Bár a Stygian Shadows Fodor Lászlójának volt egy olyan kijelentése, hogy a black metal, mint műfaj nem tűr meg semmiféle egyéb stíluskiegészítést (tehát post, atmoszférikus vagy akár progresszív), és ebben van valami, azért én a könnyebb behatárolhatóság kedvéért mégis odatennék egyet… Az ezelőtti Altar Of Plagues lemezről is írtam, és ha ilyen színvonalon szállítja az […]
Tovább »
Idei évben meglehetősen beleerősített a Budapest Park a súlyosabb muzsikák terén is. Volt itt ugye egy Karnivool koncert (az auszi brigád ráadásul először járt Magyarországon!), aztán elhozták nekünk a Big Four egyik legendás képviselőjét, az Anthraxet, akik ugyancsak emlékezetes koncit adtak (9000Sanyi írt is róla beszámolót), most pedig a new school hardcore egyik legjobbján, a […]
Tovább »
Mielőtt még valaki hangos örömujjongásba kezdene, gyorsan lehűtöm a kedélyeket: nem, ez nem az új Pandemonium album! Hanem a lengyel (bizonyos körökben kultikusnak számító) brigád 1994-es bemutatkozó lemezének újrakiadása. De nem az a fajta, ami újrakevert, felturbózott, korszerűsített hangzást kapott. Ez esetben az Old Temple érintetlenül hagyta a soundot, viszont kibővítette a szövegkönyvet, azáltal, hogy […]
Tovább »
Szeged „hirős” város, ahogyan azt a mondás is tartja. Múltja, jelene és nevezetességei és természetesen kulturális élete miatt is méltán emelkedik ki megannyi nagy magyar város közül. Azt pedig már egyenesen felbecsülhetetlen kincs, hogy bármerre is jár-kel az ember a városban egy igazi nyüzsgő életbe csöppen bele az egyszeri látogató. Természetesen a kulturális élet mit […]
Tovább »
Nagyon közel áll hozzám a rendszerben való gondolkodás, talán a szakmámból adódóan, mert nem tudom kihagyni egy-egy lemez, banda stílusának kategorizálását. A modern időkben azonban, amikor konkrétan semmi új nincs már a nap alatt, csak a stílusok vad kevergetése és hol sikeres, hol emberiség ellen elkövetett bűnnel felérő egymásba erőszakolása tartja mozgásban a fémzene […]
Tovább »
Azt hiszem legkevésbé sem nevezhetnénk korlátoltnak a kanadai kettőst, név szerint Sébastien „Roby” Robitaille énekes, gitáros, mindenest és Luc Gaulin dobos, billentyűst. Ők ketten működtetik a 90-es évek óta elég komoly underground sikereket elért progresszív metalos Moonlyght zenekart és a kellően fagyos hangulató black metal formációt, a Sorcier Des Glacest. Mindkét zenekar igényes […]
Tovább »
Az Anthrax-re igazából a John Bush érában kattantam rá, de hazudnék, ha azt mondanám, a korábbi munkásságuk hidege hagyott. No, most a helyzet az, hogy annak idején, a Joey vissza, John el, aztán vissza, Dan Nelson, aztán mégse, John és újra Joey kavarás kicsit sok volt, kezdtem is elveszteni a hitemet a fonállal együtt, hogy lesz […]
Tovább »
A Krakkóban székelő Dormant Ordeal bemutatkozó nagylemeze relatíve sokat váratott magára. Hisz a banda nem 2-3 éve alakult, hanem még 2005-ben. Azóta letettek három demo felvételt az asztalra, idén márciusban pedig kihozták debütáló stúdióalbumukat. Mikor megláttam az It Rains, It Pours borítóját őszintén szólva nem olyan zenére számítottam, mint amilyet végül is kaptam. A külsőségek […]
Tovább »
Négy év után megint életjelt adott magáról az intstrumentális post-metal színtér egyik vezető csapata, a Pelican. Tavaly is megjelent ugyan egy négyszámos EP-jük Ataraxa/Taraxis címmel, ízelítőnek már az sem volt rossz, és mint ahogy azt már szintén megszokhattuk tőlük, kislemez után nem kell sokat várni egy teljes stúdióalbumra sem. Ezúttal sincs másképp. Az Immutable Dusk-ot hallgatva az […]
Tovább »
A fura énekhangok nagy rajongója vagyok. Az egyenhangok ellensége vagyok. Lehet egy ének profi, hatalmas erejű, 100%-ban pontos hangtanilag, technikailag, ha nem hordoz valami minimális plussz élt, számomra az átlagnak számít. Egyszer egy ismerősöm mondta: „Egy jó énekhang nem ott kezdődik, hogy nem hamis.” Igaza volt, sőt, továbbfejtem: „Egy ének nem attól jó, hogy nem […]
Tovább »
