Az új Jex Thoth lemezről már elmondtam a véleményem, amire a koncert csak ráerősített. De erről később. A hosszú hétvége miatti családlátogatásról hazaesve szinte indulhattam is a Trafik klubba. Sietés, parkolóhely keresgélés, ami persze nem volt egyszerű, majd kiadós séta után megnyugvás, mert még így is korán érkeztem. A jó órás csúszásnak köszönhetően a miskolci […]
Tovább »
Ha körültekintünk, és tüzetesen figyeljük a jó pár évtizeddel ezelőtti tendenciákat, akkor nem kell még oly’ szakavatottnak sem lennünk, hogy feltűnjön: a kimagasló és/vagy professzionális teljesítményeket nyújtó fémzenék – itt az összes stílust beleértve – főként az európai, és észak-amerikai országok kulturális, zenei terméke volt. A stílus világszintű terjedése pedig előrevetítette, hogy ez az állapot […]
Tovább »
Még fel sem ocsúdtam a Spock’s Beard frenetikus koncertjéből, máris egy újabb progresszív pionyír tette tiszteletét az A38-on a közép-európai régió talán legkiemelkedőbb prog. rock csapatának személyében. A Riverside is szeret kis hazánkba járni, immár harmadik alkalommal jelentkeztek be hozzánk, most éppen Shrines Of New Generation Slaves című aktuális albumuk turnéjának apropójából. Volt némi para […]
Tovább »
Vaskos csomagot hozott nekem legutóbb a postás a recenzióra váró lemezek közül, a kavalkádból elsőként a német Chaos Invocation lemeznek estem neki pár előzetes fülelgetésnek köszönhetően. A halálbrigád 2004-ben látta meg a napvilágot és a Black Mirror Hours még csak a második nagylemezük (az In Bloodline with the Snake c. lemezzel debütáltak 2009-ben). Nem […]
Tovább »
Solitude Productions. Azt hiszem, ez a név ma már elég sokat elárul arról, mire is számíthatunk az éppen birtokunkba kaparintott zenei produkcióról. Ez a kiadó gondozza a 2003-ban még Evander Sinque (E.S.) egyszemélyes projektjeként indult Who Dies In Siberian Slush nevű, mára komplett zenekarrá formálódott társaság lemezeit is, akik immár másodjára szabadítják a világra depresszióval […]
Tovább »
Bahon kolléga is kifejtette nemrég, hogy Olaszországban bizony nagy mozgolódás tapasztalható metal fronton. Én is több tucat talján banda lemezéről írtam már ismertetőt. Ezek között voltak nagyon jó, jó, közepes, és gyenge eresztések is. De olyan embert próbáló produkcióhoz eddig még nem volt szerencsém (vagy inkább szerencsétlenségem?), mint a Psychofagist harmadik stúdióalbuma. A Songs of […]
Tovább »
Néha előfordul (illetve szinte mindig), hogy egy gyorsan lepontozott lemez pár hét múlva már mást ér ítélet szempontjából. Az akkori Hangpróba körben ennek az anyagnak odasütöttem a 10-est, és továbbra is kiváló nálam, csak közben kijött az új Altar of Plagues és a Massemord, amiket viszont azért valamelyest jobbnak éreztem hirtelenjében a finnek új lemezénél. […]
Tovább »
Miért is vágtam bele az olasz Septem bemutatkozó lemezének bemutatásába? Először is, mert tetszett a borító. Nem szokványos sem a kivitelezés mikéntje, sem a kidolgozás mélysége, sem pedig a témája. Legalább addig el tudok merengeni rajta, ameddig pörög a korong a lestrapált lejátszómban. És mint azt a sikertelen hódításaink konklúziójaként már megtanulhattuk (a sikeresek […]
Tovább »
Az I Told U egy elég friss banda, nagyjából két éves. A mohácsi csapat projektként indult. A tagok közül a mára megboldogult Solar Scream (pedig de jó kis zenekar volt) gitáros énekese, Harich Gábor volt ismerős. Harek itt is ugyanazon a poszton játszik, így mindenképp örültem, amikor megkeresett, hogy mutassuk be „elsőszülöttjüket”, ami A Nívó címet kapta […]
Tovább »
Sokszor merül fel az a kérdés, hogy mikor van egy zenekar a csúcson… Amikor a szakma által legjobbnak ítélt lemezt kiadják, vagy amikor a legnagyobb népszerűségnek örvendenek. Nos affelől kétség nincs, hogy ha a szakmai szempontokat vesszük alapul, akkor a Metallica a Master of Puppets után volt a csúcson. Ha a lemezeladást, és a giga-koncerteket, akkor […]
Tovább »
