Albumkritikák

Atomic – Separate Races (1996, 2018)

Nemrég olvashattak és hallhattak a Fémforgács oldalait forgatók miskolci Atomic thrash banda harmadik, igazán jól sikerült lemezről Krisz jóvoltából. Sőt, a lemez kapcsán Szilágyi Tamással is rögzített egy beszélgetést. Az új lemez híre, a beharangozó klip arra inspirált, hogy az előásott kincsek rovatunkban a kultikus banda második lemezét tegyem a lejátszóba. A maga korában, a […]

Tovább »

The Hellfreaks – Pitch Black Sunset (2023)

The Hellfreaks - Pitch Black Sunset

A The Hellfreaks eddig a zenei látóhatárom horizontján volt. Tudtam a bandáról, nagyjából sejtettem az irányvonalat is, de igazából nem emlékszem, hogy egyetlen dalt is hallottam volna korábban. Aztán amikor a csapat gitárosa, Jozzy (lásd még Toxic Twins Project, LiveLifeHard,  ex-Wendigo, ex-Leander Rising, stb.) a rádióműsorom vendégeként a stúdióban járt, és a klipes Hit Me […]

Tovább »

Mirador – The Azrael Tales (2005)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Judas Iscariot – Heavens In Flames (1999 & 2023)

A Judas Iscariot neve mára abszolút elválaszthatatlan az “USBM” (a black metal Egyesült Államokbeli vonala) jelzőtől. Idén a Moribound Records védjegye alatt, viszonylag egy hosszabb periódus után, a legendás amerikai egyszemélyes banda ötödik nagylemezének újrakiadásának apropójából szerettem volna készíteni egy albumismertetőt. A raw black metal egyik klasszikusa, a Heavens In Flames, elsőként a francia End […]

Tovább »

Thousand Vision Mist – Journey To Ascension And The Loss Of Tomorrow (2017)

Furcsa kapcsolatban élek én és a marylandi doom metal, melyet papírforma szerint imádnom kellene, de valahogy ritkán visz rá a lélek arra, hogy elmerüljek ebben a jelenleg is egészséges méretekben működő közeghez. Ha doom metal, akkor vagy valami nagyon sötét, vagy némi pátosz az, amire leginkább vágyok, az amerikaiak pedig ettől független útvonalon mozognak. Szárazabb, […]

Tovább »

Stardust – Kingdom of Illusion (2023)

Június 16-án, azaz holnap jelenik meg a Stardust friss, második albuma a Frontiers gondozásában. Noha a stílus a dallamos rock/metal, ill. AOR általában nem a Fémforgács jellemző profilja, mégis kaptam arra lehetőséget, hogy albumajánlót írjak – és ennek magyarázata következik most. Merem állítani, hogy széles palettán sok, angol nyelven előadó hazai banda érdemes a nemzetközi […]

Tovább »

Thantifaxath – Hive Mind Narcosis (2023)

A zseniális, mára már klasszikusnak számító Francisco de Goya 1798-ban készítette el Boszorkányok repülése című festményét, mely egy hat részes sorozat darabjaként került a közönség elé. A sorozat több darabja is díszített már metal kiadványt, azonban ez a kép pont jelentése miatt a kevésbé népszerűek közé tartozik. Míg az alkotások többsége erőteljesen a horrorra, népi […]

Tovább »

Tenhi – Valkama (2023)

A homályba burkolt természetre ereszkedő melankolikus tónusokat, a hagyományt, miszticizmust ötvöző finn Tenhi a neo-folk egyik megkerülhetetlen formációjává nőtte ki magát fennállásának közel harminc éve alatt. A  banda neve “vént” vagy “sámánt” jelent, ami teljes mértékben tükrözi a zenekar hitvallását. Az együttest  Tyko Saarikko gitáros/énekes alapította 1996-ban, akihez később csatlakozott Ilmari Issakainen. Noha a lemezeiken […]

Tovább »

Amaka Hahina – Aheah Saergathan! (2002)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Perseveres – Flooding The Void (2023)

Elkap engem sokszor az az érzés, hogy ennek az egésznek nincsen semmi értelme. Ennek a színdarabnak, amit mi naponta előadunk az utcákon, munkahelyeken, stb. Nincsen se vége, se eleje. Megszeretném érteni, de nem tudom. Vannak olyan időszakok, amikor elgondolkodok azon, hogy a mindennap újrainduló mókuskerék, ami egyre inkább csak gyorsul mi cél felé visz minket. […]

Tovább »