Albumkritikák

Ahab – The Giant – 2012

Határozottan érdekes élmény úgy írni az Ahab új lemezéről, hogy közben Evoken szól. Ez segít felfedezni a két anyag nagyfokú hasonlóságát és különbségeit is.  Az Ahab Hermann Melville világhírű regénye, a Moby Dick egyik szereplője, Ahab kapitány neve alapján keresztelkedett, és zenei inspirációikat is a tenger és a nagy bálna szolgáltatja. 2004-es megalakulásuk óta három lemezt […]

Tovább »

Agalloch – Faustian Echoes EP – 2012

    Nagyon rég volt már 1997, amikor az oregoni Agalloch első kiadása megjelent, a zenében viszont az idő semmivé tűnik, nem bír semmilyen jelentőséggel. Régóta követem figyelemmel a banda kiadásait, ugyanis egyedi, a természet rezdüléseire és változásaira kiélezett zenéjük mindig el tudott varázsolni. Sokféleképp kategorizálták már az ő produktumaikat, hallottam post-rock/metaltól az epikus black metalig […]

Tovább »

Withdrawn – The Strongest Will – 2012

A bordeaux-i Withdrawn elementális energiákat rejt zenéjében. Pofátlanul lényegre törő muzsika ez kérem, nagyon tetszetős megoldásokkal, és még attól is jobb album design-al.  A formáció 2002-ben látta meg a napvilágot, Franciaország déli csücskében. Lobogójukra dinamikus death metal-t tűztek, némi black metal hatással. A mostanság divatos, sötét, ám kellőképp művészi stílust választották a booklethez, illetve a […]

Tovább »

Flamedrop – Burn Every Clue – 2012

Némiképp szégyenkezve jelentkezem ezzel a kritikával csak most, mivel a mosonmagyaróvári Flamedrop zenekar promo-lemeze már egy ideje megérkezett hozzám, és a „nem volt rá időm” kifogás is elég nevetségesen hat, mikor összesen kettő számról kell nyilatkozni, illetve az egyik instrumentális verziójáról. És mivel a fiúk nem is a hazai funeral doom mezőnyt szélesítik, azt se […]

Tovább »

The Flower Kings – Banks of Eden – 2012

A Flower Kings név annyira adta volna magát egy, a hippi-korszakban tevékenykedő banda számára, hogy csak na! Pedig a svéd „Virágkirályok” jóval a „Szeretkezz, ne háborúzz!” jeligét hirdető, woodstock-i nemzedék „kihalása”/felnőtté válása után alakult meg. Egész pontosan 1994-ben, amikor is megjelent a zenekar frontemberének, Roine Stoltnak, The Flower King címre hallgató szólólemeze, amit a srácok […]

Tovább »

Naer Mataron – ΖΗΤΩ Ο ΘΑΝΑΤΟΣ (Long Life Death) – 2012

Ahogy végigtekintettem a CD-hez mellékelt Bio infót, illetve szemeimet legeltettem a teljesen black metal hangulatot árasztó zenekari promófotón, úgy éreztem, ez az, ami hatalmasat fog szólni, ha megnyomom a „lejátszás” gombot. Ütött is, csak nem úgy, ahogy én azt vártam. Adva van egy görög black metal banda, akik 1994 óta tevékenykednek, és hátuk mögött hagytak […]

Tovább »

Avven – Kastalija – 2011

A nosztalgia csodákra képes; olyan elfeledett élményeket hoz elő a hét lakat alatt porosodó emlékek tulipános ládájából, amikről már azt hittük, hogy régen elvesztek. Csodás érzés, persze csak akkor, ha a felidézett régmúltból csupán kellemes képek röppennek elő. Mert a rosszakat próbáljuk meg végleg kitörölni, vagy ha az nem lehetséges, legalább felülírni megannyi széppel. Ez […]

Tovább »

No Return – Inner Madness – 2012

Nincs visszatérés! Vagy mégis?     A 23 éve létező francia thrash/death horda hosszú tevékenysége folyamán összesen 8 teljes albumot tudhat magáénak, ezt az időszakot komoly hullámvölgyek és tagcserék jellemezték, mára csak egyetlen eredeti tag maradt a zenekarban, méghozzá a gitáros, Alain Clement. Új énekes debütál jelen korongon is (már az ötödik dalnok), ami igencsak jót […]

Tovább »

Shattered Destiny – Fragments – 2012

Hidegháború. A múltunk ezen feszült, kétpólusú hangulatát megélők, vagy az azt csupán a tankönyvekből szorgalmasan tanulók is pontosan tudják, hogy mit jelent. Ám mára már csak történelem. És hogy mennyire életképes a hajdanán elképzelhetetlen orosz-amerikai barátság, azt remélem a Shattered Destiny is bizonyítja majd azzal, hogy éveken át szolgáltatja a thrash alapú heavy fémzenét a […]

Tovább »

Vorpal Nomad – Hyperborea – 2012

Felhúzom a szemöldököm, kalapot emelek, meghajolok, és még ha derékfájás lesz is a vége befejezem a mozdulatsort és földig hajolok a Vorpal Nomad lelkesedése előtt. Nem semmi elszántság kell ahhoz, hogy egy Bogotából induló fiatal zenekar Magyarországot célozza meg, mint szóba jöhető terjeszkedési terület. No nem áltatom magamat, biztosan számos európai ország olvashat mostanában lemezkritikát […]

Tovább »