsőséges miliőt […]
Tovább »
