Albumkritikák

Adaestuo – Purge Of The Night Cloack [EP] (2022)

A 2014-ben alakult Adaestuo sajátos zenei elképzelésekkel rendelkező csapat, ez már önmagában egy üdvözítő tény. Bőven elférne a fekete fém berkein belül a több kísérletezős, egyedi hangzásvilággal rendelkező banda. Nemzetközi csapatról lévén szó nem kis logisztikai feladat összehangolni az ötleteket, magát a zenét formába önteni meg talán még nehezebb, pláne akkor, ha az egyik tag, […]

Tovább »

Grima – Frostbitten (2022)

Grima, a dermedt csöndbe száműzött fagyott világ árnyaiból kibontakozó fekete fém zenekarok egyik feltörekvő képviselője. A zenekart  2014-ben megalapító Vilhelm (ének, gitár) és Morbius (gitár) tagok Szibéria szülöttei. Egy olyan földé, amit mítoszok, sötét mesék, zord tájak és a szélsőségek uralnak. Ebben a termékeny termőföldben megeredt éj-fekete mag sarja igen termékenynek bizonyult. Eddigi fennállásuk óta négy […]

Tovább »

Voimaton – Profane Vestige (2022)

Nekem ebben az évszakban a death metal szokott a legjobban esni, nem tudom miért, de valahogy ez a stílus illik a legjobban a fülledt, gusztustalan időhöz. Az amerikai Voimaton származásukkal ellentétes módon egy finn név mellett tette le a voksát, amelynek a jelentése erőtlen. Rögtön felfelé kunkorodott a szemöldököm, nem is kicsit. Egy ilyen atom […]

Tovább »

Arcanist – Hyperborea (2022)

Régóta kóstolgatom, szagolgatom a dunegon synth, dark ambient világát, ami egyfelől nagyon érdekel, de valahogy sosem tudtam teljes egészében kiélvezni. Ennek leginkább a türelmetlenségem, gitárfüggőségem lehet az oka, mert ugye a metalhoz szokott fül azonnal a feszességet keresi a zenében, miközben ez a műfaj szerintem csak a fagyos hullámokat, a katakombák belsejében megáporodott levegő lassú […]

Tovább »

Esperfall – Act I – Origins in Darkness (2022)

A budapesti illetőségű Esperfall 2016-ban alakult és eddig két EP-t tudhatott magáénak (A Leap of Faith-2018, The Leaf Legacy-2019), melyeken már lefektették a zenei koncepciójuk alapjait: szimfonikus, epikus, melodikus dallamokkal operáló heavy/power/death metal, elsődlegesen női énekkel (tiszta, hörgés, károgás) és férfi hörgéssel/károgással megtámogatott vokálok. Mindezt hallhatóan minőségi mércével prezentálva (elég csak az olyan számokra gondolni, […]

Tovább »

Parish – Parish (2022)

A 70-es évek végére a klasszikusnak nevezhető hard rock témakörök kifulladtak, a progresszió elindult a hangszeres fenegyerekek kihangsúlyozásának irányába, míg mások az egyre fokozódó agresszióra, polgárpukkasztásra tették fel az életüket, legalábbis az általános médiától egyre távolabb jutó, úgynevezett metal világban. Ebben a környezetben alakult ki a híressé vált, hatalmas utóéletet kiváltott NWOBHM mozgalom, ami pár […]

Tovább »

Grailknights – Muscle Bound for Glory (2022)

A német Grailknights-ot valamikor 2008-ban ismertem meg, mielőtt egy krakkói Sabaton-koncertre menve láttam, hogy ők lesznek az egyik vendégbanda. Mivel szeretem egy-egy koncert előtt megismerni az elő- és vendégzenekarokat, így meghallgattam, milyen zenét játszanak, valamint az addigi három lemezüket (Alliance-2008, Return to Castle Grailskull-2006, Across the Galaxy-2004). Már ezen albumcímekből sem nehéz kitalálni, hogy milyen […]

Tovább »

Horns & Hooves – I Am The Skel Messiah (2022)

Mindig értékelem az olyan bandák erőfeszítéseit, akik megpróbálják valamilyen úton-módon a gyökereiket beépíteni a zenéjükbe. Elég csak a skandináv vagy a görög black metal sajátos hangzására gondolni. A Horns & Hooves egy ilyen bandának számít. 2013-ban, Brooklyn betondzsungelének a kanálisaiból jöttek elő, akárcsak azok a bizonyos mutáns teknősök. 2016-os demo-juk már tartalmazott olyan elemeket, amik […]

Tovább »

Spiritus Mortis – The Great Seal (2022)

2016-ban jelentkezett utoljára nagylemezzel a finn tradicionális doom matuzsálem, a Spiritus Mortis. Ezt az évszámot könnyen megjegyeztem, mivel a Hangpróbán sok érv és ellenérv felvetült az egyébként nagyszerű The Year Is One kapcsán, amit egyesek az évtized doom lemezének tekintenek, míg másokat kevésbé hatott meg. Meglepő módon ezúttal az ellentábort gazdagítottam és a véleményem gyökeresen […]

Tovább »

Solemn Ceremony – Demise (2022)

Ausztráliát egyértelműen nem sorolhatjuk a tipikus doom nagyhatalmak közé, pedig egész pofás kis élet zajlik a kontinensen a műfaj tekintetében. Igaz, könnyen meg is számolhatjuk azokat a csapatokat, melyek visszhangja hozzánk is el tudott érni. Számomra ilyen a The Wizar’d kissé morbid hangulatú tradicionális heavy/doom lemezeivel, hatalmas lehetőségnek tartom a Born For Burning projektet sajnálatos […]

Tovább »