.A FEZEN történetének eddigi legnagyobb durranásának minden kétséget kizáróan a Deep Purple felléptetése bizonyult. Többször járt ugyan már hazánkban az idén 45 éves hard-rock alapcsapat, de Székesfehérvár eddig kimaradt nekik. Ian Gillanék érdekelték a legtöbb embert, ők mozgatták meg a legnagyobb tömeget; kicsik és nagyok, fiatalok és idősek egyaránt kíváncsiak voltak a bandára, amelyiktől az […]
Tovább »
Kezdjük az időjárással: maradt a második napra is a ragyogó napsütés és a 40 fok meleg, esőnek a legcsekélyebb veszélye sem fenyegette a fesztivált. Ezt én igazából nem is bántam; legyen csak végig csapadékmentes az időjárás, ha már szabadtéri buliról van szó. Sajnos azonban elég balszerencsésen indult számomra a második nap; olyan szinten elhúzódott a […]
Tovább »
Első fejezet: Theomorphic Defectiveness Sűrű sötétség ereszkedik le az égből, magával hozva a halál orrfacsaró, furcsa módon mégis bársonyos bűzét. Minden fény kihunyt, nincsenek lámpák, mécsesek, se gyertyák, a gyermekek szeméből is eltűnt a láng, mely a szebb jövő reményével kecsegtette a mindennapoktól beszürkült őseiket. Sötét lett, amilyen még nem volt. Az élő szövetek […]
Tovább »
Az első napon nemcsak a program lett izmosabb, hanem az ismerősök is megszaporodtak. Rögtön a Road koncertjén bele is botlottam néhányba. 🙂 A domoszlói brigád szekere nagyon jól fut mostanában, sokan fedezték fel őket maguknak, amelyhez minden bizonnyal a zenekar rajongóbarát húzása (szándékosan nyomott áron adják a cd-jüket) is hozzájárult. A Kalinka Nagyszínpad előtt is […]
Tovább »
Réges rég véget értek azok a bájos nyolcvanas évek, eltűnt a koszos, mocskos thrash metal is, ahogy minden műfajnak előbb-utóbb, lejárt az ideje. De mivel a remake láz évtizedét és a klasszikusok meggyalázásának lázas tevékenységét éljük át nap mint nap, ezért szükségszerűen visszatért a köztudatba ez az igazán soha meg nem szűnt szörnyeteg. […]
Tovább »
Amikor először volt szerencsém Space Mirrorst hallgatni, azt mondtam: hát ez meg mi a nyavalya??? Azt sem mondhatnám, hogy túl kellemes élmény volt, de a szokásos történet esett meg… Muszáj volt újra meghallgatnom. Azóta a groteszkségével, elvontságával belopta magát a szívembe, nem mellesleg Alisa kisasszony mostanra egész neves zenészgárdát toborzott maga köré. A zenekar jelenleg […]
Tovább »
A metal világban 3 útirány van: nagyot robbantani a karrier elején és utána nyomni a reset gombot, vagy eleve csak füstölögni és eltűnni a feledés homályában. A harmadik út talán a legnehezebb és a kedvencem is egyben: a lassú fejlődés, érlelődés útja, ahol a végeredmény egy profi, kikezdhetetlen produkció. Ha mindeközben a […]
Tovább »
Jövő évben lép nagykorba a fesztivál, amihez minden bizonnyal készülnek valami igazi nagy dobással a szervezők. Mondjuk nagy dobásokból eddig sem szenvedhettek hiányt a „fezenezők”; Székesfehérvár legkomolyabb nyári fesztiválja ugyanis olyan nagyobb neveket hozott el eddig, mint pl. Machine Head, Therapy?, Dream Theater, Paradise Lost, Kreator, Sepultura, Uriah Heep vagy a Rhapsody Of Fire. Idénre […]
Tovább »
Kicsit sarkítva és teljes mértékben szubjektíve számomra a post-rock is az a műfaj, amiből ha hallottál egyetlen lemezt, olyan, mintha az összest hallottad volna. Az instrumentális post-rock albumokra pedig még hatványozottabban igaz ez az önkényes megállapítás. Hisz vannak bevett formulák, hangzatok, harmóniák, akkordbontások, panelek, amik mentén a legtöbb banda a zeneszerzést végzi. Nyilván ez szinte […]
Tovább »
Remélem mindenki emlékszik még Doogie White and La Paz Granite című lemezére – sőt, sokan azóta is rendszeresen hallgatják -, amit itt ajánlottam az olvasók figyelmébe! Ezért talán nem is kellene most lefutnom a „honnan jöttek, kik is ők” kötelező körét. Aki kihagyta, vagy csupán felelevenítené és nem lusta kattintani egyet, az megnézheti, ha meg […]
Tovább »
