Mindig is imádtam a vegyest… no, itt nem a mindenki által jól ismert savanyúságról vagy a házi pálinkáról beszélek, hanem magáról a stílusról. Ezek az úgynevezett zenei crossoverek adják meg az egyes zsánerek igazi sava-borsát. Szerencsés esetben ez veterán, vagy a műfaj iránt a végsőkig elkötelezett muzsikosokkal rendszerint egy működőképes projektet szokott eredményezni. A határok […]
Tovább »
A nehéz vonalas undergrund kapcsán gyakran találkozhatunk meghökkentő tematikával rendelkező csapatokkal. A Troglodyte zenekarral a Kriptozoologusok álma valósult meg. Ugyanis az Missouri állambeli death metal csapat költői hitvallásaként a nagylábúval kapcsolatos rejtélyes történetek zenei megvalósítását jelölte ki. De tegyük félre az egész estés családi filmek meg nemértett, erdők melyén rejtőzködő kedves lény képét. A banda […]
Tovább »
Fasza borító mi? A texasi Devourment is így gondolta amikor kiválasztotta a brutal death metal egyik meghatározó albumának számító Molesting The Decapitated című magnum opusát. 1999-et írunk és a hagyományos death metal egy krízis időszakon megy éppen át. Rég elmúltak azok az idők amikor még néhány Headbangers Ball-on is el lehetett kapni egy Morbid Angel […]
Tovább »
A chilei metál világ egy elképesztően termelékeny univerzum. Mondhatni már a 80-as évek óta ontja magából a jobb vagy rosszabb bandákat. Található itt tradicionális retró heavy metáltól kezdve a vérrel, gennyel és egyéb testnedvekkel összekent extrém stílusokig minden, akárcsak egy jófajta latin-amerikai piacon. A fővárosból, Santiagoból származik mostani írásom alanya a Morbid Cruelty akik a […]
Tovább »
Új klippel jelentkezett a 2020-ban kiadott Path to Immortality című harmadik lemezéről a dallamos death metalt játszó amerikai Voices of Ruin. A lemezről most a Reach Towards the Sky dal videóját nézhetitek meg az alábbiakban. Az album az M-Theory Audio-nál jelent meg.
A teljes lemezt pedig a banda bandcamp oldalán is meg lehet hallgatni:
Ritkán hoz már lázba az elcsépeltté vált progresszív jelző, azonban van egy szűkös réteg, amikor még megadom a lehetőségét annak, hogy valami újdonsággal kényeztessenek. Ilyen például, ha az adott zenekar olyan országból származik, ahol alapvetően nem tartozik az élmezőnyhöz az extrém zenék támogatottsága. A török Baht kifejezetten ilyen, hiszen amint meghalljuk, honnan érkeztek, elkezdünk kombinálni […]
Tovább »
Az egyszemélyes „bandák” iránt mindig is volt bennem egy csodálat, mivel mindegyik hangszert úgy kell megszólaltatni, hogy még véletlenül se tűnjünk amatőrnek és ez nagy feladat. Általában a hálószobás black metal bandáknak a terepe ez a dolog, sokszor megkérdőjelezhető minőségben. Az ausztrál Brisbane városából származó Chris Anning azonban a vérgőzös deathgrind mellett tette le a […]
Tovább »
Előre le kell szögeznem: maximálisan elfogult vagyok a bandával szemben! A Monastery ifikorom egyik legmeghatározóbb bandája volt, köszönhetően az idén 30 éves Far From Christ debütáló lemeznek. Azt a kazettát rongyosra hallgattam, a léggitárjaim és légdobszerkóim szétzúztam miatta, a hangszálaim megfájdultak a sok hörgéstől. Abban az időben nagyon sok jó banda mozgolódott itthon: Extreme Deformity, […]
Tovább »
Prága, sör és grindcore azok a dolgok, amik első körben eszembe jutnak, ha Csehországról beszélünk (meg a pornós lányok). Persze ne egyszerűsítsük csak úgy le az egészet egy faék műszaki vázlatára, s dobjuk félre sztereotip énünket. Habár azt sem tehetjük, hogy folyamatosan szemet hunyunk azokról a tényekről, amit rendszerint a szőnyeg alá söpörnénk ebben a […]
Tovább »
Bandcamp szörfölgetés közben leltem rá a számomra korábban ismeretlen Ungodly Rest zenekarra, ami ismét bebizonyította számomra, hogy igenis számítanak a külsőségek az albumok tekintetében. A mexikói csapat például azonnal valami kísértetes, okkultista horrorfilm hangulatát idézte fel bennem (mint például a klasszikus Fulci és Dario Argento alkotások). Csak pár centi görgetés kellett hozzá, hogy áramoljon felém […]
Tovább »
