Kevés olyan csapat mozgolódik kicsiny hazánkban, akik ennyire jól (ki)használják a legnagyobb videomegosztó kínálta lehetőségeket, mint az egri betyárok! Mekkora már ez a régi vágású filmhíradó, ami a Kerekes Band negyedik nagylemezét, a Folklore Man-t vezette föl! Erre mondják, hogy kreatív, ötletes, humoros, és kellemesen nosztalgikus érzéseket vált ki az emberből. Ezek a jelzők illenek […]
Tovább »
Érdekes demóval ( EP-nek van címezve, de azt túlzásnak érzem) hozott össze a sors, mondhatni közhelyesen, méghozzá az amerikai James Owen egyszemélyes projektjének, az Endless Voidnak második kiadványával. Igencsak megnehezítette a recenzió elkészítését a modern technikától valószínűleg irtózó zenész, mivel az égvilágon semmilyen információt nem oszt meg sem magáról, sem az általa működtetett […]
Tovább »
A death metal sohasem tartozott a legszélesebb köröket megmozgató stílusok közé, ha a könnyűzenei trendek széles palettáját nézzük, és ez a megállapítás még inkább igaznak bizonyul, ha az adott zenekar gondolatainak közlésére az adott stíluson belül ezt egyfajta ipari hatások köntösébe öltözteti. Nem egy sűrűn járt ösvény, abban már biztosak lehetünk. Mégis, a fent megnevezett […]
Tovább »
Hazánkat továbbra is a black metal színtérben érzem a legerősebbnek a fémzenei porondon. A Tormentor jóvoltából eme nemes műfaj kikovácsolásában eleve előkelő szerep jutott nekünk, aztán Csihar Attila norvég érdekeltsége csak tovább emelte a fényét az országnak. Hanem aztán mit mondhatunk az utánpótlásról? Hát jobbnál jobb csapatok állnak csatasorba idehaza napjainkban. Ezeknek a kiváló formációknak egyike […]
Tovább »
Mostanában reneszánszát éli a thrash metal. Sorra bukkannak fel frissebb hordák az amcsiknál és Európa-szerte is eme olykor megmosolyogtató külsőségeket sem nélkülöző stílusban, köztük csomó igen minőségi is (Bonded By Blood, Havok, Lost Society, Evile, Suicidal Angels, Fueled By Fire, Warbringer, Thrashfire pl.). De a nagy öregek közül is néhányan (Exodus, Kreator, Testament, Overkill, Sodom, […]
Tovább »
Nem értem miért hiszi úgy sok zenekar, hogy művészetük akkor tud leginkább kiteljesedni, ha jó hosszú dalokkal pakolják tele aktuális lemezüket… Nyilván előfordul, hogy meg tudják tölteni tartalommal ezeket a monstrumokat, de gyakoribb az ellenkezője. És szerintem az se mindegy, hogy melyik stílus képviselője az adott banda. Az atmoszférikus, lassan építkező műfajok esetében indokoltabbnak vélem […]
Tovább »
Az Alice In Chains visszatérésének igencsak örültem annak idején. A 2009-es Black Gives Way To Blue lemez szintem igencsak erősre sikerült. Azóta is rendszeresen előkerül, főképp az olyan fogós daloknak köszönhetően, mint a címadó, a Looking in a View vagy a Check My Brain. A PeCsás koncert pedig ugyancsak kellemes emlékként él bennem. Aztán teltek […]
Tovább »
Bár a nickem szerint én is öregfiú vagyok, annyira mégsem, hogy a maga idejében, azaz pályafutásuk kezdetén hallhattam volna a Black Sabbath-ot zenélni. Sőt, első találkozásom a bandával nem közvetlen volt, hanem áttételes. Egész pontosan a Faith No More zseniális The Real Thing című albumán szereplő War Pigs feldolgozás volt az első tapasztalásom BS téren. […]
Tovább »
2013 a nagy öregek éveként fog bevonulni a rock/metal nagykönyvébe. Hisz két olyan stílusalapító zenekar is új lemezzel jelentkezett, akiktől talán még a legmerészebbek sem vártak már semmit. Az egyik a Deep Purple, a másik meg a Black Sabbath. Sajnos a tavalyi év végén elhunyt minden idők egyik legnagyobb billentyűse, dalszerzője, Jon Lord, így a […]
Tovább »
Földi életünk legjobban várt felsírásunk utáni szakaszában egyik legmegerőltetőbb, legnagyobb kihívást, és ezzel együtt a legjelentősebb buktatókat is magában rejtő feladatunk a jó és a rossz történések közötti határvonalat megtalálni, ép bőrrel, elmével, lélekkel megúszva megélni a rajta való átkeléseket. És ezzel minden nap szembesülnünk kell a nem várt végig. Olykor nem is értjük a […]
Tovább »
