Az előző rész tartalmából: a Trolldom bemutatkozó lemeze(i) nagy nehezen, majd 15 évvel megírásuk után látták csak meg az undorító napvilágot. Az első 2016-os demo az Av gudablod röd… már adhatott egy kis ízelítőt abból, hogy mi vár ránk a jövőben. Sötétség és fagy lepte be a bolygót, a végtelen világűr magánya költözött a lelkekbe, […]
Tovább »
Egyedül bolyongunk egy sötét erdő közepén, fényszennyezésnek nyoma sincs, egyetlen támpontunk a csillagos égbolt. Valahányszor feltekintünk feleszmélhetünk arra, hogy mennyire molekulányik vagyunk az univerzumban. A bolygó ahol élünk egy alig látható porszem egy félreeső csillagrendszer félreeső pontján. Ha tényleg belegondol egy kicsit az egyszerű ember, hogy mennyire nem számít, átértékelheti fontossági sorrendjét. Minden probléma amivel […]
Tovább »
Akármennyire is próbálkozok, töröm a fejem de nem tudok a német black metal-nak arcot adni. A germánokra jellemző szikár, nyers, erőszakos riffek hol jelentkeznek, hol nem, ez egy olyan entitás amelyik folyton változtatja az alakját és kiszámíthatatlan. Majdhogynem mindegyik országnak megvan a saját stílusa amit egy idő után felismer a bejáratott fülű feketeségre szomjazó hallgató. […]
Tovább »
A majd 30 éve aktív Dark Funeral a black metal svéd ágának egyik biztos és sziklaszilárd tagja. A név számomra teljesen egybeforrt black metal stabil és kiegyensúlyozott formájának képével, avagy ők egyértelműen egyike azon bandáknak akik az idők alatt teljesen azonosultak a “ha nem romlott el, ne javítsd meg” mottóval. Valóban, stílusuk gyakorlatilag érdemben semmit […]
Tovább »
A Svájcból származó Icare a zenei stílusok közül éppen a grindcore és a post-black metal mellett dobta nem létező lándzsáját. Mondanom sem kell, hogy nem mindennapi keveredése ez a stílusoknak. A post-black metal múltba révedő merengései, cipőbámuló maszatlolása keveredik a hiperaktív és dühös grindcore-al. Önmagában már ez felkeltette az érdeklődésem a banda iránt, aztán megláttam, […]
Tovább »
Mindenképp elismerem az egyediségét, de sokakkal ellentétben engem sosem vonzott igazán a keleti kutúra. Nem lettes anime rajongó, kimaradt a Pokemon és alapvetően rengeteg szokással, hagyománnyal nem tudok szimpatizálni, főleg Japánt illetően. Ugyanakkor a szigetországnak is van egy olyan aspektusa, ami közelebb áll hozzám, ez pedig a horrorhoz való szintén egyedi hozzáállásuk. Persze sosem szórakoztatott […]
Tovább »
A lengyel black metal színtér az egyik kedvenceim közé tartozik. Számos arcát jelenítik meg a fekete fémnek: a depresszív érfelvágós albumoktól kezdve a skandináv stíluson át egészen az koponyákat betörő war metal-ig. Mindezen felül mindig tudnak egy rájuk a leginkább jellemző komorságot belevinni szerzeményeikbe, az erre a térségre jellemző depresszió és melankólia szinte mindig megjelenik. […]
Tovább »
Santhir the Archmage: ez bizony egy menő zenekarnév lenne, de ehelyett be kell érnünk egy művésznévvel, ami mögött csak az ismeretlenség áll. Persze azért nem teljesen, mert ez a sötét figura idepottyantotta nekünk Vaina nevű projektjét, melynek most a második nagylemezét sikerült bezsebelnem. Ez a korong a tökéletes példa arra, hogy legtöbbször a felfedezés öröméért […]
Tovább »
Svájc és black metal… Samael, Hellhammer és Celtic Frost. Körülbelül szerintem mindenkinek ez a két név jut eszébe egyből, ha abból az országról esik szó Fekete Fém témakörben. Nyilván, nem véletlen, ez a két banda hatalmas hatással volt a műfaj kiteljesedéséhez, hatásuk megkérdőjelezhetetlen. De viszont az Underground világában is tudnék pár kiemelkedő svájci zenekart említeni, […]
Tovább »
A Virginia állambeli Serpentshrine tagjai ahelyett, hogy élveznék a napsütötte tengerpartot inkább a zimankósabb black metált választották szabadidejük eltöltésére. 2015-ben alakult a banda, eredetileg két taggal, két évvel később megjelent bemutatkozó albumuk Besetting The Altar néven. Különösebb port nem tudtak felkavarni vele, iparosmunkának mondható. Engem sem sikerült igazán levenniük a lábukról vele de azért kutyaütőnek […]
Tovább »
