Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
Épp a nemrég bezsebelt lemezeimet nézegettem, amikor nem túl műértő (de azért lelkes) párommal egy lassan szokássá váló játékot játszottunk. Ez úgy működik, hogy ő kibontja a csomagot, felmutatja az albumot és én rávágom, hogy milyen stílust, vonalat képvisel. Ezt ugye utána ellenőrizzük, mivel rendszerint random választom a kiadványokat. Büszkén állíthatom, hogy 90%-os pontosságú borítókép […]
Tovább »
Több, mint egy tucat lemezzel kopogtatott nemrég a postás, melyek között akadnak frissebb, régebbi anyagok, úgyhogy nem panaszkodhatok hallgatni valóra. Különösebb előzetes ismeretek nélkül szeretek nekivágni az ilyen csomagoknak, mert annál nagyobb a meglepetés, ha valami nagyon beüt és nem kell terápiás foglalkozásokra járnom az esetleges csalódások végett sem. Egy amolyan “nyúljunk a doboz mélyére […]
Tovább »
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy mi a funeral doom zsáner titka, miben rejlik számomra a szépsége és különlegessége, akkor azt a választ adnám az illetőnek, hogy a megannyi fémzenei műfaj közül talán ez az egyik, amelyik sajátosságainak köszönhetően a legsokrétűbb érzelmi bombát tudja a hallgató arcába ejteni. Benyomások és hangulatok széles skáláját tudja megidézni a […]
Tovább »
Hihetetlen sokrétűek vagyunk mi, emberek. Van, aki esővizet iszik és örül, ha meleg étel éri a gyomrát, mások pedig kimustrált bébifókák forralt könnyseppjei felett párolt habosított kengurucombbal múlatják az idejüket. Ugyanez igaz minden téren, még az elfoglaltsát tekintetében is. Míg egyesek unatkoznak és egész nap zenei híreket keresgélnek, lemezeket hallgatnak meg és zsibbasztó kritikákat írnak, […]
Tovább »
A norvég Dødheimsgard 1994-ben alakult, és egészen az 1996-os Monumental Possession lemezükig bezárólag stílusilag a black metal második hullámát erősítették. Azonban az 1998-ban megjelent rendkívül vad és technikás kislemezükkel (Satanic Art) egy új korszak köszöntött be a banda életébe, ugyanis ekkor mutatkoztak az első jelei extrém experimentalizmusuknak. Ezt követő évben került kiadásra a mára már […]
Tovább »
Robert Lowe szerintem a világ egyik legnagyobb metal torka, aki a Solitude Aeturnusban járatta csúcsra sajátos stílusát, majd másodvirágzását élte a szintén visszatérő Candlemassban. Hogy annak idején mi váltotta ki közte és a banda között a kenyértörést, azt nem tudom pontosan, panasz volt mindkét oldalról, de sajnálatos tény, hogy sem a zenekar, sem az énekes […]
Tovább »
Már vártam a Slowmesh új, márciusban megjelent III. című (és számú) lemezét. Néhány héttel-hónappal korábban egy változatos felállású négyes koncertjén hallottam őket is, élőben. A műsorba már az új lemezről is becsempésztek dalokat, és azok kifejezetten jól szóltak a repertoárban. Úgy tűnt, megismerem a banda színének egy újabb árnyalatát – és ebben nem tévedtem. A […]
Tovább »
Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]
Tovább »
A német Eisenkult (magyarul: “Vaskultusz”) hátteréről viszonylag keveset tudni. A legkonkrétabb amit elmondhatunk, hogy első lemezüket 2020-ban adták ki a szintén német Purity Through Fire kiadó gondozásában – akik mellett azóta is kitartottak, ezzel harmadik nagylemezüket megjelentetve. Érdekesség még, hogy tagjaik anonim módon kifejezetten tevékenyek a német underground black metal körökben, tagjaik más zenekaroknak mint […]
Tovább »
