Előző kritikám bandájával, az Unconventional Disruption-nel egyidős a német Spheron legénysége, szóval alapvetően egy fiatal zenekarról beszélünk. A 2008-ig Immanuel Cunt néven ténykedő Spheron 2008-ban egy demót, 2010-ben egy EP-t (To Dissect Paper) készített, majd befészkeltek az Iguana stúdióba (Imperium Dekadenz, Necrophagist, Deadborn…) Christopher Brandes producerrel, hogy rögzítsék bemutatkozó nagylemezüket, az Ecstasy of God-ot. Egy […]
Tovább »
A melodeath irányzatot azt hiszem nem szükséges bemutatni. Hacsak nem a Fürge Ujjak hasábjain jelenik meg az írás, ugye… Ha azt mondom, hogy 90-es évekbeli In Flames, At the Gates, Dark Tranquillity, akkor gondolom, mindenki fülében lila szappanbuborékként csillog a hörgésbe oltott dallamos ének, a technikás gitárszólók, a szinti ágyon nemesedő agresszió és a feszes […]
Tovább »
Mivel korai kezdés volt és melóból mentem nyílegyenesen a bulira, így az estét nyitó román Decease-ből az uccsó kb. 10 percet sikerült elkapni. A pőre death/thrash-ben utazó csapat már nem lehet annyira ismeretlen nálunk sem, írtam korábban a ‘forgács hasábjain az albumukról. Itt élőben is hozták a szintet, már amennyire a rövidke idő alatt meg […]
Tovább »
Martyr Lucifer gyakran vendég nálunk, mivel egyrészt nagyon sok formációban aktív, másrészt kiváló énekes, harmadrészt egy közvetlen szimpatikus arc. Az első anyag, amit hallhattam tőle az az egykoron underground körökben elég jó sikereket elért Hortus Animae nevű olasz csapat három lemezét egyesítő box set volt. A H.A. egy csomó turnét futott, nagy bandákkal egy színpadon zenélt együtt […]
Tovább »
A 2007-ben Milánóban alakult csapat a Meshuggah, Oceano, Ion Dissonance, Despised Icon, Gojira zenekarokat sorolta fel hatásként, és valóban nem sokat tévedhet az ember, amikor az előbb említett bandák által megpróbálja elképzelni a Unconventional Disruption zeneiségét… A 2009-es öt dalt tartalmazó In a Life of Death to Nothing demójuk után idén június 12-én debütáltak a […]
Tovább »
Rég írtam már – és itt akár pontot is tehetnék – olyan zenekarról, aminek volt saját honlapja az érdeklődő kíváncsiságát kielégítő információkkal, képekkel és mindennel, ami kell. Az igazat megvallva amikor kis belefülelés után lecsaptam a Dismal Faith zenekar anyagára, meggyőződésem volt, hogy ez most másképp lesz, mivel kifejezetten olyan muzsikának tűnt, ami megtalálja az […]
Tovább »
A Satyricon ezúttal alaposan feladta a leckét. Mármint nekem… Nálam mondjuk érdekes a képlet, mivel az Age Of Nero-val ismertem meg a bandát, de aztán szépen szorgalmasan végigfüleltem az évek során minden lemezüket. Ezek után azt a megállapítást tettem, hogy számomra ez a banda azon kevesek egyike, ahol maximálisan stabil színvonalat lehet észlelni, legyen az […]
Tovább »
A funeral doom műfajjal (is) eléggé később ismerkedtem meg, ahogy még egy pár extrém metal műfajjal, így az ilyen zenék feldolgozása terén inkább a 70-es évek elvont kísérletei nyújtanak számomra támaszt, illetve adnak segítséget, amikor kategóriák, stílusok megállapítására merészkedek. A régebbi forgácsolók, most valószínű nevetnek, mert pontosan tudják, hogy mire is gondolok. A funeral doomnak […]
Tovább »
Bár ez a kiadvány két évvel ezelőtt jelent meg, a legendáknak emlékművet állító posztumusz alkotások mellett nem illik szó nélkül elmenni. Természetesen Seth Putnam még életben volt, amikor a Wearing Out Our Welcome felvételei zajlottak, de az album piacra dobását már nem érte meg – ami, tudtommal, talán meg sem történt volna, ha hősünket el nem […]
Tovább »
Álmomban sem mertem volna gondolni, hogy ez a fiatalokból álló ukrán banda, a Deathember Flower zenéje mennyire megosztja a bennem kialakult összképet miután először, másodszor, és természetesen sokadjára is meghallgattam a lemezüket. Nehezemre is esik bevallani, hogy miután jó párszor végigpróbáltam a szokásos ismerkedési köröket a zenekarral, valahogy hallgatás közben leült a zenéjük és nálam […]
Tovább »
