Santhir the Archmage: ez bizony egy menő zenekarnév lenne, de ehelyett be kell érnünk egy művésznévvel, ami mögött csak az ismeretlenség áll. Persze azért nem teljesen, mert ez a sötét figura idepottyantotta nekünk Vaina nevű projektjét, melynek most a második nagylemezét sikerült bezsebelnem. Ez a korong a tökéletes példa arra, hogy legtöbbször a felfedezés öröméért […]
Tovább »
Svájc és black metal… Samael, Hellhammer és Celtic Frost. Körülbelül szerintem mindenkinek ez a két név jut eszébe egyből, ha abból az országról esik szó Fekete Fém témakörben. Nyilván, nem véletlen, ez a két banda hatalmas hatással volt a műfaj kiteljesedéséhez, hatásuk megkérdőjelezhetetlen. De viszont az Underground világában is tudnék pár kiemelkedő svájci zenekart említeni, […]
Tovább »
A Virginia állambeli Serpentshrine tagjai ahelyett, hogy élveznék a napsütötte tengerpartot inkább a zimankósabb black metált választották szabadidejük eltöltésére. 2015-ben alakult a banda, eredetileg két taggal, két évvel később megjelent bemutatkozó albumuk Besetting The Altar néven. Különösebb port nem tudtak felkavarni vele, iparosmunkának mondható. Engem sem sikerült igazán levenniük a lábukról vele de azért kutyaütőnek […]
Tovább »
Meglehetősen depresszív és baljós borítóval rendelkezik az olasz Black Raptus zenekar tavalyi bemutatkozó anyaga, amiből sok jót semmiképp sem néznénk ki a csapatból. Itt a jóság és tisztaság eszményére gondolok természtetesen, mivel a Cold Cases mindezen erények ellenpólusaként kíván megjelenni ebben a tétova dimenzióban, melyre folyamatosan veszélyt jelentenek az idegen entitások, mint például a démonok. […]
Tovább »
Érdekes, K Amon K névvel indult tavaly egy francia atmoszférikus, szimfonikus black metal projekt egy olyan csapattal, ami elég sok stílusból kivette már a részét. Kra Cillag énekes/gitáros/billentyűs például megfordult már több black metal formációban (Neraeon, Crystalium, Pavallion Rouge), de az ezredforduló idején leginkább underground death metal hordák esetében találkozhattunk a nevével. A dobosként funkcionáló, […]
Tovább »
Swartadauþuz egy nagyon elfoglalt ember. Összeszámoltam: összesen 23 projektben vagy bandában van valamilyen szerepe. A lista végigpásztázása közben akad egy pár amelyik számomra is nagyon kedves, ilyen például a Musmahhu, Azelisassath vagy az Urkaos. Ezek mindegyike nagyon erősen ajánlott, faggyal és halállal felöltöztetett szimfóniákat hallhatunk. A Bekëth Nexëhmü azonban az első projektje és ezáltal gondolom […]
Tovább »
Nem is gondolná az ember, hogy éppen a napsütötte Portugália ad otthont a nyers black metál legbetegebb bandáinak és projektjeinek. Legismertebb képviselője az a bizonyos Black Cilice akinek az utóbbi bő tíz év reneszánszát köszönhetjük. Gombamód szaporodtak el az úgynevezett hálószobás projektek, sokszor silány munkákat maguk mögött hagyva, így nem is meglepő, hogy erősen szelektálni […]
Tovább »
A név után valószínűleg nem kérdés a két összekapcsolt gondolat azoknak, akik egyaránt ismerik a nemzetközi hírű grafikus/festő/lemezborító készítő Sallai Péter képfestő munkásságát és az egészen egyedi, úttörő zenei alkotásait, amit Bornholm nevű bandájával szólaltat meg. Ám vannak, akiknek Péter két énje közül az egyik inkább ismeretlen. Hogy mennyiben kapcsolódik össze, egyáltalán van-e értelme ennek […]
Tovább »
Tisztelt fekete fémre kiéhezett zenehallgatók! Kérlek, engedjétek meg, hogy ezúttal egy fiatal zenekar debütáló lemezéről szóló ismertetőmet oszthassam meg veletek! A szerkesztőséghez beérkező promóciós anyagok között már jó pár hete fellelhető volt a lemez, és joggal várhatta, hogy végre hivatalosan is a nagyközönség elé kerülhessen. Úgyhogy evezzünk békés vizekre, és a közvetlen szomszédságunkban zajló háborúról, […]
Tovább »
A német Häxenzijrkell egy mindenképp figyelemre méltó projekt, akik a kezdetektől fogva sajátos utakat próbálnak meg kitaposni attól függetlenül, hogy arra kíváncsi-e valaki. Demó és EP sorozatuk monumentális dalokból állt, melyeken gyakorlatilag kikísérletezték maguknak azt a fajta belső pokoljárást, amit már nagylemezre is mernek ültetni.
Ennek első állomása volt a mindössze három dalos (természetesen jó hosszú dalok) Die Nachtseite a maga szorongó, folytogató légkörével, most pedig érkezik a jóval szellősebbre, atmoszférikusabbra hangolt Urgrund szintén három monumentális tétellel. Ennek oka igazán egyszerű: a debütálás a rituálét mutatta be, ahogy megnyílik előttünk az ismeretlen túlvilág, a friss korongon pedig ennek mocskában és kísértetiességében merülhetünk alá. A 18 perces nyitány és a két 8 perces folytatás biztosan kedvére lesz a különlegességek kedvelőinek. A teljes anyag április 30-án kerül a nagyközönség elé.
