2006-ban négy fiatal talján legény, megunva Genova utcáinak astfaltillatos zaját elhatározta, hogy megtölti azt élettel, egy saját maguk által megalkotott világ leheletének hangjával. Meglehetősen nagyváros lévén, találtak is maguknak olyan szabad helyet, ahová nem hallatszódott be a többi ötven itt székelő fémszívű zenekar gyakorlása, így hamar neki is láttak a dalírásnak. Egy év múlva már […]
Tovább »
Atmoszférikus funeral doom metal. Aki most akárcsak késztetést is érzett némi szemöldökráncolásra, kérem, hagyja el ezt az írást… Minőségi funeral doom (Esoteric, Evoken, Ahab, Skepticism, Thergothon stb.), ha erre számítasz, ismét a további böngészést ajánlom más zenekarok után, mert itt sem neked játszanak az alig egy éves múltra visszatekintő amerikai srácok. A produkcióért […]
Tovább »
Egyre gyakrabban találkozni azzal a jelenséggel, hogy a zenei műfajok alműfajokra tagolódnak, és ennek a jelenségnek fölöttébb látványos alanya a death metal. Hogy ez jó vagy rossz dolog, azt persze nehéz lenne megítélni, de tény, hogy az eredeti régi értelmezés szerint (a kialakulásakor még a black bandákat is death metalnak hívták) ma már kevés csapat […]
Tovább »
Egyre jobban idegesítenek a mozgalmas zenék. Ha finoman akartam volna fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy egyre nehezebb olyan mozgalmas zenét írni bárkinek is, ami nálam valódi izgalmakat képes okozni. Ma délelőtt a Hangpróbán a Phobia tavalyi lemezét ellenőriztem, ami az ezen cikk tárgyát képező zene totális ellentéte. Az beütött rendesen, de erős a gyanúm, hogy […]
Tovább »
Immáron harmadik lemezéhez érkezett az argentin Estampida zenekar, akik a melodikus death és thrash metal zászlaját tűzték ki hajójukra, bár ez mennyire felel meg a valóságnak, magam sem tudom. Külön-külön egyikhez sem sorolnám amit a srácok művelnek, a melódiákra várnunk kell, death hangulat sehol nincs, a piszkos thrash meg gondolom a tempó miatt ragadt rájuk. […]
Tovább »
Nem választott magának egyszerű stílust az olasz Bergamo városból származó Soulphureus zenekar, akik 2009 óta léteznek, de a bemutatkozásig 2012-ig kellett várniuk. A zene black/death metal és azért nem egyszerű, mert ebben a fura vegyületben kevés kimagasló szerzeményt lehet hallani. Én például a korai Dissection lemezeken kívül nem sok említésre méltót ismerek. A 90-es években […]
Tovább »
Valahol távol, a nagytestvéreknél a téli hidegben pár orosz fiatal elhatározta, hogy tüzet gyújtanak elvtársaik szívében, méghozzá a svédek által világra hozott melodikus death metál segítségével. Egyéni véleményem, hogy a stílust utolérte a nu metált is elkaszált végzet, miszerint olyan sablonokba zárta magát, amiből nem lehetett újító szándékkal kiszabadulni. Persze nincs lefutva a kör, […]
Tovább »
Az 1973-as Diósgyőri Popfesztivál idilli, békebeli képsoraival kezdődik a legendás gitáros/dalszerző életéről szóló, hiánypótló kiadvány. 1952.09.15. – 1987.09.23. Ezek a sarokszámai Bencsik Sándor (akit leginkább csak Samunak, vagy Samukának hívtak barátai, kollégái) rövid, de tartalmas földi pályafutásának. A P. Mobil, majd a P. Box alapítója, a honi hard rock gitározás stílusteremtő atyja, akinek játéka legalább […]
Tovább »
Na most lehet utálni a Load/ReLoad párost, de az tagadhatatlan, hogy az énekstílus, amit Hetfield azokon a lemezeken használt, sokakra volt hatással. Miért ezzel a mondattal indítottam az ukrán Dimicandum bemutatkozó lemezének recenzióját? Biztos kitaláltátok! Igen, ott a pont! A banda gitáros/énekese, Roman Semenchuk is a Hetfieldiánus iskola képviselője. Pedig egy piszok fiatal srácról van […]
Tovább »
Érdekes időnként szláv bandák lemezeiről írni, mivel a ciril betűk erősen zavarba képesek hozni, annak ellenére, hogy kölyökként én még tanultam oroszt az általánosban. Itt tulajdonképpen arról volt szó, hogy egy ukrán banda orosz nyelven alkot, de a honlapjukon a dalcímeket angolul teszik közre, én meg kínlódjak… Nálam általában pozitívan szokott csapódni az amatőrség bája, […]
Tovább »
