Finnországban a legtöbb az egy főre jutó metal bandák száma. Nem utolsó sorban az országok boldogságszintjének a felmérésében is rendre az élen szoktak végezni. Nem tudom van-e összefüggés a kettő között, de mindenesetre elgondolkodtató. A Blood Chalice tovább öregbíti a finnek metal históriáját, mégpedig az extrém oldalát. 2015-ben alakultak Por városában, rögtön rá egy évre […]
Tovább »
Portland városa számos kiváló bandának a szülőhelyévé vált az utóbbi bő tíz évben. Ez különösen igaz az extrémebb műfajokra, azon belül is a death metal-ra. Ebbe a reneszánszba valamilyen szinten beletartozik a Weregoat is, de ők inkább már különcnek számítanak, leginkább stílusuknak és koncepciójuknak köszönhető mindez. 2009-ben alakultak és a black/death metal oltára előtt fogadtak […]
Tovább »
Nagyon ritkán hallgatok thrash metalt, pedig igazán sosem volt bajom a műfajjal. Egyszerűen az az eszköztár, amit használ, jellemzően szűkös számomra, nem tud hosszú távon lekötni. Azzal viszont, hogy már nem születnek kellően erős lemezek a műfajban, mindenképp tudnék vitatkozni. Általában a kísérletezősebb, crossover és progresszív, esetleg technikás vonalat keresem a friss megjelenések között, de […]
Tovább »
Emlékszem, mikor 2012. március végén/április elején a Sabaton hivatalosan is bejelentette, amit addig még csak sejteni sem nagyon lehetett: négy tag (Oskar Montelius – gitár, Rikard Sundén – gitár, Daniel Mullback – dobok és Daniel Myhr – billentyűs hangszerek) kivált a bandából. Akkoriban ez hidegzuhanyként érte a rajongókat (köztük engem is), mivel előjele nem igazán […]
Tovább »
A punk és a black metal több ponton is hasonlít egymásra, még ha első ránézésre ez nem is olyan nyilvánvaló. Mindkettő favorizálja a primitív zenei megvalósítást, elvégre a punk általában három, a black metal meg két akkordot használ a legtöbbször. Közös ellenséget is sikerült találniuk, név szerint a modern társadalmi berendezkedést, amit mindkét szcéna mélyen […]
Tovább »
Még egy 2021-es cikkemben mutattam be nektek az Ornamentos Del Mideo nevű atmoszférikus funeral doom metal projektet, ahol azzal nyitottam, hogy a multihangszeres Angel minden volt már, csak akaszott ember nem az ungerground zenei színtéren. Számos stílus, hatás áll mögötte, de úgy gondoltam, most végre megtalálta a helyét. Feltűnését azonnal lereagálta a Solitude Productions is, […]
Tovább »
A 2016 óta aktív Esoctrilihum egy kifejezetten nehezen körülírható, de nagyon jellegzetes stílust képviselő egyszemélyes banda Franciaországból. Az extrémek közt is kiemelkedően extrém módon, az avant-garde határait feszegetve a pszichedelikus black metal és a progresszív death metal egyvelege, illetve az utóbbi évek lemezein egyre jellemzően, ambient elemek jellemzik az Esoctrilihum hangzásvilágát. Az évek alatt sikerült […]
Tovább »
Nincs szörnyűbb halála annál egy zenekarnak, amikor belelaposodik, belesimul a saját stílusába. Forgatja annak sablonjait, menetrendszerűen kiadja a rajongóknak a kötelező nagylemezt és jól meg is turnéztatja, hogy legalább fesztiválidőben ne kelljen az asszonnyal maradni otthon. A másik lehetőség az, hogy semmivel sem elégszik meg egy csapat és mindig keresi fejlődésének, tökéletesedésének útját. Szó se […]
Tovább »
Nem ismeretlen az az élethelyzet, amikor a két nagyobb tesó elhomályosítja a kisebbet. Ez jutott az eszembe amikor az argentin metal színtérre gondoltam, nincs könnyű dolguk ugyanis két igazi behemót fogja őket közre. Itt természetesen Brazíliára és Chilére gondoltam. Ezek az országok fáradhatatlanul ontják magukból a jobb vagy rosszabb produkciókat. A Massacred talán egy jó […]
Tovább »
Néhány évvel ezelőtt nagy hatást gyakorolt rám az amerikai Mizmor, amikor Yodh című második lemezével konkrétan egy feketelyuk belsejébe száműzte a lelkemet, legalábbis a hallgatás idejére vonatkozóan. A.L.N. azóta kiadta a nagyszerű Cairn lemezt, ami azért mérsékeltebb hatását tekintve, idén pedig a Myopia című, Thouval közös anyagával varázsolta el a hipnotikus erejű zenék szerelmeseit. Mert […]
Tovább »
