A Passenger a banda harmadik lemeze. 2003-as Mechanical Spin Phenomena és a 2004-es The Audio Injected Soul lemezek is tetszettek, de talán ez sikerült a legjobban a három közül. Hallani a folyamatos fejlődést a bandában, és az énekes váltást is jól vészelték át, kiválóan teljesít az új énekes. A változás talán a ma oly divatos, […]
Tovább »
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy francia újságíró, Frederic Slama, aki élt halt kedvenc zenei stílusáért, a felnőtt orientált rockért (AOR). Úgy érezte, hogy belső inditatásai nem találnak kiteljesedésre szakmájában, ezért az Egyesült Államokba költözött és létrehozott egy nagyszabású zenei projektet, amiben hírneves és kevéssé ismert muzsikusok segítségével közzé tehette gondolatait, álmait, vágyait. […]
Tovább »
Nem könnyű elfogultság nélkül írni, hiszen ez talán az utolsó munkája a tragikus véget ért Dimebagnek. Mindenesetre érdekes kísérlet ez a lemez, nagyon jó dalokkal és, ha lenne igazság a földön, élőben is élvezhetnénk. Nem lehet nem észrevenni, hogy több nótában (Arizona Rivers, Get Outta My Life) is a Cowboys from hell-éra riffjei köszönnek vissza […]
Tovább »
A bluesrock régóta szerves része az egyetemes zenei kultúrának. Olyan előadók alkottak maradandó értéket ebben a műfajban, mint Jimmy Hendrix, az ír Rory Gallagher, aztán Eric Clapton, Johnny Winter, John Lee Hooker, Peter Green, Stevie Ray Vaughn vagy éppen Joe Bonamassa. Európa is – ha nem is túl nagy számban, de – kinevelt néhány ismert, […]
Tovább »
A Kopjafa nemrégiben öltött alakot a hazai underground sűrű ködében. Semmilyen információm nincs a zenekar felől, a lemezgráfiai ismeretem is elég homályos ezesetben. Elméletileg van egy tavalyelőtti Kopjafa promom, de nem akarok félrevezetni senkit, mert nem adnám a karom azon anyag hitelességéért. Alább pedig a 2006-os Eszmélés demot fogom ismertetni. A Kopjafa elég egyedi stílust […]
Tovább »
Vintersorg, azaz Andreas Hedlund nevét manapság nem könnyű feladat elkerülni az északi zenék kedvelőinek, ugyanis szinte évente felbukkan egy-egy újabb project vagy zenekar, amelynek ő áll a hátterében. Elég csak a folk metalt játszó Otygra vagy a darkosabb Havayothra gondolni, de az eddig egy albummal bíró progresszívabb Cronian, Waterclime illetve a thrashes Fission is az […]
Tovább »
A gyöngyösi Beyond nem tévedés 1982 (!) óta zenél együtt. Azonban még ennek ismeretében is előfordulhat, hogy egynéhány olvasó nem találkozhatott még a veterán thrash banda nevével. A zenekar elég kósza pályát járt be, a Clawfinger hatására 10 éven keresztül hanyagolták az eredeti vonalat és más irányba eveztek. 2006 környékén azonban újra felizzott bennük a […]
Tovább »
Egyre inkább az az érzésem, hogy egy új műfaj kezd meghonosodni hazánk metal színtérén belül, úgy gondolom legfőképp a tengerentúli hatások következtében. Az elegyet nem tudnám pontosan megnevezni, mert annyira nem vagyok járatos a témában, de az biztos, hogy az említett új műfaj a punk/hardcore/grind stílusok keveréke. Tehát Magyarországon efféle oligopol helyzetben levő zenekarok bontogatják […]
Tovább »
Komoly várakozás előzte meg részemről az új Amon Amarth albumot, melyet csak növelt az ízelítőként közzétett „Cry of the Black Birds” és „Runes to My Memory” nóták meghallgatása. A svéd viking metalosok hatodik nagylemeze végül „With Oden On Our Side” címmel látott napvilágot a Metal Blade Records gondozásában, és előre leszögezem, hogy eddigi legjobb lemezüket […]
Tovább »
A The Legion 1999-ben látta meg először a sötétséget, alapítói: David Svartz, Rikard Kottelin, Anne Marek és a Mardukban is megforduló Emil Dragutinovic. A svéd banda két nagylemezt hozott össze azóta, tavaly a Revocation-t, 2003-ban pedig az Unseen to Creation-t. Rajtam kívüleső körülmény miatt most ez utóbbi nagylemez kerül bemutatásra. A The Legion zenéje a […]
Tovább »
