Áron Andrást azaz Apey-t több zenekarból is ismerhetjük. Ott van például az újjáalakult Neck Sprain, ahol Leviék vele kezdték újra, meg a Kelly Hits The Blue Sky-ból és a Remembering the Steel nevű Pantera tribute éléről is lehet ismerni. Ő azonban nem elégedett meg ennyivel, s előbb szólóban, majd Apey and the Pea néven két ex-Remembering […]
Tovább »
Egyszer volt, hol nem volt, hozzám került egy nem túl bíztató nevű zenekar első albuma, a Nojev Let. Szerencsére az elmúlt néhány hasonló esetnél itt kicsit virágosabb a helyzet info terén, mert nekik még honlapjuk is van, nem úgy kell összevadászni róluk a kósza pletykákat. Szóval a Motherpig egy boszniai-horvát-mexikói formáció. A kezdet kezdete úgy […]
Tovább »
A Megadeth új albumát valami számomra is érthetetlen módon vártam, kíváncsi voltam mit tesz le a képzeletbeli asztalra Dave Mustaine és csapata. Azért is fura ez, mert igazság szerint a Cryptic Writings és az azt megelőző, Youthanasia meg a Countdown To Extinction albumokon kívül azért nem voltam oda a lemezeikért. A Cryptic/Countdown párost viszont klasszikusként […]
Tovább »
Az Odium Records úgy látszik, nagyon belehúzott az eddig „elnyomott” black metal zenészekkel kapcsolatban. A lengyel székhelyű Crepusculum eddig nem robbant ki az átlagos bandák tömegéből, viszont úgy ítélem meg, az Illuminatus névre keresztelt, 2013-as anyaguk nagy visszhangot verhet. Maga a banda 2003-tól lépett aktív státuszba. Főleg a hagyományos témákat favorizálják: sátánizmus, halál, ecetera, ecetera. […]
Tovább »
Igen kellemes egyveleget hozott nekem a postás minap, Emissaries of the Darkened Call – Three Nails in the Coffin of Humanity címmel fémjelezve. Hozzászoktam ahhoz, hogy egy banda kiadványáról írok, splittel pedig többnyire csak úgy találkoztam eddig, hogy két banda összedobott egy anyagot. Itt viszont kérem rögtön 3 előadó fröcsögi a sátáni gonoszságot. Haladjunk szépen akkor […]
Tovább »
Nem tudnám biztosan állítani azt, hogy pozitív a sok, manapság megjelenő Watain/Marduk egyvelegek kopija. Egyrészt természetesen jó dolog, hogy továbbra is megmarad a black metal szubkultúra, és haladnak a jobbnál jobb előadók, másrészt furcsa ez a rengeteg hasonló banda, már-már meg sem lehet őket egymástól különböztetni. Mindenesetre az Ars Macabra olasz csapata az idei, III […]
Tovább »
A mai menü egy érdekes egyveleg, ami sok éves tapasztalatból, dühből és elszántságból áll össze. A fő összetevők olyan zenészek, mint Phil Anselmo, aki a Panterával és a Downnal már beírta magát a rockzene terebélyesedő nagykönyvébe, hozzá társul Maziar Montazeri gitáros, aki eddig csak ismeretlen szólóalbumával (Marzi – The Need, 2001) és a […]
Tovább »
Bevallom őszintén, egy kicsit szkeptikusan fogadtam a hazai dUNA nevű banda anyagát, tekintettel a furcsa névválasztásra. Viszont annyira jól összeszedett volt a promószöveg a mailben, hogy adtam neki egy esélyt. Ugye mennyit számítanak ezek a dolgok!!! Az, hogy a banda 2005. óta létezik, és csak most jelenik meg bemutatkozó anyag (a demókat leszámítva), jól mutatja […]
Tovább »
A Nílus vizének utolsó párszáz vontatott kilométerét vér és gyűlölködés szegélyezi, már az első civilizációk létrejötte óta. A vallási harcok tűzszüneteiben az etnikai eltérések keltette feszültségek emelnek barikádokat az utcákra. Többé-kevésbé folyamatosan forrong a felszín, mint Izland alatt a mély. Miről érdemes hát énekelni egy ilyen országban? Természetesen arról, amiről a kairói Sand Aura is […]
Tovább »
Kevés olyan csapat mozgolódik kicsiny hazánkban, akik ennyire jól (ki)használják a legnagyobb videomegosztó kínálta lehetőségeket, mint az egri betyárok! Mekkora már ez a régi vágású filmhíradó, ami a Kerekes Band negyedik nagylemezét, a Folklore Man-t vezette föl! Erre mondják, hogy kreatív, ötletes, humoros, és kellemesen nosztalgikus érzéseket vált ki az emberből. Ezek a jelzők illenek […]
Tovább »
