Dantalion egyike a pokol 72 fő démonának, aki több arccal is rendelkezik, melyek férfi és női részekből is áll. A középkorig visszavezethető leírásokból az is kiderül róla, hogy kezében egy könyvet tart, amibe meg van írva az emberek összes gondolata, amit kedvére fellapozhat. Az ő nevét választotta visszatérő albumának címéül a német Koroded, akik a […]
Tovább »
Viszonylag gyakran dobok be hangpróbán a ringbe olyan avantgárd zenekarokat, amikről én magam úgy ítélem meg, hogy még az ép ész korlátain belül mozognak és befogadható, amit művelnek, aztán kiderül, hogy tévedtem. Van viszont egy határ, amit ugyan elég kevés zenekar tud/akar/mer átlépni, de amiről amondó vagyok, hogy ezt megtartom magamnak. Na erre ékes példa […]
Tovább »
Ezt a lemezt hallgatva kissé hihetetlennek érzem, hogy immár pontosan húsz évvel ezelőtt készült el, noha pont ez a szép kerek évforduló az oka annak, hogy most ismertetőt írok róla. Mielőtt nagyon belemennék a dologba, azért meg kell említeni, hogy a banda soha nem talált fel semmiféle új stílust vagy műfajt. Kezdetben Old Lady Drivers […]
Tovább »
Ez az origamis dal győzött meg arról, hogy el kell vállalnom az olasz Hypnotheticall második lemezének kritizálását. Nem titok, hogy az általam az év leginkább várt albuma papírmadaras borítóba van csomagolva, úgyhogy kíváncsi voltam milyen lehet egy olyan korong, amit origamis klippel vezetnek fel. És aminek szintén találhatók papírszárnyasok a borítóján. És kifejezetten biztató volt […]
Tovább »
Az olasz – de leginkább itáliai – zenei élet állóvize a legkevésbé sem nevezhető nyugodtnak. Felszínét folyamatosan hatalmas és néhol több emeletes habok övezik, és egyre csak nagyobb, s nagyobb hullámok ostromolják. – Sohasem lehet tudni, hogy mi történik a mélyben. – A fent nevezett zenekar is ebben a hatalmas hullámoktól tarkított, megnyugodni képtelen víztömegben […]
Tovább »
Nem írom le a grunge szót, mert tisztelem ennyire Kurt Cobain hagyatékát, emlékét. Kurt Cobain utálta a grungeot. Én szeretem a grungeot, és szeretem a Nirvanát is. Legfőképpen ezt a lemezt, melynek egyik érdekessége az, hogy elkészülte után két évig kábé a kutya sem volt rá kíváncsi. Miután a Nevermind meghozta a triónak a hatalmas […]
Tovább »
A ’92 óta létező lengyel trió nem sokat szarozott: idén kapásból két teljes albummal, plusz egy EP-vel rukkoltak elő. Ebből most a Rzeczpospolita Czartowska (esküszöm, most írtam le utoljára ezt a rohadt címet) albumról írok. A korong úgy indul, mintha valami Einstürzende Neubauten lemez került volna a lejátszóba, de az ipari zörejeket követően hamar befémesedik […]
Tovább »
Néha eljátszom azzal, hogy a zenekarnév alapján megpróbálom belőni a stílust és a nemzetiséget, és ez az esetek nagy részében be is jön. Na, nem ilyen volt az Osoka, amiről leginkább valami japán iskolásmetálra asszociáltam, gondolom Oszaka miatt, de ez elég téves nyom. Az Osoka ugyanis orosz, és mindent csinál, csak vidám zenét nem, ahogy […]
Tovább »
A Hex egy egész friss formáció, lévén 2011-ben alakult. Ehhez képest jó gyorsan megadatott a svéd ötösnek a debütáló nagylemez elkészítése. Hogy ez minek köszönhető, nem tudnám megmondani. Laikusként azt gondolom, hogy egy zenekar vagy azért jut ilyen hamar lemezszerződéshez, mert ismert arcokból áll/erős kapcsolati tőkével rendelkezik, vagy egy aktuálisan futó trendet lovagol meg, vagy […]
Tovább »
Ahogy az eleven gyerek a magyarázkodását kezdi, amikor nekifeszül a „Hogyan törött el a virágcserép?” kérdés elfogadhatónak vélt megválaszolásának, miszerint „Az úgy kezdődött, hogy…”, én is elég távolról futok neki a feladatnak. A szerkesztőségbe érkezett promóciós hörgő-morgó lemezek között finnyásan kutakodva először a szemem akadt meg a szürke – piros borítón, ami mint egy konzervdobozból […]
Tovább »
