Tavaly kerültem kapcsolatba a Németországban élő Sivák házaspár Isn’t névre hallgató projektjével. Akkorra már két ötszámos EP-t (Heartless és Nightfall) jelentettek meg és mutatták meg magukat. A második anyag volt már akkor is az igazi kiindulópont, hiszen azon már Márti hangján szólaltak meg a dalok. Ahogy az előző ismertetőben is írtam, az az anyag már […]
Tovább »
Szégyen és gyalázat, de eddigi írásaim során a Bog Body kivételével szinte egyáltalán nem nyúltam a sludgehoz. Pedig ez is egy olyan zsáner, amiben sok örömömet szoktam lelni. Mindehhez persze jócskán hozzátartozik az a tény is, hogy ezen az oldalon van egy doompápa és az ő írásait mindig élvezet olvasni, így nem is veszem el […]
Tovább »
A jelen recenzió tárgyát képező finn Remains of Destruction 2020-ban alakult power/heavy metalt játszó banda. A számomra ismeretlen tagokból álló zenekar néhány kislemez után, idén május végén adta ki bemutatkozó nagylemezét, a New Dawn-t az Inverse Records jóvoltából. Finn banda révén nem igazán volt aggodalmam afelől, hogy nem lesz minőségi az, amit hallok majd és […]
Tovább »
Szóval a minap értesültem arról a tényről, hogy nincs igazán minőségi, szakszerű és a dolgok mélyére ható írás pornogrind témában. A pornogrind résznél magamra ismertem, ugyanis már egy jó ideje benne vagyok a sűrűjében a dolognak. Minőségi írás…hát az egy másik sztori, mindenesetre mégis itt vagyok a képernyő előtt és verem. Mármint a klaviatúrát. Mivel […]
Tovább »
Egy röpke három éves szünetet követően rukkolt elő negyedik nagylemezével Nottingham fehér ruhás és szivárványos dizájnos pszichedelikus / progresszív rock / “hamis” gospel bandája, a Church of the Cosmic Skull. A There Is No Time-ban kisebb-nagyobb változtatások révén változtattak az eddigi “slágerírós” formulájukon, aminek következtében egy kevésbé riffelős és lassabban kibontakozó alkotás született. A Church […]
Tovább »
Max Svalgard és dobosa Danny Piselli ugyan a debütáló albumát készül kiadni Sublation néven, ám korántsem ez az első randijuk albumok terén. Még 2008-ban alakították meg a Fisthammer névre hallgató együttesüket, ahol melléjük szegődött Mike és Doug Sabolick, akik az A Life Once Lost-ból lehetnek ismerősek a jól informáltak körében. Ez az a brigád, amelyik […]
Tovább »
Utoljára 2016-ban találkoztam a Goatpsalm nevű formációval, akik igazán kétes emlékeket hagytak bennem. Első körben dark ambient, másodsorban funeral doomként maradtak meg, akik végtelen kísérletezési szándékuk mellett nem igazán tudtak meggyőzni arról, hogy érdemes őket újra elővennem. Tehetségük, zenei elszántságuk iránt nem voltak kétségeim, így visszaolvasva az akkori lemezkritikát, de maga a Downstream című anyaguk […]
Tovább »
A teljes tanácstalanság uralkodott bennem, amikor először végighallgattam a mexikói Yaotl Mictlan harmadik nagylemezét, ami Sagrada Tierra Del Jaguar címmel érkezett meg még 2020-ben. Ennek oka az, hogy rendszerint hallgatáskor megjelenő képeket vizionálok, érzelmeket keresek egy-egy kiadványt illetően, a Yaotl viszont annyira idegennek, távolinak hatott, hogy nagyon megnehezítette a dolgomat. Nem azért, mert rossz, sőt, […]
Tovább »
Finnországban a legtöbb az egy főre jutó metal bandák száma. Nem utolsó sorban az országok boldogságszintjének a felmérésében is rendre az élen szoktak végezni. Nem tudom van-e összefüggés a kettő között, de mindenesetre elgondolkodtató. A Blood Chalice tovább öregbíti a finnek metal históriáját, mégpedig az extrém oldalát. 2015-ben alakultak Por városában, rögtön rá egy évre […]
Tovább »
Portland városa számos kiváló bandának a szülőhelyévé vált az utóbbi bő tíz évben. Ez különösen igaz az extrémebb műfajokra, azon belül is a death metal-ra. Ebbe a reneszánszba valamilyen szinten beletartozik a Weregoat is, de ők inkább már különcnek számítanak, leginkább stílusuknak és koncepciójuknak köszönhető mindez. 2009-ben alakultak és a black/death metal oltára előtt fogadtak […]
Tovább »
