Sejtelmes billentyűk, sludge/stoner riffek és black metalra jellemző vokál jelentik a brazil Dumblegore zenekar bemutatkozásának eszköztárát, ami önmagában nem egy szokványos keverék. Az ötletes zenekarnévhez és hangulatos borítóhoz megfelelően erőteljes zene is párosul, melyet letesztelhettek a zenekar bandcamp oldalán.
Némi sejtelmes kezdés után elég gyorsan a lovak közé csap a holland Morvigor második nagylemezén, ami érdekes keveréket nyújt a black/death metalból, sőt még a dallamokat sem csak az óvodából ismerik. Az okkultizmussal, valamint fantasy elemekkel bővelkedő kiadványt nyugodt szívvel ajánlom azoknak, akik elsiklottak megjelenése felett, mert kellemes perceket tud szerezni! A változatos tempójú, felépítésű dalokat külön-külön a banda bandcamp oldalán is fellelitek.
Egy zenekar életében mindig nagy esemény egy nagylemez, aminek olyan jellege van, mint ha feltennénk az i-re a pontot. Meglehetősen sokáig tartott ez a portugál Invoke társaságának, akik 1996-ban indultak, de némileg megkésve idén mutatták be Somnium Paradox című lemezüket, némileg lecsúszva a melodikus black metal fénykoráról. A sarokban kuporgó emberke látványáról sem egy épp mai anyag juthat eszünkbe, úgyhogy elmondhatjuk az anyagról, hogy időutazós jelleggel bír.
A 2013-ban indult, kezdetben egyszemélyes, Tyrant által üzemeltetett finn black metalos Malum mára valódi zenekarrá bővült, melynek második lemeze már elérhető digitális formában, a fizikai megjelenés dátumát még nem pontosították. A kézzel fogható változat előtt tehát nyugodtan tesztelhető a zenekar bandcamp oldalán a Night of the Luciferian Light.
Norvég egyszemélyes black metal projekt ismeretlen előadóval, ismeretlen múlttal és minimalista borítóval. Ezek alapján hírt sem egyszerű szerkeszteni a Likbål bemutatkozó lemezéről, de a karcos északi fém kedvelőin kívül másnak sem lehet könnyű dolga a kiadvánnyal, amit már egészben tesztelhettek.
A Sorath és Jasper Werhahn képezte német duó, a Perdition’s Light története egészen 2010-ig nyúlik vissza, de előtte már olyan projektetkben tettek le teljesítményt, mint a Thorngoth, Azavatar, Atrorum. A multihangszeres kettős közös szerelme a black metal, azon belül is a kísérletezős kedvű, progresszív vonal. Közös munkájuknak eddig semmilyen nyoma nem maradt ránk, most viszont rögtön nagylemezzel nyitnak, amit teljes egészében meghallgathatunk, ez az Endzeit 2.0.
<a href=”http://perditionslight.bandcamp.com/album/endzeit-20″>Endzeit 2.0 by Perdition&#39;s Light</a>
A manchesteri Baal, Malphas páros minden bizonnyal nem kap kiütéseket a közös munkától és jó viszonyt ápolhatnak egymással, mivel zenei karrierjük nagy részét egymás társaságában töltötték. Minden a 2006 és 2009 között működő megfeketedett, raw black metalt játszó Whorethorn berkein belül kezdődött, majd, mivel rájöttek, hogy nekik a hagyományos keretek szűkösek, nevet […]
Tovább »
Lassú, fájdalmas és hosszú úton vagyok már túl, hátam mögött kihűlt lábnyomaimra egyre nagyobb nyomást helyez a kezdetben oly könnyűnek tűnő hótakaró. Átfagyott, már csak szívem és agyam környékén teljesen működőképes testemet az ősi ösztön viszi tovább, hiába győzködöm magam, hogy elég, feladom, izmaim a görcsökkel mit sem törődve húzódnak össze és ernyednek el. […]
Tovább »Teljesen jogos azon emberek véleménye, akik atmoszférikus, folk elemekkel tűzdelt black metalt északról várnak, mert hát kenyeret a péktől, ruhát a szabótól (manapság kínai mesteremberektől) a legcélszerűbb beszerezni, ha minőségre vágyunk. Ugyanakkor nem kizárt az sem, hogy valaki nem az ablakon kinézve, hanem belül érzi ezen vonal hangulatát, finomságait, úgyhogy ugyanannyi esélyt szoktam adni a más vidékek által kitermelt, többnyire házi gyártmányú lemezeknek, mert nem egyszer meglepnek. Hogy a texasi Wes Radvansky által legyártott With Reverence And Will... hova sorolható, azt mindenki eldöntheti, minden esetre a Midnartiis néven futó projektnek ez már a második nagylemeze, az éghajlat pedig az évszázadok allatt még hozzá is állhat a hangulatához és a texasiak majd gleccserek tetején nyomatják a bendzsót…
Nem kertelek, kimondom, hogy friss és szenvedélyes kapcsolatot ápolok jelen kritikám anyagával, ugyanis eddig valahogy mindig elkerültem a bilbaói brigád szerzeményeit. McFrost1977 forgácsosnak köszönhetően pörögtem rá az albumra, ugyanis a „Mit hallgatsz most?” topikba bevágott borító egyből rabul ejtett. Mély, sötét anyagot sejtett az elsőre kaotikusnak tűnő kép, mely az előző albumból kiindulva minden […]
Tovább »
